Jézus kapcsán, de nem csak rá gondolva jutott az eszembe, hogy iszonyatos a múltunk. Mármint az egész emberiségé, akármelyik égtájról is választunk népet. Ha van ember, akiben nincs benne az az elementáris gonoszság, ami mindezek elkövetését lehetővé tette, az én életem sem lenne túl nagy ár, hogy az akikben-benne-van-többiek eltűnjenek, és a múlt is eltűnjön. (Már csak azért sem, mert szerintem bennem is ott van...)

Sokan azért nem járnak templomba, mert jaj, a papok így, a papok úgy. Régebben én is voltam így vele, de azóta sajnos ezen túlléptem. (Hogy miért sajnos, az a cikk végére kiderül.) A papok ugyanis tökéletesen a tőlük elvárható módon viselkednek. Sőt, tessenek figyelni, akárhogy viselkednek, az logikus. Ha ostoroznak mindenkit (akár magukat is - ez jaj, de ritka! - beleértve), az azért logikus, mert Jézus tanításának egy kis szűkítésével, meg az Isten iránti tisztelet némi eltúlzásával könnyen érzi magát szörnyen bűnösnek és szörnyen kicsinek az ember. A liberálisan (itt most a megengedő attitűdöt értem alatta) ítélő pap viselkedése pedig azért logikus, mert esélyes, hogy híveket szerez az egyháznak azok között is, akiknek amúgy eszük ágában nem lenne a templomba bemenni, hacsak nem egy másik városban, fényképezni.
A lényeg mindenképpen az egyháznak, mint csoportnak a fennmaradása. A tanítás legnagyobb része ezt szolgálja. A "Krisztusban szeretett kedves testvéreknek", ha elvégzik a megfelelő, előírt rituálét, a bűneik megbocsáttatnak. Akárhányszor. Hacsak nem vagy Isten kegyeméből mondjuk homoszexuális, van helyed a kiválasztottak között, akik bízvást reménykedhetnek a feltámadásban, és a mennyei örökségben. (Ez az "Isten fiai vagyunk, tehát örökösei is" dolog nyilván valami félrefordítás/félreértelmezés, mert ekkora blődli nem valószínű, hogy él több ezer évet. Ha ugyanis Isten halhatatlan, ki az a nagyon hülye, aki pont az ő örököse akarna lenni?...)
Még az ostorozóbb papok is, ha pl. könyvet írnak, visszavesznek, és azt mondják, hogy a homoszexuális ember beteg, orvosra van szüksége - amely ebben az esetben bizonyára az Úr, és nyilván az Úr erejével le tudja küzdeni "bűnös" vágyait, hogy esetleg oda dugja, ahová a legkevésbé sem vágyja, és utódot nemzzen "Isten rendelése szerint". (Ha belegondolok, hogy én hogy undorodom egy másik férfi (erotikus) megérintésétől, rettenetes lehet a (hímnemű) melegeknek, hogy nőneműekkel is tartsanak fenn látszatkapcsolatokat, vagy még inkább, hogy csak ezeket a látszatkapcsolatokat tartsák fenn.)

De minek is írok erről ennyit, amikor még a cikk elején kijelentettem, hogy az én hitem szempontjából tök mindegy, mit mondanak a papok. (A vallásosságom szempontjából már nem, de az más kérdés.)

Igazából arról akarok írni, amiről már megtettem párszor. Újra és újra körüljárom, finomítom a gondolataimat, mindig kicsit máshonnan és máshogy közelítem meg. Most például onnan, hogy - néhány katekumen vallomásának elolvasása, és egy pap barátommal való beszélgetés után - még sokkal jobban úgy látom, hogy a kérdés itt az, hogy piros, vagy kék kapszula. Mármint bent a mátrixban, van nem bent. Szándékosan nem Mátrixot írtam. A minket körülvevő "valóság"-ról továbbra sem tudom, és igazából nem is lényeges eldönteni, hogy mennyire valóságos. Egyszerűen Mátrix. A Mátrixban viszont lehetségesek további mátrixok, amikben egyesek permanensen benn tartózkodnak, mások képesek "utazni". A mátrixoknak közös tulajdonságuk, hogy egyes paramétereket fixálnak, egyes kérdéseket megválaszolnak az ember helyett, cserébe megkövetelik az alapjukat képező axiómarendszer elfogadását (ami alapvetően hitkérdés - gyakorlatilag minden mátrix (és a Mátrix) esetében (is)).

Ennek következtében az ember, aki hajlandó és képes benn maradni egy mátrixban, jóval nagyobb biztonságban levés tudatot él meg, mint az "utazó". Sőt, ha egy másik mátrixbéli, vagy - még sokkal rosszabb* - egy "utazó" megpróbálja elmondani neki, hogy van élet a mátrixon kívül is, olyan fokát éli meg a talajvesztésnek, hogy a normálisabb "utazó" elszégyelli magát, és nagyon gyorsan abbahagyja a beszélgetést.

Az igazán nagy probléma azzal van, hogy ha egyszer valaki megtanult "utazni" (vagy mindig is képes volt rá), nem tud többé beleragadni egyetlen mátrixba sem. Óhatatlanul lát összefüggéseket, párhuzamokat. Pl. az autistákra (azt mondják) jellemző, hogy gyerekkorukban van ún. képzelt barátjuk, akivel megbeszélik a dolgaikat, akivel megértik magukat. Nekem ilyen nem volt, sőt amikor meghallottam, hogy van, akinek van, komplett hülyének néztem. (Nem konkrét személyt. Magát a jelenséget és az érintetteket.) A "beszéld meg Istennel", "Isten mindig ott van veled, és mindig érzed a szeretetét" és társai engem - akármit csinálok - erre a KépzeltBarát szindrómára emlékeztetnek. Sokan mondják, hogy Isten igenis sugalmaz nekik, és igenis átélhető élményeik vannak. Tudtommal azok, akiknek van képzelt barátjuk, azt nagyon is valóságos, érezhető stb. valaminek élik meg... (Különben - és erre egy hittan óra világított rá - ha belépünk a keresztény mátrixba, és elfogadjuk a legfontosabb axiómáját (a világon mindent Isten teremtett), abból az jön ki, hogy Isten nem része a világnak. (Azaz Isten nem természeti jelenség.) Mivel nem része a világnak (kívül van rajta - ezt a teológia úgy mondja, hogy transzcendens és immanens**), a világból nézve nem ismerhető meg. Tehát amit Istennek hívunk, és istenként élünk meg, nem az Isten, hanem egy istenkép. Mégpedig egy ember definiálta, emberarcú (antropomorf) istenkép. (Zseniálisan mutatja ezt meg Lófasz kapitány. Persze az előbb körüljárt transzcendencia nem jelenik meg jól. Ez azonban elnézhető, a készítőről kiderült, hogy nem hívő, nem vallásos, és nem érdeklődik teológiai témájú dolgok iránt. Tehát annyit tud, amennyi az élete során véletlenül ráragadt. Ettől még a fallomorf istenkép zseniális.) Tehát amikor elmegyünk a templomba, vagy odahaza "beszélünk" "Istennel", valójában egy ember alkotta istenképet imádunk, ill. beszélünk vele. És a képzelt barát is ember alkotta cucc...)

A másik izgalmas kérdés ebben a mátrixban a szabad akarat ügye. Teljesen korrekt módon, definiált, hogy az embernek szabad akarata van. Viszont a mátrixban tartózkodáshoz elvárt, hogy az ember erről a szabad akaratról - a mátrixbeliek szava járása szerint - Isten javára, azaz a mátrixban elfogadott, ember alkotta istenképet képviselő szervezet javára lemondjon. (Ez technikailag úgy néz ki, hogy a szervezetnek van egy szabálykönyve, ami tele van ellentmondásokkal. (Merthogy nem szabálykönyvnek készült, hanem egy nép krónikája és legendáriuma.) Ezért a szervezet kibocsát egy értelmezést (ez sok, egymástól független kötetet jelent a papi könyvtárakba szánt bibliamagyarázatoktól az abszolút laikusokat célzó Biztos út könyvig), ami kvázi átveszi a szabálykönyv szerepét.) Na hát ettől az én biztonságérzetem nem tud nőni, ellenben csökkenni igen.


* Az "utazó" azért rosszabb, mert ahhoz, hogy a mátrixokon kívül élj, de be tudj menni, olyan széles látókör és érvelőképesség kell, ami komolyan alkalmas egy egészen megátalkodott mátrixbeli elgondolkodtatására is.

** Itt azt is állítja, hogy nem lesz úgy több, ha Istenhez hozzáadjuk a világot, tehát implicite a világ Isten része. De az állításomon (Isten a világból nézve nem ismerhető meg) ez nem változtat.

Ígértem, hogy beszámolok a Schönherz Qpa rendezésről. Nos ennek is eljön az ideje, de előbb más: ezzel a qpázással és azzal, hogy a rendezés(re való felkészülés) következtében tényleg része lettem a LopóSCHoKK csapatnak, egy olyan lehetőséget kaptam, ami a magamfajtának általában nem adatik meg: egy második esélyt arra, hogy tevőlegesen bekapcsolódjak a villanykar közösségi életébe, és ne csak a diplomám és a fejemben lévő szaktudás szerint legyek villamosmérnök, hanem megismerjem azokat a hagyományokat, amiktől a BME VIK-es villamosmérnök BME VIK-es villamosmérnök, és mellékhatásként (ahogy a C-ben az i++-nál az i értéke 1-gyel nő) szert tegyek olyan kapcsolatokra, amikre másképp szinte lehetetlen. (Nem véletlenül írtam a C-s példát. A C-ben az i++ egy kifejezés, aminek az értéke i. Mellesleg megnöveli az i értékét 1-gyel. Viszont az alkalmazásának gyakorlatilag 100%-ában azért használjuk, mert meg akarjuk növelni a változó értékét 1-gyel. Mondjuk én elég gyakran élek azzal, hogy van értéke magának a kifejezésnek, és az a változó értéknövelés előtti értéke. Pl. tömböt indexelek úgy, hogy miután a tömbből kiolvastam a kívánt adatot, az indexet 1-gyel megnövelem, és ezt egyetlen összetett kifejezésben: n=tomb[i++]. Vagy ha valaki elég perverz, megírhatja az strlen függvényt 2 (hasznos) sorban:
int strlen(char *s) {
int n=0;
if (!s) return 0;   //Ha s NULL, 0 a hossza
while (s[n++]);
return --n;         //n-1, szépen, C-sen :P Ez úgy értékelődik ki, hogy értéke az n értéke de mellékhatásként először csökkenti az n-et 1-gyel, aztán értékelődik ki.
})

Nos, visszatérve az eredeti témára: az egyik qparendezős táboron vetette fel valaki, hogy nem akarok-e képződni. Nekem fogalmam sem volt róla, mi az, de - és itt egy fontos különbség a 20 évvel ezelőtti viselkedésem és a mostani között - azt mondtam, miért ne? (Ezért gondolom úgy, hogy anno jó "döntés" volt, hogy nem vettem részt szinte semmiben, mert úgysem tudtam volna kezelni, egyszerűen hiányoztak azok a modulok, amik lehetővé tették volna, hogy meglássam, hogy a kari közösségi életnek nem az a lényege és egyetlen értelme, hogy minél gyakrabban hányjunk.) Azóta elkezdődött a képzés, de még előtte kiderült, hogy ez seniorképzés. A seniorrendszer lényege, hogy azok az idősebb (másod-, harmad-, sokadéves :)) hallgatók, akik erre vállalkoznak (és alkalmasak is), segítik a gólyákat az egyetemi életük megszervezésében. Ide értendő a tanulmányi rész is, de a közösségi élet is. És közben továbbadják a kari hagyományokat is. Nos hát ez a képzés afféle csapatépítő tréner képzés, csak még ezerszer érdekesebb és szerteágazóbb.

Ha már megkaptam a lehetőséget, úgy döntöttem, élek is vele. Ennek része a PalacsintáSCH körbéli tevékenységem és a képződés is, de belefért tegnapelőtt** egy Szakest. Hallgató koromban hallottam már a szakestekről, és anno méla fintorral (sőt undorral) vettem tudomásul, hogy áááh, ez is csak a kib***ott beb***ásról szól. Az a megdöbbentő, hogy az együtt ivás - pláne olyan szinten protokolláris keretek között, ahogy egy Szakestélyen lezajlik - egyáltalán nem azt a célt szolgálja, hogy az ember az etanoltól vidám legyen, hanem közösségformáló erő. Nyilvánvaló, hogy valamilyen szinten az egységsugarú kocsmatöltelékek is használják közösségformálásra az ivászatot. A fontos különbség az, hogy mire még, és hogy mennyi mindent bíznak a szeszre és a hatására. Valahogy úgy fogalmaztam ezt meg magamnak, hogy ha vannak olyan kitüntetett alkalmak, amikor iszunk (akár sokat is, ha valakinek az jó, és tudja kezelni a saját állapotát), az alapvetően rendben van. Az viszont már nem fasza, ha keresi (és találja) az alkalmakat az ivásra. Akkor pedig, ha valaki elkezdi használni a szeszt, az italban lévő alkoholtartalmat valamire, el kell gondolkodni, de nagyon komolyan. (Tehát nem magát az (együtt) ivást, hanem az etanolt.) Nagyon el kell gondolkodni, hogy egyáltalán kell-e az a valami, amihez a piáláson át jutott el, illetőleg nem lehetne-e másképp, vegyszerek nélkül elérni...

Update 2012. 03. 04. 14:44
http://index.hu/tudomany/2012/04/04/az_ivas_a_lenyeg_nem_az_alkohol/ Pedig tényleg nem beszéltünk össze.

* Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ez egy 10 féléves, félévenként 5 (virtuális) kreditet érő virtuális tantárgy. Virtuális, mert nem létezik, de mégis van, és én anno nem vettem fel, hiszen az írott mintatantervben (természetesen) nem szerepel. :) Most viszont különeljárási díj nélkül felvehettem. (A különeljárási díj ennél a tárgynál amúgy elég borsos, ráadásul egyben nem is vehető fel a tárgy az oklevél megszerzése után, csak egyes elemei, többé-kevésbé akkreditált egyéb helyeken, pl. személyiségfejlesztő tanfolyamok, munkahelyi csapatépítő tréningek stb. De az nagyon nem ugyanaz.)

** A Gatyábarázó Szakestélyről van szó. A cikk kissé régen kezdett íródni, elég nagy a mondjuk 90..95%-os megíródás és a megjelenés közötti késleltetés a rendszerben. :P

Ugye milyen idegesítőek a minden szivárványszínbe homoszexualitást, minden sárgába és kékbe judaizmust képzelő jobbantak?
Na. Kedves libbant barátaim, már csak ezért sem kéne zsigerből undorkodni mindenre, ami árpádsáv, vagy pirosfehérzöld...

Kicsit más, csak hogy ne extra rövid legyen ez a bejegyzés, és továbbra is a libbant kollégáknak szól: miért rinyáltok, hogy a kereszténységet esetleg törvény találja védeni? Hisz most is van érvényben istenkáromlási, vagy felségsértési törvény. A Btk. 269.§/C.

Tegnap volt.
Tök jó.
Csak az a baj, hogy ettől nekem nem lesz könnyebb az, ami másnak könnyű, nekem nehéz, és azzal sem megyek többre, ami nekem könnyű, és másnak nehéz. (Az "átlagemberek" szerint egy csomó dolgot nekem tudni kell, amit nem hogy nem tudok, de azt sem tudtam sokáig, hogy van. Mert az szerintük az élet része. Amit én tudok, és azt gondolom, hogy kéne tudni másnak is, szerintük nem az élet része. A kurva számítógépét persze mindegyik használja, én meg rakjam már rendbe, legyek szíves, ha szétb***ódott, hozzá nem értés következtében...)

Ezen a hétvégén nem vagyok a szerverem közelében, tehát lekapcsolni sem tudom szombaton este fél kilenckor. (Vagyis le még csak-csak, de vissza már biztosan nem.) Ezért nem Föld Óráját, hanem Föld Fél..másfélnapját tartunk, a szervert szombaton valamikor távirányítással lekapcsolom, aztán valaki majd megy arra, és visszakapcsolja. (Legrosszabb esetben én vasárnap este, vagy hétfő reggel.) (Nyilván amíg áll, durván sérül a szólásnak szabadsága. :P)

Most hallom a rádióban, hogy a kormány minden napra szeretne testnevelést az iskolákban. Nos én - annak ellenére, hogy nekem már a kétheti öt is maga volt a lidérces rémálom - ezt támogatom. De csak akkor, ha előbb:

• az oktatás agyra gyúró részét gyökeresen átalakítják. Ez azt jelenti, hogy:

• A fizika órákon a nagy rakás képlet mellett (sőt egyesek helyett) elmondják, hogy a minket körülvevő világ hogy működik, és miért pont úgy. Elmondják az összefüggéseket szóban, pl. a gravitációs törvény F=k*m₁*m₂/r² nagyon röviden így hangzik: két tömeg annál nagyobb vonzóerőt fejt ki egymásra, minél nagyobbak, és minél kevésbé vannak távol egymástól. A tömegeikkel egyenesen arányos ez az erő, a távolságuk négyzetével pedig fordítottan arányos. (Ezt aztán még igény szerint lehet magyarázni.) Szépen el kell magyarázni a kisebb, nagyobb fogalmát, és azt is, hogy a fizikai fogalmak - éppen hogy egyszerűbb legyen a (számszerűsített) fizika - nem tartalmazzák a hétköznapi fogalmaink felét. Tehát pl. a lassulás is gyorsulás, csak negatív gyorsulás, vagy a fizikában nincs közelség, hanem távolság. A közelebb lévő dolgok távolsága kisebb. :)
• A matematika órákon egységesítik (és elmagyarázzák értelmesen, példákkal, de a figyelmet az általánosságra felhívva) a fogalmakat. Az olyanokat, hogy "nyitott mondat", meg "bennfoglalás" benzinnel lelocsolni, felgyújtani, helyüket felszántani, sóval beszórni. Továbbá. Elmondják, mit miért csinálunk. Kezdve pl. az egyenleteknél azzal, hogy: azokat a számokat keressük, amiket x helyébe írva az egyenlet igaz lesz. (És mondani példát. És elmondani azt is, hogy a keresés a matematikában nem azt jelenti, amit otthon, hogy nézegetem a földet, hogy hová gurult, hanem azt, hogy vannak olyan módszerek, amiket az ember ha - ésszel - végigcsinál, a végén megkapja az eredményt.) (Egyetemen nekem a matek szigorlat után (!) derült ki, hogy a differenciálegyenletek megoldásánál azokat a függvényeket keressük, amelyekre a diffegyenlet igaz lesz. Tehát hogy függvényeket keresünk. Azt gondolom, hogy emiatt nem nekem kell szégyellni magam...)
• A közismereti órákon (töri, irodalom, rajz, ének) szinkronban haladnak, a szaktanárok leülnek egymással, és egyeztetnek, közös tanmenetet dolgoznak ki. Egy-egy kor metszetét nyújtják a diákoknak. Ezt időről időre (de szintén összehangoltan) megszakítják egy kitekintővel, ami az adott kort a többi között mutatja meg, és azt is megmutatja, hogy az adott kor a mai mindenre hogy hat. (Sok-sok gyakorlati példával, amik közé természetesen nem értem a különféle fennmaradt alkotásokat, romokat stb.) Sőt az sem baj, ha a természettudományos szaktanárokkal is egyeztetnek, és így azok el tudnak mondani néhány kulturtörténeti érdekességet, találmányt, technikai megoldást a saját területükről. Száz szónak is egy a vége, holisztikus oktatást akarok látni, hogy a diákok erre alkalmas részének legyen lehetősége az összefüggéseket (az angol jobban mondja*: the big picture) észre venni.

• a testnevelési órákon odafigyelnek arra a néhány gyerekre, akiknek rémálom a csapatjáték, és/vagy szar a mozgáskoordinációjuk. Megpróbálják felkelteni az érdeklődésüket legalább a sport egy-egy területe iránt, és ha sikerül, abban támogatják. Ha nem sikerül, próbálnak olyan feladatokat adni nekik, amit meg tudnak csinálni, és minél kevesebb esélyt adnak a többieknek, hogy ezeken a szerencsétleneken röhögjenek. (Hogy aztán majd fizika óra előtt, vagy technika órán odamenjenek hozzájuk kuncsorogni, hogy a házit hogy kell megoldani, meg légyszi rakd már össze a kapcsolóból és izzólámpából álló áramkörömet...)

Nekem úgy tűnik, Orbán Viktor elfelejtette a dakota múltját. Az ezredforduló környékén sokat beszélt arról, hogy nem szabad a lóra fordítva felülni, és íme, most olyan sokszor látom a ló fara felé nézve csücsülni a nyeregben, hogy alig hiszem el, hogy ugyanaz az ember... (A lovon fordítva ülésnek egyébként van még egy következménye, amit egy politikusnak még elgondolni is szörnyű: a ló ekkor arra megy, amerre ő akar.) (A fentebbiek megvalósításával egy jelentős lovon irányba lehetne fordulni.)

* Én jó tizenvalahány évvel ezelőtt jöttem rá arra, hogy a big picture létezik, és nevet is adtam neki, ami meglepően hasonlít az angolra, de talán még egy kicsit kifejezőbb: Mozaiknak, vagy Puzzle-nek hívom. Ráadásul a Puzzle ravasz: egy-egy részletét az oktatás következtében élesen, nagy felbontással látjuk, de a közte lévő részekről a legtöbben még csak nem is sejtik, hogy vannak, és hogy ugyanannak a nagy egésznek a részei. (Most lebuktam. Ezt a cikket előbb írtam meg, mint az előzőt. De így marad.)

Nem tudom, kimondta-e filozófus* azt, amit most én készülök, de nyilván kimondta, annyira ott van az orrunk előtt. Ennek ellenére el kellett teljen majd' 40 esztendő az életemből, hogy rájöjjek, viszont hízeleghetek magamnak azzal, hogy önálló eredmény, tekintve, hogy nem olvastam/hallottam még sehol.

Nos, lelövöm a poént, aztán majd magyarázkodom. Az egyetlen dolog, ami az emberben van, a hit.

Tulajdonképpen végtelen egyszerű feltételezésről van szó, utal rá Jézustól (semmid nincs, amit ne kaptál volna) Orwellig seregnyi gondolkodó (Orwell az 1984 azon jeletében pl., amikor O'Brian mondja Winstonnak, hogy ha mindketten elhisszük, hogy én repülök, megtörténik), csak a materializmus objektív valóságról szóló tanításától, és úgy általában a valóság valóságosságába vetett nagyon alapvető hitétől az ember nem veszi észre. Ezzel persze eszem ágában sincs azt állítani**, hogy az emberen kívül ne lehetne valóság, és az ne lehetne akár objektív is, de amit mi érzékelünk belőle, az mindenféleképpen átmegy az érzékszerveink és a tudatunk szűrőjén.

Tanulmányoztam a "hívő állatfajtát"***. Olyan végtelen magabiztossággal képesek állítani (nekem) hajmeresztő dolgokat, miközben alapvetően értelmes emberek, hogy elgondolkodtatott. És nem abba az irányba, hogy a szellemi képességeiket kétségbe vonjam (bár ez lett volna az abszolút emberi megközelítés :P), hanem abba, hogy a bennünk megjelenő érzetek valóságosságáról és objektivitásáról gondolkodjam el. És arra jutottam, hogy ez minden emberben más és más lehet. Hogy mitől függ? A fene tudja. De úgy tűnik, hogy a legtöbb általam ismert ember úgy tekinti, hogy az ő érzetei helyesek, megalapozottak, a gondolatai az övék, belőle fakadnak (a jobbak itt-ott megjelölnek forrást, a még jobbak mondanak ellenvéleményt is). (Én is alapvetően így gondolkodtam nagyon sokáig. Pontosabban ebbe egész egyszerűen nem gondoltam bele.)

Vagyis minden, amit gondolunk, vélekedünk, de még az is, amiben végtelenül biztosak vagyunk (!), a hitvilágunkban gyökerezik. (És most kijavítom a cikk címét.) A vallást nem kell megmagyarázni, de a "tiszta" logika is hit. Hit a tapasztalat valóságosságában, hit a kiszámíthatóságban, és hit a Puzzle**** létében, vagy legalább a lehetségességében. (A világ az általunk többnyire élt tartományban és bizonyos felbontásig egyébként olyan, hogy ezzel a bizonyos hittel egész jól el lehet benne boldogulni. Ehhez képest nem elég népszerű...) (Könnyen elképzelhető, hogy az egész a kogníciós (észlelő, megismerő, rendszerező) képességünkre vezethető vissza: egyszerűen úgy van összerakva az ember, hogy egy képet (big picture****) alkot abból, amit tapasztal. És ha nem talál a tapasztalati axiómáira épülő magyarázatot, akkor kitalál egyet. De ez már a vallásokhoz vezet*****. :))

Ennek van néhány nagyon durva következménye. Tekintve, hogy emberi társadalomban élünk (de ha remeteként élnénk, a saját hitvilágunk akkor is megmarad), a hit a világon (nekünk, embereknek) a leghatalmasabb dolog. És mint ilyen, elképesztően veszélyes is. Aki képes emberek hitét befolyásolni, szinte elképzelhetetlen hatalom birtokosa. (Megint előjövök Pratkanissal és Aronsonnal, meg a Rábeszélőgéppel. Tulajdonképpen erről szól, ha nem is jut el odáig, hogy kimondja.) A társadalmak mindig is nagy figyelmet fordítottak az ifjak hitvilágának a kialakítására. A keresztény időkben ez látványos volt, de most is megvan, csak a jóval furfangosabb csomagolás miatt nem esik le a tantusz: már óvodában hall a gyerek a Holocaustról (hogy elültetődjön a pici fejében, mint a jelenkor euroamerikai államvallásának a leglényegesebb igazodási pontja), és a neki szóló szórakoztató termékek (ide értve a modern meséket is) sorozzák a ValósítsdMegMagad és az EgyénALényeg mémekkel. (A dolog persze ennél komplexebb, más mémeket is kap a gyerek, de a lényeg az, hogy az aktuális társadalom hitvilágának megfelelőket kapja, és kaphatja - hacsak a szülei (a hitükből fakadóan) másképp nem döntenek, és nem izolálják valamelyest, vagy akár egészen az ifjú, felprogramozódó hardware-t.)

Ami viszont jó hír: ha ezt (mármint a (saját) hitvilág(ának létét,) erejét és mindenek felettiségét (is)) felismeri valaki, nem kell sok hozzá, hogy nagyon nyitottá és elfogadóvá váljon. Olyannal még nem találkoztam, aki ezt úgy vallaná, hogy tudjak róla, de szerencsére vannak jó páran, akik erre rávezethetők. (Azaz nem megbotránkoznak, és elküldenek a k(edves) édesanyámba, ha addig kérdezem őket, hogy kénytelenek legyenek valami ilyesmit kimondani.)

* Filozófiai téren még a többi humán tudománynál is műveletlenebb vagyok. Talán ezért is jelentek ki dolgokat ilyen bátran.

** Bár ha akarnám, megtehetném. De az csak egy lehetőség lenne a lehetőségtérben. Pontosan az a baj a legtöbb emberrel, hogy - ha nem is pont ezzel, de - megteszi. Mégpedig a hitvilága szerint. De ne szaladjunk előre.

*** Tévedés, nem csak a vallásosokra gondolok. Hanem pl. az Asperger szindrómával megáldott/megvert sorstársaimra is, akiknél egyes hitek, prekoncepciók durván, elemi erővel, iparilag jönnek elő. De gondolok magamra is, "idehaza" is tetten értem  és érem a hit működését sokszor. És amikor nem érem tetten, akkor is működik. :P

**** Muszáj megint az angolhoz nyúlnom, itt nagyon kifejezően írja le azt, amit én újabban (kicsit felturbózva és kiegészítve az angol frappáns kifejezését) Mozaiknak, vagy Puzzle-nek nevezek.

***** Van egy olyan mondás, hogy ha egy ember állít valami hajmeresztőt, az pszichózis. Ha sokan egyfélét, az vallás. Nos ennyire nem egyszerű a helyzet, bár bizonyos szempontból mégis. Ha az ember eleget jár szentmisére, már onnan összegyűjthető az az információ, hogy pl. a kereszténység mennyire "csinált": ősi ünnepekre (napforulók stb.) húzták rá a keresztény ünnepeket. A Szentírás kanonizációja során emberek döntöttek arról, mi az a mondanivaló, aminek alárendelték a válogatást. És a Szentírást is emberek készítették. Becsülöm azon kispapok elhivatottságát, akik felfogják, amit hallanak, mégsem állnak fel, és hagyják ott a fenébe az egészet. Nekem ennél jóval kevesebb elég volt, hogy otthagyjam a PhD-t, pedig mérnöki tudományból lett volna. (Más, és itt nem vizsgált kérdés, hogy mondjuk a kereszténységből mi mennyire jó a társadalomban élő embereknek rövid, és hosszú távon.)

Tegnap 18:30-tól mostanáig tartott a blogomon.

Az idei karácsonyra a "letisztult minimalista" a legjobb jelző, bár én ezt egy csöppet sem bánom. Ugyanis a karácsony - ha jól csinálják - az egymásra figyelésről szól, és ennek az egyik kifejeződése a személyre szabott ajándék. Úgy volt, hogy a két ünnep között muszáj átköltöznünk az új lakásba, de végül a vevőnk vevője miatt csúszik a dolog, így csak be lesz fejezve az új, de bele még nem költözünk, csak majd január valamelyik hétvégéjén.

Ennek megfelelően a karácsony ünnepét nem kellett villanyszereléssel, meg konyhabútor felfúrással töltenem (habár 24-én még betonoztam egyet), hanem megcsinálhattam egy régóta húzódó feladatot: a szerver biztonsági mentését és a szerverpolc (+ hálózati egységek) letakarítását. Íme a történet, képekben:

Először is, kimerült a szerverben a CMOS és RTC elem. Mivel a szerver egy laptop, a szokásos foglalat nem fér el benne. Így egy "fellábazott" elem van egy miniatűr csatlakozóban végződő érpárra forrasztva. Megpróbáltam fellábazni a kínai elemet, sajnos nem forrasztható. A ponthegesztéssel pedig csak azt értem el, hogy a vadi új elem jól kipukkadt. Nem baj, van másik. :) Vezető pasztával hoztam létre a villamos kapcsolatot az elem és a drót közt, a mechanikai teherbíró képességről pedig a műgyanta borítás gondoskodik.

Közben persze dübörög a gazdaság a biztonsági mentés. (És a Pannon Puma sem készül ugrani. Bár igazat mondott volna Kóka János azzal a pumával anno! Sőt... bár mondott volna az a társaság egyáltalán valamit, ami igaz.) Igen, az a 2.5"-os HDD tárolja a hozzászólásaitokat. (Egyébként az adatbázist jóval gyakrabban (pár naponta) mentem.) A file szintű mentések winrar-ral történnek (tud NTFS jogokat menteni a file-okkal együtt), a partíciószintűek Ghost for linux-szal (ami dd és gzip igazából) készülnek.

Ez itt kérem a szerverpolc - szerver nélkül. A takker majdnem mindenhol kész már, alulról ki lett szedve a tápegység szekció, és egy nedves porrongy van a helyén. (Takarítás tekintetében én a nedves porrongyban hiszek, vagy legalábbis jobban hiszek benne, mint a szárazban.)

Ez egy PC táp, mégpedig egy pici fajta. Takarékossági okokból aminek 5V vagy 12V DC kell, nem a saját dugasztápjáról megy, hanem erről. (Sajnos maradt dugasztáp éppen elég ennek ellenére is.) És erről üzemel a folyosón az "örökké világító" lámpa is, 3W-tal megnövelve a fogyasztásom állandó összetevőjét.

Itt van három kép az előbb emlegetett, egyébként 9W-ot tudó LED modulról. Egy fejlesztés mellékterméke amúgy a jószág, elektromos szekrényhez csináltam valakinek világítást, abba fejlesztettem ezeket a LED-es egységeket. A LED chipek a CREE 3W-os, rendkívül jó hatásfokú (és ennek megfelelően meglehetősen borsos árú) gyártmányai. Sajnos az egész készletem ott ül a (486-os procihoz való) hűtőborda tetején.

Ez pedig a szünetmentes táp, amire a hálózati eszközök és a Hi-Fi cucc van kötve. (Ez utóbbi azért vicces, mert ha jön a szomszéd, hogy szerinte hangos a zene, és lekapcsolja a folyosói villanyszekrényben a kisautomatát, furcsa érzése lesz.) A táp egy régi vágású szerkezet, ez még tudja, ami rá van írva. 48V-os rendszer, 4db 12V/7Ah-s akkut tartalmaz sorba kötve. Üresjárásban kb. 7W-ot fogyaszt, ha az akkumulátorait feltöltötte. Ennyit megér a biztonság. (Őt is szétszedtem, kipucoltam, akksikon mértem feszültséget, de fényképet, na azt nem csináltam.)

A szünetmentes tápoknak van egy "trükkjük". Még a másikkal (ami szintén 1000VA-esnek van hazudva, és elég sokba került, de jó, ha 500W-ot tud ohmos terhelésnél) történt meg, hogy egy, a-tápkábelt-kihúzom-várok-visszadugom teszt során a mögötte levő túlfeszültségvédőben az egyik varisztor felrobbant. Először nem foglalkoztam vele sokat, mert a varisztoroknak egy idő után szokásuk normál munkapontban is kipukkanni, de amikor a csere varisztor is eldurrant, muszáj volt a kérdésnek rendesen utána menni. És a következő derült ki: a szünetmentes táp, amikor a hálózati betáp 230V elmegy, csak az egyik ágat szakítja meg, és áll át a saját inverterére. Amikor a betáp visszajön, egy ideig még a saját inverterről megy, majd átkapcsol a bejövőre. Ha a megszakított ág a fázis, nincs semmi baj. Ha viszont a nulla (és ez a magyar viszonyok között, a kétféleképpen bedugható hálózati csatlakozó miatt könnyen és véletlenszerűen előfordulhat), az történik, hogy földhöz képest az inverter feszültsége a "nullán" hozzáadódik a betáp fázisfeszültségéhez. Mivel a két frekvencia nem pontosan egyezik meg, egy 600..650V-os csúcsértékű lebegés jelenik meg a táplált készülék "nulláján" a földhöz képest arra a rövid időre, amíg a betáp már megvan, de még az inverterről megy a rendszer. Erre pedig semmilyen készülék üzemi szigetelése nem hiteles, és a túlfeszvédő is (ha van) le akarja vezetni. (És addig jó a júzernek, amíg a varisztorok pukkadoznak, nem a készülékek tápegységei.)

A megoldás roppant egyszerű: fázishelyesen kell bekötni a szünetmentes tápot, ami úgy történik, hogy az ember bedugja a konnektorba a kábelt, fog egy fázisceruzát, leellenőrzi, hogy a fenti képen látható helyen van-e az euro csatlakozóban a fázis, és ha igen, összedugja a táppal. (Ha nem, megfordítja a dugót a konnektorban, és újra ellenőriz, biztos, ami biztos. :))

Ha jól csináltuk, így fog kinézni visszapakolás és összeszerelés után a tápos szekció. És bekapcsolás után sem durran szét semmi. (A hostafán fóliából való, felkiáltójeles kapcsolófedő azt hivatott jelenteni, hogy 'ázze, vigyázz, ezzel mindent lekapcsolsz.)

Csakhogy nem vagyunk ám még készen. (Már csak azért sem, mert az egyik rar még fut.) Van ugyanis egy-két megrendelőm, aki nagyon szeret faxolni, ahelyett, hogy e-mailt küldene. Én pedig nem vagyok hajlandó tízezreket költeni egy faxgépre, a vaterás 1..2 ezer forintos uraság levetett masináival meg több ízben is pórul jártam már. (A legutóbbi pont úgy hagy üresen egy sor pixelt, hogy a megrendelési szám nem olvasható, de determinisztikusan.) Így aztán kotorásztam a kacatok között, és mit találtam? Egy színes, széles vásznú, magyarul beszélő (szín. mb.) faxmodemet! Bizony mondom néktek, nagy tisztelet mindazoknak, akik odafigyelnek arra, hogy egy technikai eszközön (mondjuk egy műszeren) magyarul legyenek a feliratok (és legyenek helyesek).

A modem ormótlanka, de szép pirosan világítanak a státuszjelzői, és működik. Jól.

Így tehát a karbantartás végére értünk, már csak az maradt hátra, hogy a friss, ropogós CMOS elem birtokában újra setup-oljuk a szervert. Aki azt képzeli, hogy ez egy DEL, vagy egy F10 kérdése, hát nagyot téved. 1.44"-os floppyról kell bebootolni egy gyári programot, amivel hozzá lehet férni a BIOS setuphoz. Szerencsére ez egy win9x alatt futó program formájában letölthető, és ha az embernek akad még olyan gépe valahol, amiben van floppymeghajtó és win9x van rajta, dombon a tanya.

Ez pedig a +1. kép. Ezek a lámpák világítanak a "szerverterem"-ben. A kompakt fénycsövet nem kell bemutatni, a kevertfényű viszont egy érdekes mókus: egy olyan higanygőzlámpa, aminek az előtétje egy izzólámpa, és az egész közös burába van helyezve. Így a hatásfoka a fojtós változatnál rosszabb, de hagyományos izzólámpa helyére becsavarható, és a méretéhez képest jókora fényt ad. (Névleges teljesítményfelvétele 250W, főleg zokniteregetéskor használom, hogy a sok majdnem egyforma zoknimat is párba tudjam válogatni.)

Jaj, jaj, az új pártállam fékevesztett tombolásában sorra számolja fel a régi pártállam maradványait (vagy az azokon kisarjadt ojjektumokat). Most oda lett a Klubrádió. A Népszava még tartja magát, mossa a még mosható agyakat, habár ki tudja, mikor sújt le rá a Viktátor szentelt vízbe mártott kardja.
És még a hó is eleredt. December harmadik harmadának elején. Hallatlan.

(A Klubrádió tulajdonosa Arató András vajon azonos az arató diszkós Arató Andrással?)

Dudaszót, és utána hirtelen fékezést.
Vagyis nagyon valószínű, hogy megint valaki többre tartotta a jogait, mint a közlekedésbiztonságot...

Túl sok minden vagyok. Olyan, mint a híres gondolat-macska Schrödinger gondolat-dobozában. Egyszerre vagyok egész nap ki sem mozduló pákazsonglőr, programozó, mechanikai tervező, sok ezer fős technopartykon is feltűnést keltő partiarc, földműves, lakatos, villanyszerelő, mérnök, tisztes családapa, érzéki szerető, Istenben feloldódó szerzetes, Istennek fityiszt mutató természettudományos műkedvelő, és mit tudom én, mi még.
Viszont aki úgy néz bele a dobozba, hogy választásra kényszerít, megöl. Sokan megpróbálták már...

Az emberi élet védelmében

A szex jó. Jó, és kész. És mert jó is, és a legtöbbünknél biológiai igény is, csinálni fogjuk, legyen akármi következménye. Mint ahogy csináltuk is, amióta a világ világ. (A mélyen katolikus nagymamám pl., amikor úgy gondolta, hogy serdülök, ellátott fogamzásgátlási jótanácsokkal.)
Tehát azzal, hogy tiltunk, igazából nem csinálunk semmit, vagy legfeljebb csak azt érjük el, hogy a dolgok (még jobban) kicsúsznak a kezünk közül. (Olyan ez, mint a híg fos. Minél erősebben markolod, annál kevesebb marad a kezedben - viszont a szaga annál lemoshatatlanabbul a bőrödbe ivódik.)

Nem jellemző rám, hogy Népszavát olvassak. Úgy kerültem oda, hogy a honlapomon van egy egyszerű kapcateszt, amivel két halmazra válogatom a látogatókat: okos emberekre, és buta robotokra. A harmadik halmaz a hazudós buta robotoké, akik megpróbálják elhitetni az oldallal, hogy ők okos emberek. (Tessék kipróbálni a lehetőségeket, nem lövöm le a poént.) Lényeg az, hogy az egyik út oda visz, ahol a Népszava is nyílik, és pont egy, a témával (a Témával, ahogy Kanárival nevezzük) foglalkozó cikket ajánlott a figyelmembe. A cikkből idéznék egy gondolatot:

Hollandiában például már nincs abortusz, de nem azért, mert ott megtiltották, hanem azért, mert a gyerekeket már az iskolában megtanítják a felelős párkapcsolatra. Ebbe pedig beletartozik a védekezés és az esemény utáni tabletta használata is. Hasonló kezdeményezés Magyarországon is volt - idézte fel Czeizel Endre, a Horn-kormány idején indult el a felkészítés a családi életre program. Az első Orbán-kormány szociális és családügyi minisztere, Harrach Péter azonban "kiírtotta" ezt, mert elfogadhatatlan volt számára, hogy szexről és védekezésről beszéltek a gyerekeknek.

Nem tudom, a Harrachról szóló állítás igaz-e, és az is kicsit demagógnak tűnik, hogy "Hollandiában nincs abortusz". Viszont a dallama sajnos lehet igaz. A katolikus megközelítés (az alapértelmezés szerinti "Ne dugj!") nem működik, sosem működött (pl. Janus Pannonius korában sem*).

Az abortusz: emberölés. Akkor is, ha vannak, akik szerint nem. Mégpedig biztos, 100%-os valószínűségű emberölés.

Az esemény utáni tabletta úgy működik, hogy ha lett megtermékenyült petesejt, nem engedi a szedercsírát (az emberre még nem hasonlító pöttöm embert) megtapadni, beágyazódni - tehát közvetetten, de megöli. Azaz emberölés ez is, de 100%-nál kisebb valószínűségű. Ezeket elkerülni (a mi elég önző, egyéni-karrierista szemléletű kultúránkban) szerintem úgy a legcélszerűbb, ha élünk a jelenleg elérhető családtervezési, fogamzásgátlási eszközökkel, és erre megtanítjuk a gyerekeinket is. (Akinek vallási aggályai lennének, gondolkodjon el a maradék 9 isteni parancsolaton és az egyházi parancsokon is, és szépen gyónja meg a többi bűnével együtt. Egy óvszerrel végzett, vagy (rendes, napi szedésű) fogamzásgátló tabletta melletti szex még házasságon kívül sem nagyobb bűn, mint elhagyni az Istennel való reggeli-esti-étkezésenkénti beszélgetést (ima), vagy nem menni vasárnaponként szentmisére, vagy önzőnek lenni, vagy adócsalni, vagy mondjuk elhozni egy csomag fénymásoló papírt az irodából. Arról nem is beszélve, hogy el nem tudom képzelni, hogy Isten azért teremt egy olyan jó dolgot, mint a szex, hogy aztán jól megtiltsa.) És persze, nem kell fűvel-fával. Az sem baj, ha a kölök megtanul vigyázni a saját, és a mások lelkére is. De ha valakinek úgy jön össze, hogy a partnerei száma összemérhető az ivarérett állapotban töltött napjai számával, hát egy igazi, toleráns kereszténynek nem okozhat gondot őt is elfogadni, és olyannak szeretni, amilyen.

* Vigyázat, a versek egyike-másika sikítva röhögős! De nagyon érdemes elolvasni őket.

Miért nem baj, hogy a kormány festményeket rendelt a magyar történe-
lemről, és miért nem rendelnek ilyet a nyugati demokráciák kormányai?

• a nyugati demokráciák kormányai a polgáraik nemzeti érzelmeit készen kapták. Hiába változtak a határok és az országok elnevezései az elmúlt másfél ezer évben, az ideológiai háttér folytonos volt, az egyes rendszerek egymásból nőttek ki. A nemzeti érzelem tehát ott annyira természetes, hogy senkinek eszébe nem jut foglalkozni vele, és senkinek eszébe nem jut szándékosan tenni ellene sem. Erre jó példa, hogy a bevándoroltatást sem gondolták át, aztán amikor már nagyon kiderült, hogy gáz, hirtelen rájöttek a nemzetfogalom és a mögötte lévő kulturális háttér fontosságára, még a libbantak is.
• a kommunizmus megvalósult formája eredendően volt más, mint az azt megelőző gondolkodásmód. Épp ezért "csinálta meg" a saját (szocreál néven közismert) (propaganda)művészetét. (Önmagában ebben sincs semmi különös, vagy rossz.) Ugyanakkor a Kádár rendszer Magyarországon bevitt egy nemzeti érzelmi vonalat is az ideológiájába. Ezzel - vélhetően szándéka ellenére - sikerült hiteltelenné tennie a nemzeti érzést is sok ember (főleg az értelmesebbje, írástudóbbja) számára. Ezért nem baj, ha valaki foglalkozik az újraépítésével. (Az nyilvánvalóan kérdés, hogy Kerényiék módszere, megközelítése, és főleg a sebessége, a hirtelensége, és az, hogy a nagyon-közel-múlt egyes eseményeit is feldolgozza, jó-e. Ezt hál' Istennek nem egyes megijedt ballibek, még csak nem is a ballib sajtó, hanem az idő fogja eldönteni.)

Interjú Kerényi Imrével

Az írás apropóját ez a cikk és Michael Crichton Idővonal (Magyar
Könyvklub, 2001, ISBN: 963-547-289-7) c. könyve adta.

- Professzor úr! (Ugye szólíthatom így?) Pontosan mivel is foglalkoznak Önök?
- Professzor még nem vagyok, csak egy egyszerű mérnök-fizikus. Úr sem vagyok, hacsak a saját szemétdombomon nem, de ott sem az a cél. Általában a keresztnevemen szólítanak... Ja igen, jövőkutatással.
- Ne haragudjon a buta kérdésért, ezek szerint Önök is elméleteket gyártanak, amiket aztán látványos filmmé gyúrva bemutatnak valamelyik lassan showcsatornává váló tematikus tévécsatornán?
- Istennek hála, erre nincs szükségünk. És bizony, személyesen Istennek hála, mert hitem szerint ő alkotta azokat a játékszabályokat, amiket kihasználva csekély mértékben, ám meglehetősen izgalmas módon előre meg tudunk jósolni jövőbeli eseményeket.
- Most viccel, ugye?
- Koránt sem. Mondok egyszerű példát, kvantumfizikusi képzettség sem kell hozzá. Ön most itt ül velem szemben, egy diktafonnal és egy jegyzettömbbel a kezében. Én megjósolom, hogy 1 perc múlva is itt fog ülni. Azt is megjósolom, hogy 30 percen belül kikapcsolja a diktafont. Sőt, merem állítani, hogy 10 másodpercen belül pislogni fog.
- Értem. Mit mondjak, roppant humoros. Azt esetleg nem jósolná meg, hogy holnap reggel is felkel a Nap?
- Azért, mert valaki nem ért egy viccet, nem feltétlenül a vicc a hibás. Ha jól értem, az előbbi példámról, és a holnapi napfelkeltéről úgy tartja, hogy biztosan be fog következni, tehát determinisztikus esemény?
- Természetesen. Még ha én valamiért fel is állnék, vagy beragadna a diktafonom kikapcsoló gombja, a Nap holnap biztosan fel fog kelni.
- Tévedés. A jövőben (még a legközelebbi, 1 Planck-idő múlva bekövetkező jövőszeletben sem) nem biztos semmi. Minden a világon, ami még nem következett be, valószínűségi esemény. Minden. Ezt nagyon fontos megérteni. A newtoni mechanika összefüggései nem a valóságra, hanem a valóság egy bizonyos modelljére vonatkoznak. Mivel eleink jó megfigyelők voltak, a modell viselkedése (emberszemmel nézve) átlagos körülmények között elég pontosan hasonlít a valóság viselkedésére. Egyébként ugyanez igaz az összes többi fizikai modellre is, a kvantummechanikaira is.
- Nem mondom, hogy mindent megértettem, de jó. Legyen. Tehát nem biztos, hogy lesz holnap reggel...
- Nem biztos, de meglehetősen valószínű. Ezeket a valószínűségeket sokan kutatják, sokan számolgatnak, az előrejelzések tudománya széles tartományban használja a valószínűségszámítás eszköztárát. Amiben mi újat mutatunk, a valószínűségszámítás alapja. Az, hogy honnan vesszük az eloszlásfüggvényeinket.
- Cipőt a cipőboltból... Honnan veszik*?
- Kvantummechanikai elven működő véletlenszámgenerátorokat használunk. Ez így elég misztikusan hangzik, pedig valójában nagyon egyszerű. Az a lényege, hogy egy kellően "apró" részecske állapotmátrixának minden eleme egyidejűleg nem határozható meg tetszés szerinti pontossággal. Sőt, a mérés meg is változtatja az állapotmátrixot, ráadásul jelenlegi ismereteink szerint elvileg is teljesen véletlenszerűen. Tehát nincs más dolgunk, mint egymás után kétszer megmérni ugyanannak az elemi részecskének az állapotát.
- De ebből csak fehér zaj lesz, nem?
- Pontosan. Alapértelmezés szerint ez egy meglehetősen jó fehér zaj közelítés. Azonban észre vettük, hogy vannak benne fluktuációk, és kiderült, hogy ezek egy része jövőbeni események jelenbeli "visszhangja". Egyébként ez a matematikai modell ismeretében egyáltalán nem meglepő. Egy véges felbontással oda-vissza Laplace-transzformált egységugrás éppen olyan interferenciakép-szerű eredményt ad, mint amit a fehérzaj fluktuációiban láttunk. Inkább az az érdekes, hogy ennyire "valóságos" a modellünk.
- Oké, de ezzel hogyan lehet jósolni?
- Nos ez az, amit pontosan még nem értünk. Térben eléggé lokalizáltnak tűnik a folyamat, és időben nem lát valami messzire. (A függvény "előfarka" elvész a zajban. Még akkor is, ha tudjuk, hogy mit keresünk, és korrelációt nézünk.)
- Honnan van pénzük erre a kutatásra?
- Ha tegnap kérdezi, vetítettem volna valami szépet. Most már elárulhatom, hogy az első pár millió forintot egy kamu pályázattal nyúltuk le. Azért árulhatom el, mert ebből a pénzből sikerült finomítani annyira az eloszlásfüggvény boltunkat, hogy az eheti lottó telitalálatos szelvénye a miénk. Ez persze nagy mértékben szerencse és nem kevés befektetés is, hiszen a számokra valószínűségeket kaptunk (mind a 90-re), és ez alapján játszottunk meg 359db lottószelvényt. Tudományos eredmény, vagy mázli, közte volt a telitalálatos is. A majd' két milliárd forint töredéke elég arra, hogy az elcsalt pénzt a kamataival és egy kis vígaszdíjjal együtt kifizessük annak, aki elől elnyertük. A többi egy részéből folytatjuk a kutatást, a maradékot pedig befektetjük, és a hozamaiból 1 év múlva már kórházi berendezéseket vásárolunk.
- Ezek szerint Önöké a világ...
- Igen is, meg nem is. Egy ilyen lehetőség mérhetetlen felelősséget is tesz az ember vállaira. Nagyon igyekszünk elkerülni, hogy lottóznunk kelljen. Senki játékát nincs jogunk elrontani.


* Ez egy Dr. Deák Péter-féle poén. Illik róla megemlékezni, kvantum-elektrodinamikát tanultunk nála a BME-n. Azt tárgyaltuk, hogy legyen nekünk hullámfüggvényünk az elektronhoz, de honnan vegyünk hullámfüggvényt. Sajnos a társaság már volt annyira fiatal, hogy ne teljesen értse a reklámszlogen köré szőtt viccet.

A tévénézés olyan, mint a maszturbálás.
A hatása is, és a célja is. Művileg állít elő egy élményt, ami az árnyéka egy valóságos (már amennyiben a "valóság" valóságos, de ezt itt most nem vizsgáljuk) élménynek. A célja pedig az, hogy átéljünk olyanokat, amiket a valóságban nem tudunk. Vagy mert a valóságban olyan nincs, vagy mert nincs rá pénzünk.
Tehát pótszer is, ebben is hasonlít a maszturbálásra. És ugyanúgy nem tragédia, ha az ember napi egyszer-kétszer tévét néz, mint ha napi egyszer-kétszer maszturbál. (Ha már más nem jutott.)
De azért szeretkezni jobb. És elmenni szép és érdekes helyekre kirándulni, vagy figyelni és kipletykálni a szomszédot is jobb. Vagy legalábbis logikusabb, és valóságosabb. (Nem hittem volna, hogy ilyet leírok, de minden tiszteletem a falusi öregasszonyoké, akik maszturbálás tévénézés helyett ülnek a ház előtt a kispadon és pletykálnak.) Tehát az baj, ha az ember a pótszert választja az igazi helyett.
Oké, kényelem, pénz, munka után fáradtság satöbbi.
Viszont - könyörgöm - tessék úgy csinálni, hogy ne vegyem észre. (Az előre megbeszélt, egymás mellett maszturbálás persze más.)

Jelentem, minden cikk és hozzászólás a helyére került. Részemről megy minden úgy, mint a rendszerösszeomlás előtt.

Akart lenni egy jó kis tévés cikk, de nincs. (Majd lesz.)
Amint látható, az augusztus 15. utáni cikkek elvesztek. A Freeblog behalt, úgy látszik, a biztonsági mentést tároló mittudoménmik is. Szerencsére a viharmadaram RSS olvasója tárolta a kérdéses cikkeket, úgyhogy vissza tudom állítani őket. Mivel a cikkek egyedi azonosítói (UID) így megváltoznak, lesz egy kis munkám azzal, hogy az ismeretlenségbe burkolózó régi UID-ökkel rendelkező hozzászólásokat összevadásszam az adatbázisból, és átjavítsam az UID-öket az újakra. Addig, amíg ez be nem következik, az összes kérdéses cikknél letiltom a hozzászólást, biztos, ami biztos. (Egyébként mekkora mázli, hogy saját a kommentgép. Lassú, de legalább működik, és ha gebasz van, van kéznél ember, aki tudja, hogyan működik, van direkt hozzáférése az adatbázishoz, meg ilyenek. Ja és nekem az a tároló eszköz a biztos (már amennyire ez a fogalom értelmes), aminek a hőmérsékletét kézrátétellel tudom ellenőrizni. :) Az összes eddigi hozzászólás tehát megvan, és ahogy kibogoztam a fent említett gubancot, újra hozzáférhetővé is válik. Majd kaptok értesítést cikk formájában.)

Tyű, most látom, nagyobb a baj: az előző pár cikk UID-je is megváltozott, tehát azoknál is letiltom a hozzászólást, amíg a problémát meg nem oldom. (És kapnak billogot.)

Ja és valahogy így. Annak ellenére, hogy nekem egyetlen blogos dugás nem jött össze (amiről én tehetek: sosem mentem a Tandembe, azt sem tudom, hol van), hálás vagyok a Freeblogot működtetőknek. És igenis van olyan, hogy elszáll minden. Én is csináltam hülyeséget, ment el 300 gigabyte adatom úgy, hogy morzsákat sikerült csak visszavadászni belőle.

Az ilyenekből mindig tanul az ember. Pl. azt, hogy meg kell érteni és tanulni a mögöttünk lévő technika működését és használatát. Volt valaha egy Theophilus Presbiter nevű ürge, aki a középkor első művészeti tárgyú szakkönyvét írta. (Nagy büszkesége a könyvespolcomnak ez a kötet!) És miről szól? Na? Technológiáról is, bizony. Arról, hogyan keverj adott színű festéket, hogyan építs üvegműhelyt, hogyan önts fémet. Manapság a műkedvelő művészek (pl. a bloggerek) nagy része úgy gondolja, hogy nem kell ismerni a művek létrehozásához használt, vagy az azokat tároló technikát. Azt sem tudják, hogy hol van a Dokumentumok mappa. (Hát az Asztalon, nem? Nem. Általában a C:\Documents and Settings\{felhasználónév}\Dokumentumok-ban, vagy a C:\USERS\{felhasználónév}\Dokumentumok-ban.) Ez most egy jó lecke mindenkinek, hogy kezdjen el komolyan foglalkozni azzal, hogy megismerje a számítógépe lelkivilágát legalább annyira, hogy ha valami hanyatt vágódik, legyen tippje, hol kezdje a helyreállítást.

A blogexportot meg tessék használni, ha értékesek azok a bejegyzések. Érdemes akár textfile-ként is lementeni az egészet. Még mindig jobb, mint sírdogálni, hogy jaj, odalett.

A biztonsági másolatokról is muszáj egy gondolatot a végére: biztonsági az a másolat, ami fizikailag is más helyen van, mint az "éles" példány. Azt talán el sem kell mondani, hogy ha egy file-t (fájlt, azok kedvéért, akik most ismerkednek a gépükkel) lemásolok egy másik könyvtárba (más néven: mappába) ugyanazon a winchesteren (HDD-n), az nem biztonsági másolat. Az csak a felhasználó hülyesége ellen véd, a számítógép operációs rendszerének megbolondulása, vagy hardveres meghibásodás ellen nem. Ha kiírom CD-re, vagy DVD-re, és legalább átviszem a másik szobába, az már elmegy. De az igazi az, ha az ember a CD-t/DVD-t/külső winchestert nem hogy a házból, de a városból is elviszi.

Lehet a biztonságot fokozni azzal, hogy több példány létezik. Egy a szomszéd szobában (napi mentéssel, külső HDD-n), egy pedig Vakondturán, a nagyinál a naftalinban. Ez mondjuk egy havi mentés DVD-n, és akkor visszük, amikor megyünk hozzá csirkepálinkát inni. Esetleg a nagyis megoldás helyett - ha nem szeretjük a csirkepálinkát - (egy gyakoribb periodicitással) menthetünk a "felhőbe" is, mondjuk Skydrive-ra. De semmiképpen nem a külső HDD helyett!!!

(Ez a cikk 2011. november 13-án 06:58 órakor lett helyreállítva az RSS olvasómban tárolt változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

(Ez a cikk 2011. november 13-án 06:55 órakor lett helyreállítva az RSS olvasómban tárolt változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

(Ez a cikk 2011. november 13-án 09:15 órakor lett helyreállítva Google-ban tárolt 2011. nov. 6. 15:55:27 GMT-i változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe

Négy éve ezt írtam, most pedig egy újságcikk jutott az eszembe, ami vagy urban legend, vagy nem, de vicces. (A véleményem a vízfej blogból kb. ismerhető*, a hivatalos picsogást elolvassátok máshol. Amúgy meg basszus, rohan az idő, 10 éve volt, de nagyon nem tűnik annyinak.)
Angolul nem tudóknak: az első válás, ami közvetlenül kapcsolódik a 2001. szeptember 11-i eseményekhez, New Yorkban történt. Egy fickó, akinek a WTC 103. emeletén volt irodája, a reggelt a szeretőjénél töltötte. A telefonját kikapcsolta, és a tévét sem nézte. Amikor visszakapcsolta a telefonját, az rögtön csörgött: a kiborulás határán lévő felesége hívta, hogy ugye nem esett baja, minden rendben, és hogy hol van. Ő pedig azt válaszolta:
- Mégis hol lennék? Az irodámban.


* Na jó. A véleményem lényegileg megegyezik az ebben a cikkben utolsóként idézett László és János véleményével, ami ki tudja, meddig lehet egy [origo]-ban, tehát ide másolom:
Van olyan olvasónk, aki aztán a hírműsorokban hallottakat sem hitte el. "Egész éjszaka a tévét néztem. Ez azért volt hasznos, mert a vágatlan, cenzurázatlan képek egyértelműen igazolták, hogy felrobbantották a WTC-tornyokat, ezt saját szememmel láttam" - írta például László, aki meg volt róla győződve, hogy ezt "nyilván nem az arabok csinálták, hiszen a jó előre bekészített robbanóanyagokkal hajtották végre az igazi merénylők, akiknek nem drága a világ békéje és bármennyi emberi élet sem". Nem ő az egyetlen kétkedő, János is azt írta, első gondolata az volt, hogy "a CIA megszervezte a háborús okot az arabok ellen. Afganisztán lett belőle... végül is mohamedán ország az is".

(Ez a cikk 2011. november 13-án 09:25 órakor lett helyreállítva a Google-ban tárolt 2011. nov. 6. 00:37:33 GMT-i változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Az milyen már, hogy valaki komplett eltünteti az összes régi írását?
És főleg... miért?
(Tomcat régi blogja itt volt elérhető, az új, a Bombagyár pedig itt. A linklistából - mint halott linkek, a szintén megszűnt Wing pajtással egyetemben - kikerültek. Viszont egy újat felvettem, Letícia nővért - olvassátok szerettel.)

Más szemében a fűtőszálat is

Megdöglött a mosógépünkben a fűtőtest. (Az a bigyó, amit a vízlágyítóreklámban fűtőszálként mutogat a mosógépszerelőnek öltözött színész.) Ráadásul elég izgalmasan döglött meg: a méréseim szerint kirepedt, és ilyen módon a fűtőszál érintkezésbe került a vízzel. Még jó, hogy a védőföld rendben volt, így senkit nem vágott meg/agyon az áram.
Merthogy a fűtőszál csak az elmeroggyant reklámszövegírók buksijában az a bigyó, amit a vízlágyítóreklámban mutogat a mosógépszerelnőnek... satöbbi. Viszont én hiszek az emberiség fejlődőképességében, sőt még az elmeroggyant reklámszövegírókéban is, ezért elmondom, hogy mi is a fűtőszál, a fűtőtest, és a fűtőbetét.
A fűtőszál, tisztelettel, ellenálláshuzal. Azaz egy, a névleges feszültségtől, teljesítménytől és a tervezett legnagyobb hőmérséklettől függő hosszúságú és keresztmetszetű csupasz drót. Az a dolga, hogy a rajta átfolyó áram energiáját hővé alakítsa. Ha bekapcsoljuk, többnyire a teljes hosszán éget, és mondjuk 230V-os tápfeszültség esetén a hossza legnagyobb részén ráz is. (Soha ne próbálják ki otthon!)
A fűtőtest a fűtőszál és az a szerelvény együtt, ami a fűtőszálat tartja, rögzíti, és megoldja a fűtendő közegbe a hő átadását, a fűtőszál villamos szigetelését a környezetétől, és villamosan köthető kivezetéseket biztosít a fűtőszál táplálásához. Fűtőtestnek általában komplettebb, önállóbb szerelvényeket neveznek, sok esetben magát a terméket is. (A radiátor becsületes magyar neve pl. pont fűtőtest, és ugyebár van elektromos radiátor is.)
A fűtőbetét gyakran átmenet a csupasz-kopasz fűtőszál és a fűtőtest között. Pl. tartalmazza a villamos szigetelést, de önmagában nem képes rögzíteni, megtartani (főleg meleg állapotban) a fűtőszálat. Ilyen pl. a régi rezsók gyöngyszigetelésű fűtőbetétje. De lehet "teljes értékű" fűtőtest is, ami azért lesz mégis betét, mert egy készülék önállóan cserélhető alkatrésze. A hajszárítóba a meleget fújó végén benézve láthatjuk a gyakran spirál alakú fűtőszálat, és az őt tartó, általában kerámia, vagy mikanit/csillám szigetelőkből és fém merevítőkből álló tartószerkezetet, amik így együtt alkotják a fűtőbetétet.
A mosógépekben általában csőfűtőtest van. Ez egy, a fűtendő közeghez és a tervezett legnagyobb hőmérséklethez választott anyagú fémcső, aminek hossztengelyében helyezkedik el az általában egyszeres spirálba feltekert fűtőszál. A szálat tömörített kerámiamassza tartja a helyén, ugyanez gondoskodik a hőátadásról, és a villamos szigetelésről is. A fűtőtest két végén általában kerámiadugóval rögzítve található az eszköz villamos csatlakozása. Ez belül a fűtőszálhoz van kötve, kívül pedig villanyvezeték csatlakoztatható hozzá, leggyakrabban Faston csatlakozóval.

A mosógépekről itt lehet egészen értelmeseket olvasni. Én meg mutatok pár képet, kattintásra megnőnek:

Ez egy régi fajta bojlerbe való fűtőpatron, üzem közben. Jól látszik az izzásban lévő fűtőszál (ami feszültség alatt van, de a kerámia csatorna megakadályozza, hogy a bojler fenéklapjához csatlakozó zsák falához érjen).

Ugyanaz közelebbről. Még jobban látszik a fűtőszál. :) Ez és az előző kép innen van.

Ez egy mosógépbe való csőfűtőtest. Egy webáruházból van, tehát új.

Ez pedig egy használt, vízköves példány. Nincs messze attól, hogy szerződtessék egy tévéreklámba.

Ez egy gyöngysor szigetelésű, rezsóba való fűtőbetét. A fűtőszál a "zsinór" a "nyakláncban". Ugyanolyan spirál, mint az első két képen, a gyöngyök furata akkora, hogy elférjen benne. A két végén az utolsó 6..8cm vastagabb szál (pontosabban  pár szál összesodorva), hogy ne melegedjen fel (annyira, mint a vékony).

Ez egy üvegkerámia főzőlaphoz való fűtőbetét. A fűtőszál itt is spirál, de még a spirál is egy sík kettős spirálba van tekerve, úgy ül bele a kerámia hordozó hornyába. Beépítés után fölé kerül a hőálló üveglap, amire a fazék, abba pedig  a székely káposzta. :)

Végül, de nem utolsósorban mutatok egy táblázatot ipari fűtőpatronokról, elsősorban a felső ábrán látható felépítés rajz miatt.

Most pedig, hogy már tudjuk, hogy a mosógépünkbe fűtőszálat kérni szerencsétlen ötlet, kérjünk nyugodtan bele való csőfűtőtestet. Ha nem értik, mondjunk fűtőszálat, és küldjük el nekik e-mailben ezt a linket.

Interferencia

A Harry Potter heptológia többek között attól olyan jó, amilyen, hogy a helyén kezeli a szerelmet és a szexualitást. Nem azon a helyen, ahol a fundamentalista keresztények szeretnék látni, de nem is azon, ahol a fundamentalista "liberálisok". Hanem a természetes helyén: egy dologként a sok-sok között. Rowling a könyvekben akkor beszél szexualitásról, amikor az a történet, a mondanivaló, a Potter-univerzum szempontjából lényeges. Pl. a 4. kötetben Krum nyilvánvalóan valamelyest intim közelségben kellett legyen Hermionéval, hogy észrevegye, hogy "egy vízbogár van a hajadban, Hermijónni", vagy amikor a 7. kötetben a horcrux Ront egy Hermionéról és Harryról szóló rémlátomással próbálja eltéríteni szándékától. De Dumbledore szexuális irányultságáról semmi nem derül ki a kötetekből. Azt megtudjuk, hogy Grindelwalddal egészen különleges szellemi kapcsolatban voltak, de ez minden, amit megtudunk.

Nagy tisztelet ezért Rowlingnak.

Kár, hogy egy buta, és igazából teljesen értelmetlen megnyilvánulással ezt a szép image-et megtörte. Na nem a Potter-univerzumét, nem is Dumbledore-ét, és még csak nem is a saját írói teljesítményéét, hanem saját magáét - hiszen a Potter-univerzum minden karaktere olyan jól sikerült, hogy nincs rászorulva semmilyen utólagos kiegészítésre, kinyilatkoztatásra. Az univerzum és a karakterei önállóan élnek, még Rowling sem uruk már. Ráadásul végtelenül értelmetlenül taposott a saját szájába Rowling, hiszen ez a kijelentés legfeljebb pár (európai) kirakat-melegszervezet (és általuk agymosott emberek) elismerését válthatta csak ki, és ha hoz is némi pénzt Rowlingnak, az az összes harrypotteroid bevételt nézve zsebpénz. (Tudjunk róla (ne aggódjunk, a kermédiából nem fogunk), hogy vannak a világnak olyan részei, ahol a melegszervezetek nem azért vannak, hogy minden regényben és filmben meglegyen a legalább egy buzi. Pl. Kanadában több melegszervezet is tiltakozik a Pride típusú felvonulások ellen, mert hamis képet festenek a melegekről, és ezzel pont nem az elfogadást szolgálják.)

Rowling ha korrekt lett volna, az olvasói kérdésre azt válaszolta volna, hogy nem tudja. Hiszen az a Dumbledore, akit ő a hét kötetben megírt, nem szexuális, hanem szinte tisztán szellemi lény. A fizikai valóságát egyáltalán nem használja semmilyen erotikus formában. Nekem meggyőződésem, hogy Dumbledore és Grindelwald nem dugtak (hogy egyértelműen fejezzem ki magam). A kapcsolatuk tisztán szellemi lehetett - most kezdem megérezni, hogy miféle is az efféle kapcsolat. Most, hogy Laci haza jött Kanadából.

(Miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Olvasási visszaigazolás

Több helyről kaptam már "kritikát", vagy legalább kérést (legutóbb LittleBeartől itt), hogy csináljak valamit a szemvadító színösszeállításommal. Még Chips is szólt, ő egy linket küldött. Nem igazán foglalkoztam ezzel, mert engem nem hogy nem zavar, sőt szinte még komfortosabb is. Van egy olyan "hülyeségem", hogy egy nekem negatív, vagy közömbös dologban csak akkor lépek, ha több (lehetőleg független) helyről jön trigger. (1db (és szép nagy) idegsejtként működöm. :) Ezzel aztán Tündért sokszor ki is borítom, mert azt hiszi, hogy rá nem hallgatok, viszont egy random másik emberre igen. Nem tehetek róla, hogy ő él velem, ezért általában először ő mondja az adott bármit, és arra még nem "szólalok meg". Ha nem mondaná, a random másik emberre nem "szólalnék meg".) Viszont a fekete (Mátrixos hátteres) alapon világosabb színű karaktereket nem akarom megváltoztatni, ez alapvetően hozzá tartozik a blogom kinézetéhez, és szinte bárminek a kinézetéhez, amit csinálok. Időközben rájöttem, hogy nem kell megfordítanom ezt a színvilágot, épp elég, ha valamilyen úton-módon csökkentem a kontrasztot. Már csak az a kérdés, hogy a fehérből szürke legyen, vagy valamilyen szín. Tehát most kísérletezni fogok. Legelőször VT100-at csinálok mindannyiótok monitorából. :P
További változás, hogy ennek a cikknek már a blogengine szerinti módon jelenik meg a címe, ami azért lesz jó, mert a hozzászóláskezelő fogja tudni idézni, ha egyszer megírom azt a részt. (Később az összes cikkben átírom majd ezt. Is. És a kategóriákat is majdcsak megcsinálom egyszer rendesen.)

(Miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Budapesti Jóslásipari Vállalat

Kétharmaddal minden lehetséges?


Gondolom, többen emlékeznek a hajdani reklámra: "6 schillinggel minden lehetséges. Ausztria lottó!" Nos, úgy tűnik, a kétharmad is legalább 6 schillinget ér, legalábbis egyes újságírók úgy érzik, hogy most aztán már mindent lehet. Még ekkora öblös igénytelenséget is. És nem ám valami huszadik oldal aljára eldugott féltenyérnyi bulvárizé, hanem a címlapon, főhelyen.

Nem, köszönöm, nem állok be továbbra sem a libbant "kollégák" közé. Az igénytelenség, amit nem bírok, különösen a magát az igényesség és a tisztesség letéteményeseként beállító jobboldalon, és még különösebben azért, mert szeretem a hazámat, és mivel az alternatíva a ballib gondolkodásmód (ami ugye nem szereti, nem támogatja, sőt gyakran nem is tűri), nagyon nehezményezem, ha a hazaszeretet gondolatát ilyen szarságokkal járatják le.

(Miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Vekker, 2012. december
21-ére beállítva?

Ébredés


Egy kedves ismerősömmel vallásról beszélgettünk. Ő egy eléggé más istenképet vall magáénak, mint én, bár egészen különös ponton találkozott a két világnézet. Én el tudom képzelni, hogy a világ körülöttünk nem valóságos (The Matrix), sőt azt is el tudom képzelni, hogy én magam sem vagyok valóságos. (Ez már túlmutat a Mátrixon, ebből nem lehetne olyan látványos és sok pénzt hozó akció sci-fit forgatni.) Ő úgy gondolja, hogy ezt a világot Isten álmodja. Hát a kettő végülis kb. ugyanaz. :)

Viszont erről eszembe jutott az Avatar (a Cameron-féle) egy visszatérő gondolata: előbb, vagy utóbb mindig fel kell ébredni.

In aqua vitam

gutbesserWASSER


A fröccs jó. Az én fröccseimnek nincs meghatározott mennyiségük, csak az arányok adottak. Lássuk hát, hogyan készülnek:

• nyugdíjas fröccs*: 1 rész csapvíz, 1 rész szódavíz
• putrimester: 3 rész szódavíz, 2 rész csapvíz
• felfordított: 1 rész szódavíz, 2 rész csapvíz
• nyápic: 1 rész szódavíz, 4 rész csapvíz

* Ez igazából a nagybátyám találmánya, aki szintén villamosmérnök, és 3 éves koromban őt (és a világát) látva döntöttem el, hogy villamosmérnök leszek.

Ha már Isten teremtette

Imádságok szex előtt


Esküvőn voltunk a hétvégén. Azt mondta a pap a nászmisén, hogy akkor jó a házasság, ha az Istent nem zárjuk ki sehonnan, a hálószobánkba is beengedjük. Nos, igaza van. Ezért írtam pár imádságot, amivel kérhetjük a Jó Istent arra, hogy segítsen nekünk örömet szerezni a partnerünknek. (Nem csak a fájdalmainkat, a bajainkat vihetjük Isten elé, hanem az örömeinket, sőt a gyönyörünket is - hiszen tőle kaptuk az erre való képességet és vágyat. Isten nem korlátozza a szexualitást (hiszen ő teremtette),   bátran tegyük hát le Krisztus lába elé bármilyen szexuális gyönyörünket.)

Bevezető: Urunk és Istenünk, te megteremtetted az embert, és férfinak és nőnek teremtetted. Megajándékoztál bennünket a szexuális gyönyör képességével. Kérlek légy velem a szexualitásban is. Add meg kérlek, hogy el tudjam fogadni, át tudjam élni ezt az ajándékodat. Felajánlom neked a gyönyörömet, szent neved dicséretére és dicsőségére.
Ha védekezünk a gyermekáldás ellen (akár óvszerrel, akár fogamzásgátló tablettával stb.), kiegészítésül elmondhatjuk ezt is: Urunk és Istenünk, te minden cselekedetedben megmutatod, hogy a minőséget jobban szereted a mennyiségnél. Kérünk, add meg leendő gyermekünknek, hogy akkor szülessen a világra, amikor felkészültünk a fogadására, és felelősségteljes felnevelésére.

Ez után ízlés szerint el lehet mondani egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, így ajánlva fel a gyönyört Isten dicsőségére, a Szűzanya közbenjárását kérve.

1. Házastárssal/tartós párkapcsolatban: Urunk és Istenünk, köszönjük, hogy egybe kötöttél bennünket. Add meg kérlek nekem, méltatlan szolgádnak, hogy a legnagyobb gyönyört adhassam a házastársamnak (barátomnak/barátnőmnek), Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.
2. Szeretővel/szexkapcsolatban: Urunk és Istenünk! Köszönjük, hogy megteremtetted a szexuális gyönyört, az örömünkre, és kedvünkre. Kérlek, add meg nekem, méltatlan szolgádnak, hogy partneremnek a legnagyobb gyönyört adhassam, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.
3. Homoszexuális kapcsolatban: Urunk és Istenünk, te férfinak és nőnek teremtetted az embert. Azonban titokzatos módon néhányunkat olyanra alkottál, hogy a saját nemének tagjai között vannak, akik iránt vonzalmat érez. Áldd meg kérlek teremtményeidet és egynemű kapcsolataikat, hiszen te alkottad ezt is. Kérlek tehát, add meg nekem, méltatlan szolgádnak, hogy partneremnek a legnagyobb gyönyört adhassam, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.
4. Maszturbáláskor: Uram, még nem találtam meg azt, akit nekem rendeltél (vagy: Uram, akit nekem rendeltél, most nincs örömére az együttlét). Kérlek, add meg nekem, méltatlan szolgádnak, hogy a test szerinti kívánságomat kielégítsem, feszültségem oldódjék, és mihamarább a Te rendelésednek megfelelő, embertársamnak gyönyört szerző szexuális életet élhessek, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.

(Felhívnám a figyelmet, hogy a kategóriák között nem szerepel a humor.)

Egykéthá

A rövid haj életet ment


Találtam egy magyarázatot arra, miért kopaszt(at)ják meg a kiskatonákat - azon túl, hogy remek alkalom az egységesítésre, és a kilógók megalázására. Van ugyanis legalább egy olyan eset, amikor nagyon jól jön, ha a katonának rövid a haja. Ez pedig a gáztámadás esete.
Még régebben vettem egy gázálarcot. Most meg összefröcsköltem egy aránylag használható pólómat fémre való alapozóval. Ez ellen a nitrohígító jó. Feloldod a festékpöttyöket a hígítóval, aztán bevágod a mosásba a pólót: a hiperintelligens mosópormolekulák felismerik a nitrohígítóba kapaszkodó festékpigmenteket, és jól körbesünítik őket. (Ellentétben a reklámban látható szétrobbanással.) Az ám, csakhogy a nitrohígító kedvelt tudatmódosító szer, ráadásul bazi mérgező. Na hát itt az ideje a gázálarc (második) kipróbálásának. (Az első eset egy meghülyült akkumulátor következtében állt elő néhány hónapja.)
Kifejlesztettem egy mozdulatsort, amivel biztonságosan felvehető a gázálarc annyi idő alatt, amíg a beszívott levegő elég, és gyakorlatoztam egy kicsit. És bizony, tapasztalható volt, hogy ha elfelejtettem elhajtani az útból a hajam, szépen bejött a hígítógőz a gázmaszk mögé.

Blogpostkomment

Alapfogalmak


Nem elsősorban a rendszeres olvasóim miatt, de hasznosnak látszik összeszedni a blogokkal kapcsolatos alapfogalmakat és magyarázatukat. Tehát:

• Blog: az egész webnapló. Maga az oldal, ami bejön, ha pl. a http://blog.gutbesserwasser.com-ot beírod a böngésződ címsorába. Kicsit szűkebben: az oldalon olvasható cikkek összessége.
• Cikk: egy bejegyzés (mint pl. ez, amit épp olvasol). Postnak is hívják (az angolok. Mi nem, mert magyarok vagyunk, és van rá jó kis saját szavunk).
• Blogger: az a valaki, vagy valakik, aki/akik írja/írják a blog cikkeit.
• Hozzászólás: amennyiben a blogger (és a blog engine) lehetővé teszi, az olvasók leírhatják a véleményüket, ami általában az adott cikkek alatt jelenik meg (vagy külön ablakban, mint nálam). Ezek a vélemények a hozzászólások (amiket kommentnek is hívnak olykor, ugyanaz vonatkozik rá, mint a postra).
• Blog engine: az a szoftverkörnyezet, ami a blog felületét adja, a cikkek, képek, egyéb dolgok tárolását, kezelését megoldja. Szokás blogmotornak fordítani, de ettől engem kiráz a hideg.
• RSS: olyan protokoll, amivel könnyen, automatizáltan követhető egy oldal frissülése (már amennyiben az oldal használ RSS csatornát). (Pl. a Thunderbird is tud RSS-t figyelni, egy új blog cikk így pl. olyan, mintha jött volna egy e-mail.) [Zion hozzászólása alapján javítva]
• Blogring: a hasonló jellegű blogok csoportokba rendezhetik magukat, és egy oldalon megjelenhetnek, a frissülési információikkal együtt. (Hogy ennek - az RSS létét figyelembe véve - mi értelme?)
• Főoldal: a freeblog blogszolgáltató bizonyos időközönként szétnéz az általa hostolt blogok között, és a szerinte arra érdemesekből egy csokrot kitesz a főoldalára. (Olvasói véleményeket is figyelembe vesznek, tehát aki szeretné valamelyik cikkemet főoldalra ajánlani, klikkeljen a cikk alatt a 15 perc hírnév-re.)

(Ha kihagytam valamit, tessék süvölteni, és beteszem.)

Itt-ott butaság, itt-ott hátsó szándék.
(A cikket egy levlistán elcsattanó
szélsőjobbozás ihlette.)

Szélsőséges


Mitől lesz valami szélsőséges? Attól, hogy annak mondják. Attól, hogy annak mondják olyanok, akiknek lehetőségük van elég sokszor, elég sok embernek elmondani. Göbbelsék elég sokszor elmondták, hogy a weimari nyomornak a zsidók az okai. Sokan el is hitték nekik. Rákosiék elég sokszor, hogy a kulákok a nép ellenségei. Ezt is elhitték rengetegen. Kádárék sokat beszéltek az ellenforradalomról, később ugyanez az esemény forradalom és szabadságharc lett, szintén jó sokszor elmondva. Szlotákiában sokszor elmondják, hogy a magyarok szemetek. Itthon egyesek, hogy a szlovákok. Meg azt is, hogy a cigányok. Érdekes, ahol tapasztalat van, kisebb az általános elutasítás. Általában a cigányokat a velük együtt élő falusiak, a melegeket a nagyvárosiak fogadják el jobban, ezt nem rég mutatta ki egy felmérés. Az SZDSZ egy jó pár kérdésben legalább annyira merev nézeteket képvisel, mint azok, akiket a merev nézeteikért leszélsőségesezett, amíg vó't. Csakhogy "liberális" újságírók, nagy hatalmú véleményvezérek máig vannak (hű, de mennyien!) - és mily meglepő, pont ugyanazok, akik az SZDSZ ökle, éles fegyvere* voltak még nem régen.
A szónak tehát kegyetlenül nagy teremtő ereje van. Hacsak nem akarunk egy társaságot vagy eszmét szánt szándékkal marginalizálni (sőt akár el is pusztítani), ne szélsőségesezzünk. És hát gondolkodó ember miért is akarna bármit is ilyen aljas, nemtelen és meglehetősen unintelligens módon, vitán kívül megtámadni? Ha már mindenképpen szeretnénk jelzőket aggatni, nevezzük pl. a kirívóan és mereven nemzeti gondolkodású társaságokat nemzeti radikálisoknak, vagy radikális jobboldalnak.

* "A sajtó a Párt ökle, éles fegyvere." (Rákosi)


/* Személyes érintettség okán is egy gondolat a vége után még: talán egyedül a Betyársereg tagjai között vannak olyanok, akik "betyár" minőségükben fizikai erőszakot alkalmaztak. (Ráadásul tök értelmetlenül, mert a megtámadott lány nem volt abban a helyzetben, hogy bárkinek vagy bárminek ártson. Egyszerűen csak a buziparádé pólója volt rajta, a parádé után is.) Érdekes módon ez az ügy nem durrant akkorát, amekkorát a "liberális" jogvédők aktivitását ismerve várta volna az ember. Sőt, igazából semekkorát sem szólt. A kuruc.info írt az ügyről talán a legtöbbet - persze az ottani eszmeiség szerinti megközelítésben, azaz szerintük rendben volt, ami történt. Messze vezetően szomorú ez, mert két forgatókönyvet vet fel:
- Az illető lány nem volt fontos, pusztán az ember volta nem elég ahhoz, hogy legalább annyira kiálljanak mellette is, mint máskor, mások  mellett.
- A libbant jogvédők nem akarják betámadni a Betyársereget. Tán csak nem azért, mert jól jön nekik, hogy ezek a - finoman szólva - kétes alakok fenntartják a náci veszélyt a maga fizikai valójában?! */

A főoldalhoz
manapság
annyi elég,
hogy Orbán
Viktorra csú-
nyát mondj.

Szerencse


Gyógyszert megköszönni a babonás hit szerint nem szabad, mert hatástalanodik. Nagy szerencse, hogy a mosóporokkal ellentétben a gyógyszerek nem tartalmaznak intelligens molekulákat, így nem tudatosult tegnap az Algopyrinben, hogy megköszöntem, és hatott mégiscsak.
Ja és Orbán Viktor menjen a fenébe. (Hátha végre főoldalra kerül egy írásom. (Bár az nem ma lesz. Ma tök színvonalas a főoldal.))

Sok hűhó...

Oszama - de minek is van vége?


Nagy csindadrattával (ámbár a 2001. szeptember 11-i történethez képest egész visszafogottan) jelentették be, hogy sikerült kinyírni a címbeli jóembert. (Ugye hadd ne mondjam már, hogy "szélsőséges iszlám terrorista vezért", mert pl. Gyurcsányhoz sem teszem-tettem hozzá, hogy szemét liberálbolsi, Varnushoz sem, hogy köcsög buzi, és egyik jól ismert véleményvezérre sem mondtam (és nem is áll szándékomban), hogy büdös zsidó. (Ez utóbbi azért nem kakukktojás, mert a közhiedelemmel ellentétben nem származást, még kevésbé vallást jelent, hanem egyfajta gondolkodásmódot, ami tanulható, választható, de le is vethető, ha valakiben kialakul a felelősségtudat és az emberség. A buzizás pedig abból a szempontból illik a sorba, hogy ugyan sok homoszexuális embernél az ÍgySzületett állapot áll fenn, de ők általában mélyen hallgatnak a szexuális irányultságukról, vagy abszolút természetesként élik meg, ezért nem csinálnak ügyet belőle. Többen (épp elegen) viszont divatból, érvényesülési szándékkal, avagy kényszerből vállalnak homoszexuális kapcsolatokat, ill. vallják magukat homoszexuálisnak. Úgy látom, elsősorban közülük kerülnek ki a pávatollas melegjogi (wtf?!) aktivisták (és vonulnak forma-pávatollban, riadalmat keltve, bizony!), és a többi színes-hangos megélhetési buzeráns.))
Nos nekem Oszama bin Ladennel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha létezik/létezett is ez a személy, mára egy mitizált valakivé, egy elvont személy-fogalommá lett, tehát a fizikai valóságáról nincs értelme beszélni. (Nehogy azzal jöjjön nekem valaki, hogy de hát a videói, mert elzavarom a Pandorára Na'vi csajokat hajkurászni.) Ez az Oszama-kép arra való, hogy megtestesítse a félelmetes iszlám terrorizmust az USA-ban, és a világ USA által kulturálisan uralt részében (tehát itt is), és ennek a célnak tökéletesen meg is felel.
Na de tényleg megölték (a kit is)? És miért pont most?
Tekintve, hogy az Oszama bin Laden-kép egy fiktív valami, a "megölése" nem szükségszerűen járt élő emberek halálával. (Technikai részletkérdés, hogy a derék kommandósok esetleg tényleg kinyírtak valami szerencsétlen arabot Pakisztánban, hogy legalább ne kelljen lenyilazni őket, mint Attila koporsójának hordozóit.) És hogy miért most... szerintem az ún. terrorizmus elleni harc - elsősorban Obama (kül)politikai törekvései miatt - kifulladt, tehát célszerűnek találták elegánsan, vagyis az egységnyi fogyasztók felé elegánsnak látszó módon befejezni. Ennek pedig az a módja, ha a (fiktív) sárkány (még inkább fiktív) feje a porba hull.

25 év. Még 275 van vissza.

Csernobil - avagy - a tudósok értelmes, megfontolt, igazmondó népek, és annak is látszanak


A 137-es tömegszámú céziumizotóp felezési ideje 30 év. Kb. 10 felezési idő alatt mondható, hogy eltűnik az izotóp (az eredeti mennyiség kb. 0.1%-ára csökken). Ezért a hatásvadász mottó. Persze nyilvánvalóan mindenki tudja (ugye tudja?), hogy nem úgy működik, hogy 2286. április 25-én még gigahalál, 26-án meg hawaii.

Csernobilról (ami nem is Csernobil, hanem Pripjaty) nem akarok nagyon írni, Piers Paul Readnél jobban úgysem tudnék. Akit érdekel ennek a katasztrófának a metszete és a háttere, olvassa el az Uram Isten, mit tettünk-öt. Akit nem érdekel, az is...

A Fukushima Daiichi-ben történtekkel kapcsolatban volt a BME-n pár nappal ezelőtt egy remek előadás. Az F29-es terem csurig megtelt, mellékhatásként kiderült, hogy egy galériája is van. (Szellőzése viszont nincs, legalábbis a galérián, de ez most nem fontos.) Az előadást Aszódi Attila tartotta, a BME Nukleáris Technikai Intézet vezetője. Minden szempontból kitűnő előadás volt, remekül vezette fel a földrengésekkel és a cunamival kapcsolatos alapokat és gyakorlati következményeket, és pl. az is kiderült belőle, hogy a fukushimai atomerőműben a hűtésként bevezetett tengervíz (a média sugalmazásával ellentétben) nem hirtelen jött ötlet volt, hanem az erőműbe betervezett ún. súlyos baleset kezelés egyik fajtája. (Aszódi többször kiemelte, hogy a japán hatóságok az első pár napban elszúrták ugyan a kommunikációt, de azóta korrektül tájékoztatnak, az emberek pedig bíznak bennük. Hát Magyarországon ez utóbbi kettő sajnos teljességgel elképzelhetetlen tán még ma is.)
Amiért írok az előadásról, egy legfeljebb ha 3 perces közjáték: valamikor már a vége felé egyszer csak előkerült két greenpeace-es aktivista, előre mentek, szépen megálltak a hallgatósággal szemben, de szélről, és felmutattak két transzparenst "Nincs biztonságos atomenergia – Energiaforradalmat most!", és "Vádlott és bíró egy személyben" szövegekkel. Fontos, hogy a "grínpíszesek" nem zavarták az előadót, nem lógtak bele sem a mozgásterébe, sem a vetítésbe, és egy mukkot sem szóltak. (Személy szerint én sokszor túlzónak tartom az akcióikat és hogy úgy mondjam, sötétzöldnek a hozzáállásukat, de itt és most a világon semmi rosszat nem csináltak azon túl, hogy a kisarkítás önmagában ezúttal (is) teljesen értelmetlen.) A közönség "Menjetek már onnan!", és hasonló kifejezésekkel szólította fel őket távozásra - ez még bizonyos mértékig rendben is van. De csak bizonyos mértékig. Az viszont egyáltalán nincs rendben, hogy Aszódi megállt az előadással, majd kisvártatva megjelent egy tanszéki fogdmeg (ő már akkor is ehhez a teremhez tartozott, amikor én oda jártam), és kitépte a srácok kezéből a (remélhetőleg biológiailag lebomló) nylonra nyomtatott szövegeket. (A Greenpeace írása az esetről itt.)
Aszódi helyében én a közönséget intettem volna csendre, a fogdmeget pedig visszaküldtem volna a szertárba. Értelmes emberek körében a higgadt, tényeken alapuló nézetek megállnak erővel védelem nélkül is, sőt úgy csak igazán. Egyszerűen nem értem, hogy magukat intelligensnek aposztrofáló emberek miért szereznek erőszakkal érvényt az igazuknak, és utána hogy várják el, hogy bízzunk bennük?

A fukushimai balesettel kapcsolatban ezt az oldalt érdemes felkeresni, itt megtalálható többek között az előbb említett előadás írott anyaga is.

PoénoSCH

Palacsintázó


Ezt muszáj elmesélnem, ráadásul szavam sem szegem, mert köze nincs a SchQpához, legfeljebb annyi, hogy a qparendezés következtében elég sokat előfordulok a Schönherzben. Így esett meg, hogy az egyik "hétközi bulis" kör, a PalacsintáSCH vezetőjével elegyedtem szóba (kértem tőle palacsintát), ő meg megkérdezte, hogy nem érek-e rá, és nincs-e kedvem belépni a körbe. A feladat - ki nem találná senki - palacsintasütés. Hát miért ne? Ma (vagyis tegnap) volt az első alkalom, és gáczy jól éreztem magam. Mintha csak odafenn úgy döntöttek volna, hogy helyrehozzák a tizen évvel ezelőtti f*szságom, és bepótolhatom az elmulasztottak jó részét*. (Biztos, hogy ezernyi ilyen, funkyval, bulizással egybekötött önképzési lehetőség volt a Schönherzben akkor is, amikor én futottam a diplomámért. Egyről-kettőről tudtam is, rádióamatőrködtem például, de azt is negyedgőzzel.)
Egyébként elgondolkodtató, hogy akkor most van AS-em, vagy nincs... Mert vannak neurológiai furcsaságaim, meg a DSM-IV kritériumai is elég jól megállnak, de pl. egész gyorsan meg tudtam tanulni feldobva megfordítani a palacsintát, nem csak hogy kibírtam a hangos zenét, de még élveztem is (persze ugyanez igaz a techno partykra is, meg a régi műhelyemre, ahol volt lehetőség kellő 115dB SPL-t elérni), és a társaságot is élveztem. Mondjuk a szociofóbia nem diagnosztikai kritérium, sőt. (És az is igaz, hogy egyetemista koromban is az Schban találtam barátokra.)


* Nem szokásom jajdemegbánni semmi múltbéli dolgot. Itt sem arról van szó. Egyszerűen akkor nem fogott meg az olyan tevékenység, ami akármekkora mértékű ivászattal és bulizással járt. De még a konyhai dolgok sem. Nos azóta voltam agglegény teljesen önellátó üzemmódban, és arra is rájöttem, hogy egy többkomponensű ragasztás, egy falazás, és egy palacsintakészítés között igazából semmilyen elvi különbség nincs. Ha tehát ragasztani tudok, a másik két példabeli tevékenységet is legalább olyan gyorsan, és legalább olyan jól meg tudom tanulni. (Technológiában gondolkodni amúgy is nagyszerű dolog. Megoldottam pl. az elszakadt palacsinta meghegesztését. Nem nagy dolog, inkább maga az ötlet, hogy mentsük meg a palacsintát, a poénos.)

A végtelen üresség szélén
van egy szinte semmi,
láthatatlan civilizáció,
ami létrehozott gyárakat.
A gyárakban minden csa-
varnak értelme, funkciója
van. A civilizációt alko-
tó élőlények nem állnak
meg, hogy felfogják
ezt a csodát.
Ők arra nem érnek rá...

Ülni a földön...


... egy gyárban, és sírva nevetni...

Repül a
repül a
zAranyKakadu!

Rejtvény


Mai kérdésünk: miért érdemel Arany Kakadut* ez az óriásplakát? (Nem nehéz. :))

* A díjról itt lehet olvasni, az oldal legalján.

A Gelka méltón folytatja a hagyományait

Dolgozóbarát

Hát ez kiverte a biztosítékot. Az egy dolog, hogy a csillivilli flash-es honlapnál csak egy rosszabb van: a háttérben folyamatosan zenélő csillivilli flash-es honlap. (Jól van na, az én blogom is zenélt valaha, de nem is akarok eladni senkinek semmit - itt legalábbis. És azért hamar le is szoktam a zenélésről. :P Na és persze hűdemenő flash animáció sincs.)
De nem ez a baj vele, ettől még nem lenne belőle cikk. Hanem ugye jól meg tetszettek figyelni a szöveget? Szépen megfogalmazzák az elvárást, eddig semmi hiba. Aztán azt is mondják, hogy komoly követelményeket csak akkor lehet támasztani, ha adnak valamit cserébe. Na de mit? Hát megbecsülést. Helyes. Már kezdtem örülni, végre egy európai színvonalú munkahely. Kérdés persze, hogyan akarják megbecsülni a dolgozóikat? Nos, igyekeznek jó közérzetet (azért érdekelne, mi módon?) és - most tessék megkapaszkodni - biztonságtudatot teremteni. Nem biztonságot, a legkevésbé sem anyagi biztonságot. Biztonságtudatot. Magyarra fordítva: a biztonság illúzióját. Érezd magad biztonságban, te hülye bérnigger. Valójában ki vagy szolgáltatva a ki tudja, mi mindennek, de a lényeg, hogy te ebből semmit ne vegyél észre. Aztán ha úgy adódik, majd derült égből szeretsz térdelve. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy mekkora lehet a biztonság, ha programpont a biztonságtudat megteremtése.
De most izé... van olyan ember, aki ennek felül? (Van. Szandika pl. biztosan.)

Képes gyermeklexikon -
neurotipikus gyermekeknek

Ablak-Zsiráf


Kati szereti a virágokat. Olvas róluk az Ablak-Zsiráf képes gyermeklexikonban. Pétert az autók érdeklik. Sok érdekes dolgot talál róluk az Ablak-Zsiráf képes gyermeklexikonban. Ildi óvodás, még nem tud olvasni. De a képeket ő is szereti nézegetni az Ablak-Zsiráf képes gyermeklexikonban.

A fenti meghatározás akár az Ablak-Zsiráfból is származhatna, amire amúgy gyerekként elképesztően dühös voltam. Egyrészt azért, mert nincs benne a denevér, másrészt azért, mert a meghatározásainak nyomasztóan nagy része a fenti terminológiát követi. Nem ad használható definíciót a fogalomra, hanem olyan példákkal magyaráz (vagyis hát épp az a baj, hogy sokszor egyáltalán nem magyaráz), amik messze nem teljesek a fogalom tekintetében. És hát ugye egy aspie gyerek (ember) mindig akkora teljességen akar élni, amekkorát fel képes fogni.
(De ne legyünk igazságtalanok, sok-sok hasznos, érdekes, és értelmes dolog is van benne. Pl. megtudhatja a (nagyon) ifjú padavan, hogy az aranyhal nincs aranyból, piros a színe (ez nekem nagy trauma volt anno), és hogy az aranyló csillogásáról kapta a nevét.)

Ez lenne a sajtó szabadsága?

A hangmérnök lázadása


Kis késéssel, de csak elkezdődött a március 15-i állami megemlékezés. (Magyar Televízió, 1. csatorna.) A beszélők hangját nem is visszhangosan, hanem úgy lehetett hallani, hogy az első mögé párszor 10ms késleltetéssel oda volt keverve még egyszer ugyanaz, ugyanakkora jelszinttel (!). És ez a tapsra is igaz, ami behallatszik! (A mikrofon persze - olyan halkan, hogy "bele kellett bújnom a tévébe", hogy halljam - visszahallotta a szembe épületekről visszajövő hangot is, kb. 300ms késleltetéssel, ami ugye teljesen normális dolog. Ezt azért írtam le, nehogy valaki azzal jöjjön, hogy kifogásolom a visszhangot. :P)

Nos ezt technikailag semmi, de semmi nem indokolja. Az sem, hogy az egyes hangsugárzókat - a hasonló hatást a helyszínen elkerülendő - késleltetett jellel kell meghajtani. Ugyanis ezeket a jeleket nem keverve kell adásba küldeni, hanem kiválasztani valamelyiket (leginkább a késleltetés nélkülit), és csak azt. Erre megvan a lehetőség, mert ezek a jelek külön-külön rendelkezésre állnak. Tehát ez durva szakmai hiba, ráadásul az érthetőséget jelentősen rontja.

Mindenesetre nagyon érdekes, hogy majd' minden fideszes állami ünnepségre jut hasonló technikai malőr az "állami" médiumok részéről, míg a más színűeket valahogy mindig sikerül hiba nélkül közvetíteni...

Szeretni érzelmek nélkül

Szeresd ellenségedet - de hogyan?


Az atya erről a nagyon ismert dologról beszélt vasárnap, azonban egy kicsit más megvilágításban, mint ahogy általában hallunk róla. Azzal kezdte, hogy valójában ez egy ellentmondás. Hiszen hogyan szerethetnénk valaki olyat, akitől már akkor kiráz a hideg, ha rá gondolunk, nem hogy ha találkozunk vele az utcán. Aztán elmondta, hogy ez az ellentmondás elsősorban a nyelvünk egy sajátosságának köszönhető: a szeretet fogalmához szorosan kapcsolódó érzelmi töltetnek. Ha a szeretetet nem mint összeborulós "úgy szeretlek, majd' megeszlek"-ként definiáljuk, hanem "segítelek, ahol tudlak/ahol szükséges"-ként, egyből más lesz a helyzet. Azt, hogy így tegyünk, Jézus kérte tőlünk. Tehát Jézus kedvéért, Jézus iránti szeretetünket kimutatva szeretjük - nem érzelmekkel, hanem tettekkel - ellenségeinket. (Az atya egy történetet is elmesélt: egy apáca ("A") naplójában találták meg a halála után, hogy volt egy másik ("B"), akit ki nem állhatott senki, "A" mégis kedves volt vele. "B" nem értette, hogy miért szereti annyira őt "A". Nos a naplóból kiderült, hogy egyáltalán nem szerette, sőt a háta borsódzott, de Jézusra való tekintettel szeretettel fordult felé is. Én meg elgondolkodtam, hogy mennyire képmutatás ez, vagy nem. Ha mondjuk Gyurcsányt fuldokolni, vagy éhezni látnám (utóbbi nyilvánvalóan lehetetlen :-P), biztosan segítenék neki épp úgy, mint azoknak, akiket nem utálok. De valószínűleg felhasználnám az alkalmat, hogy megmondjam neki, iszonytató, amit művel, és biztos, hogy nem mosolyognék rá, legalábbis szándékkal nem. (Van egyfajta automatikus torz mosolyom - mint megfigyeltem - ami sokszor olyankor is működik, amikor egy kicsit sem oda való.))

Egykor trónusodat, Szent Péter, nő bitorolta,
s éppúgy tisztelték, mint az elődeit is.
Tán sohasem derül is fény erre a furcsa titokra,
hogyha babát nem szül, s leplezi ő le magát.
Ettől fogva sokáig - félve, hogy újra becsapják -,
Róma alánézett a reverenda alá.
Nem kaphatta meg addig senki a mennyei kulcsot,
míg bizonyos nem lett, hogy here birtokosa.
Mért hagyták el e régi szokást? Nyilván csak azért, mert
mostanság a jelölt már azelőtt bizonyít.
(Janus Pannonius: Miért nem vizsgálják mostanság,
mint hajdanában, a pápák heréjét?)

Miért ilyen sikeres, és miért hasznos a kereszténység?


A most következő gondolatok valószínűleg nem újak, hiszen a kereszténység lélektanának elemzése kedvelt téma azon tudósok és kevésbé tudósak körében, akiknek valamiért böki a szemét a(z isten)hit és a vallás úgy általában. Nyomtatott és elektronikus formában is széles irodalom áll rendelkezésre, az érdeklődők legalább annyit találhatnak belőle, mint amennyi vallásosat. (Én ezek közül rendesen még semmit nem olvastam el. Nonszent Richárd könyvével (az Isteni téveszmével) megpróbálkoztam, de olyan szinten méltatlan a stílusa a témához is és az író képzettségéhez is, hogy inkább letettem. Mókás különben, hogy egy bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin a (szintén végigolvasni nem bírt) Materializmus és empiriokriticizmus-ban éppen ugyanezt a stílust használja. Vagyis inkább a megfordítás a mókás, hogy Lenin tenyeres-talpas bunkósága hogy köszön vissza szinte pont egy évszázad elteltével, egy tudományos igényűnek szánt XXI. századi műben. Deklerikalize.com*... :P)

A sikerességének egyik fontos tényezője, hogy más olyan vallás, ami azt mondaná, hogy legyél jobb, mint a téged körülvevő emberek, - úgy tudom - nincs. Egy hasonlóan fontos tényező, hogy - tudtommal szintén egyedüliként - kielégít egy lelki igényt, ami az emberek többségénél a gyerekkor befejeződésével fellép. Ezt egy ismerősöm szimplán leapakomplexusozta, szerintem ennyire azért nem szörnyű a helyzet. Mindenesetre a keresztény istenkép egy atyai, törődő istenség, akihez bármi bajjal fordulhat bárki, s mert Jézus sokszor elmondja, hogy "a hited meggyógyított téged", ha valami mégsem úgy történik, ahogy szeretnénk, kimagyarázhatjuk magunknak azzal, hogy kevés volt a hitünk. A harmadik, s talán a legérdekesebb pillér, hogy igazából nem kell Jézus tanítását követni ahhoz, hogy az ember keresztény lehessen. Főleg régen, az egyházi és a világi rend (értsd: uralkodó osztály, gazdasági hatalom) összefonódásának majd' másfél évezrede alatt volt ez látványos. A világi urak támogatták a kereszténységet, cserébe az egyházi rend (amellett, hogy (legalábbis ami a tetejét illeti) jószerével azt csinált, amit akart, Krisztus ide, vagy oda) elhitette az emberekkel, hogy mindez Isten akarata, tehát úgy jó, ahogy van. (Hogy a kommunisták hogy lehettek annyira hülyék, hogy az egyház ellen fordultak (és úgy is maradtak)! Még ma is a trónusaikon ülhetnének, pheee.) Ma pedig, a szentgyónás kis, ám könnyen jövő félreértelmezése által épp elég, ha szándékában, de leginkább külsőségeiben krisztuskövető az ember, sőt még azt is elhiheti, hogy ő tulajdonképpen ettől jó. (A szentgyónás tartalmi lényege, hogy az elkövetett hibáinkat kimondjuk, ily módon szembe nézzünk velük. Belássuk, hogy ezek kerülendők, szándékunk legyen elkerülni, és az elkövetett hibákat tegyük jóvá (penitencia). És végül, a megvallott, és helyre tett rossz dolgokért ne legyen állandósult lelkiismeretfurdalásunk, csak annyira, hogy a legközelebbi alkalmakat el tudjuk kerülni. A baj az, hogy a szentgyónás nagyon gyakran "megbocsátó automatává" silányul. A "bűnös lélek" nem is igazából bánja meg a bűnét (vagy nem tudja, vagy nem is akarja), a penitencia néhány imádság elmondása (amivel jóvá a világon semmit nem teszünk), a feloldozás végén pedig úgy mehet haza, hogy "na most a legközelebbi akármiig megint nyugodtan meghalhatok, mert a mennybe fogok kerülni". Sajnos ez alá a silányulás alá némiképp az egyház maga adja a lovat, pl. a gyors, mise előtti gyóntatásokkal, vagy a búcsú máig létező (és virágzó) intézményével. A búcsú célja, mint tudjuk, a megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetés elengedése. Ehhez bizonyos rituálét kell elvégezni, aminek a legtöbb esetben nem az embertársak szolgálatához, hanem imádságokhoz, egyházi, templomi jelenléthez van köze. Így ez nagyon könnyen lesz "megbocsátó automata", arról nem is beszélve, hogy kevés olyan dolog van, ami a krisztusi gondolattól távolabb állna, mint a bármiféle rituálé. Ide vonatkozik e cikk második bekezdése.)

Na de akkor mégis miért hasznos? Ennek sokkal egyszerűbb, de főleg kevésbé dagályos a magyarázata: ha az embereket nem triggereljük azzal, hogy legyenek tisztességesek egymással, automatikusan egyre kevésbé lesznek azok, azaz egyre inkább evolúciós piacivá, vagyis farkastörvényessé válik a társadalom. Ez hasonló ahhoz az elvhez, amiért nagyon komoly problémát jelentenek a pillanatnyi valóságot ábrázoló fikciók (pl. teleregények). Az emberek ugyanis mindig valamivel a (tévében látható) példák alá lövik be a viselkedésüket. Tehát ha [T] időpillanatban a [T] időpillanatbeli valóságot mutatjuk, akkor [T+1]-ben a valóság már egy kicsit "szemetebb" lesz. Ha ezt folytatjuk, szép lejtő, vagy spirál az eredmény, ki milyen görbét képzel el szívesebben.


* A (nagyon) távoli utókor kedvéért: a pornolize.com oldalra gondoltam, ami bármely, neki elküldött szöveget trágár jelzőkkel egészít ki, tehát így lesz a Lét a Mátrixon-ból pl. a kicseszett gutbesserwasser által összetákolt k*rva lét a szájbab***ott mátrixban.

Epic fail
part two

A szavazás eredménye


Mindkét szavazáson (ezen és ezen) a jobboldali párt(szövetség) nyert. Mivel nem tudom, hányan olvassák a blogot, nem tudom megmondani, hogy a választásra jogosultak hányadrésze választott. Azért fel merem tételezni, hogy 20..30%-nál nem volt nagyobb a részvétel. :P

Mekkorát csaltam, a büdös mindenemet!

Kurvanyád pcforum.hu!


http://pcforum.hu/tudastar/74928/Szerver+tapegyseg+DPS-600+DPS-420+EP071350.html
Frissítés: bizonyos mértékig mea culpa, mert utána jártam, és kiderült, hogy most már a kérdést kiíró is el tudja fogadni a saját megoldását (és akkor nem izélgeti a rendszer, hogy törölje már a témát). Amikor utoljára használtam, erre még nem volt lehetőség.

Kurvaország

Miért nem lesz alkalmazottam?


Talán nem titok, hogy a kenyeremet egyéni vállalkozóként keresem. Többször felmerült már, hogy legyen alkalmazotti státuszban lévő, bejelentett munkatársam. Mondjuk vegyünk példának egy fejlesztő mérnök (képességekkel is rendelkező, de épp úgy mindenes, mint én) kollégát. A bérezéssel az a probléma, hogy ha olyan embert szeretnék, akire lehet számítani is és építeni is, akkor rendesen meg kell fizetnem. Ha a béren spórolok, érvénybe lép a mondás az olcsó hús levéről... Tehát nagyjából 200 ezer forintot illenék a kezébe adnom minden hónapban. A http://www.nettober.com/ oldalon kiiteráltam egy 200220Ft-os nettó bért (feltételezve, hogy nem családos ember a munkatársam), ez nekem (a munkáltatónak) 413770Ft-ba kerül minden hónapban. Ez még generál +25% fizetendő ÁFÁ-t, mert a bér és a járulékai ÁFA mentes kiadások, tehát az eredmény alapot csökkentik, de az ÁFA alapot nem. Ez 103443Ft. Összesen tehát cca. ötszázhúszezer forintba kerül, ha valakinek kétszázezret a kezébe akarok tenni. Ez azt jelenti, hogy a kollégának legkevesebb havi ötszázhúszezer forint bevétel többletet kell hoznia, és akkor még csak a saját bérét termelte ki, nekem egy fillér hasznom nincs abból, hogy ő van. (Mi több, a termelőeszközöket és a megfelelő munkakörülményeket is biztosítanom kell neki, ami szintén nem olcsó mulatság.) Ez egyrészt elég reménytelen, hacsak nem akarom a vállalkozást belehajtani abba a spirálba, aminek a végén lesz egy csinos munkahelyem azzal felszorozva, hogy még a termelőeszközökért és az emberekért is felelős vagyok. Mindeközben tízmilliók mennek át a kezemen, hogy havi párszázezer maradjon nálam (ha ugyan). Másrészt kifejezetten tiltakozik az erkölcsi érzékem is az ellen, hogy valakit úgy zsigereljek ki, hogy az általa termelt haszon 1/3-ával sajnálom meg...
Ez más országokban is ilyen siralmas?