Magyar Gárda vs. Betyársereg


Régóta töröm ezen a fejem, nagyjából azóta, hogy meglátogattam a Betyársereg honlapját, mert kíváncsi voltam, hogy kik is verték meg Rodielt.
Mostanra állt össze annyira, hogy elkezdjek kérdezni, és talán válaszokat is találni. Mielőtt megtenném, röviden összefoglalom a két "szervezet" legfontosabb jellemzőit.

 

Magyar Gárda	Betyársereg
Hierarchizált, a felelősség kérdése világos, számon kérhető.	Lazán kapcsolódó szabadcsapatok formájában működik, gyakorlatilag felelősségre vonhatatlan a tagok egyszemélyi felelősségén túl.
Az állományért és az állomány cselekedeteiért egyszemélyi felelős országos főkapitánya van.	Nincs (egy)személyi felelős. Egyáltalán, vezető sincs. (A "vezető" egy rég elhunyt betyár (idealizált alakja).)
Erődemonstrációban vett részt.	Erődemonstrációban nem vett részt, legalábbis nem találtam ezirányú utalást.
Tettleges erőszakban gárdista mivoltukban tagjai egyetlen alkalommal sem vettek részt.	Tettleges erőszakban betyár mivoltukban tagjai vettek részt.
A jelképeik nem utalnak erőszakra, csupán rendre és erőre1.	A jelképeiken egyértelmű szöveges üzenet utal az erőszakra1.
Célja a becsülettel dolgozó magyar állampolgárok védelme a bűnözőkkel2 és a természeti csapásokkal szemben. (Mindkettőt a gyakorlatban is teljesítette már.)	Fogalmam sincs, mi a célja.
Tagja intelligenciaszintet és pszichológiai alkalmasságot vizsgáló felvételi után lehet valaki.	Taggá váláshoz a büntetett előélet nem akadály, továbbá kisportolt, erős, harcos legényeket vesznek csak fel. A szűrőként szereplő Betyárbecsület-kódexet én nem találtam meg a honlapon, de ha ártalmatlan és védtelen nők megrugdosása belefér, nem is nagyon akarom elolvasni.

Adva van tehát két - messziről nézve - szélsőfasisztanáci szervezet, melyek a felületes szemlélőnek elég hasonlónak tűnhetnek. Ugyebár mi már - áttanulmányozva a honlapjaikat, vagy legalább a fenti kis táblicseket - nem vagyunk felületes szemlélők. S mert nem vagyunk, egyértelműen meg tudjuk állapítani, hogy nekünk, egységsugarú becsületes magyar állampolgároknak sokkal kisebb veszélyt jelent a Magyar Gárda, mint a Betyársereg. Pontosabban a MG a világon semmilyen veszélyt nem jelent, de még fenyegetést sem. Sőt, a lehetőségekhez mérten ellát olyan közszolgálati feladatokat, amikre a kormány adót szed mindannyiunktól, viszont b***ik ellátni. A Betyársereg ellenben semmit nem lát el, viszont kézzel fogható veszélyt is jelent, mint azt Rodiel példáján megláthattuk. (Majdnem azt írtam, hogy megtapasztalhattuk. De csak Rodiel tapasztalta meg, és az is éppen elég. (Különben ne tudjátok meg, mit kaptam tőle. Rosszul esett, de megértettem: amikor az embert éppen rugdossák, miközben a földön fekszik, nem a támadói egyenruháját fogja nézegetni. Annyit detektált, hogy jobberek, és mert én MG pártoló volnék³, ő pedig egy kissé paranoiás, egyből szent meggyőződésévé lett, hogy én küldtem rá a Gárdát - mintha a Gárdát bárkire is rá lehetne küldeni. Persze aki nem figyel oda nagyon a jobboldal tényleges működésére, ezt nem tudhatja, mert gyakorlatilag minden médium elhallgatja, és jó néhány vastagon hazudozik is.))

Tehát nekünk a Betyársereg egyértelműen rossz, a Magyar Gárda legrosszabb esetben is pozitív semleges.

Na de akkor mégis miért nem gyünnek a sünök, és kapják szét a Betyársereget? A teljesen veszélytelen Magyar Gárdát ütik-vágják, így úgy néz ki, mintha csinálnának valamit. A Betyársereget viszont békén hagyják, tehát zöld utat biztosítanak a jobboldali atrocitásoknak⁴ (is).

Kinek jó ez?

Nyilván azoknak, akik szeretnék, hogy a tájékozatlan (= a politikai jobboldal és R sugarú környezete szerkezetével, egyes részeinek pontos felépítésével, céljaival, emberanyagával tisztában nem lévő) emberek a jobboldaltól en bloc féljenek - és ezért aztán minden elkúrásuk ellenére is rájuk szavazzanak. Na meg a másik parlamenti nagycsoport is profitál ebből, hiszen (lévén a szélsőjobb en bloc tűnik erőszakosnak) ők az egyedüli alternatíva.

Láttunk már olyat a történelemben, amikor nem feltétlenül velejükig gonosz, de erőszakos és ostoba emberek alá a kormányzathoz szorosan, ám láthatatlanul kötődő körök konspiratíve lovat tettek, velük végeztetvén el a piszkos munkát úgy, hogy az idiótái még büszkék is voltak magukra.

 

Hogy a (politikai) szélsőjobb miért nem határolódik el betyáréktól nagyon határozottan, azt tényleg nem értem. Ennyire nem lehetnek hülyék...

 

1: A fekete nadrág, fehér ing, fekete mellény (hátulján a fingó oroszlánnal) és fekete sapka még akkor sem jelent erőszakot, ha sok minden egyéb egyenruha (pl. a pincéreké) mellett valami faszkalap nyilasokéra is hasonlít egy kicsit. Ellenben a betyársapkás koponya két lábszárcsont módján keresztbe tett stilizált fokossal, és "Ne bántsd a magyart, mert pórul jársz!" felirattal egyértelműen fenyegető.

 

2: Bűnöző alatt NEM a roma származású ember értendő, bármennyire is ezt sugallja a média. Hanem az érvényben lévő magyar jogot nem tisztelő ember.

 

3: El lehet tenni a "most megvagy!" vigyort, kedves hivatalból avagy bejelentésre blogbejegyzéseket olvasó urak, és hölgyek. A mód feltételes, Magyar Gárda hiányában sajnos pártoló tag sem lehetek. Sajnos, és erről bizony az önök kenyéradó gazdái tehetnek, miképpen arról is, hogy egyáltalán szükség van Magyar Gárdára. Ezen tessenek elgondolkodni egy kicsit.

 

4: Hümm, az "atrocitás" szó helyesírására a közönség szarul szavazott. A Google nagyjából 1 millió 300 ezer találatot adott a helytelen (két t-s) változatra, míg mindössze 28 ezer körülit a helyes, 1 t-vel írottra.

A Zene


Ez az örök kedvenc, annak a zenének az archetípusa, amit techno (régebbi írásokban trance) alatt értek, és a közepe táján a legvegytisztábban jelenik meg az általam érzelmi dinamikának nevezett valami. (Itt van egy, és itt még egy cikk, amiben szóba kerül - érdemes elolvasni őket, nem csak emiatt.)

 

Frissítés: uupsz, találtam még egy cikket, ami egész jól közelíti meg az érzelmi dinamikát, és egészében is a partyk működésének hatásmechanizmusairól szól.

Esti ima


Na hát ha valami, ez nagyon irritált gyerekkoromban, és most, hogy újra szemtől szemben találkozom vele, nem kevésbé. Ha létezik a Teremtő Isten, és intelligensnek alkotta az embert, egyvalamit biztosan nem vár: idióta hajbókolást.

A világ úgy van megalkotva, hogy bár a jövő elvileg is bizonytalan, bizonyos körülmények között egyes események igen nagy valószínűséggel következnek be, mások igen kicsivel. Mondok hétköznapi példát: az igen nagy valószínűséggel bekövetkezik holnap reggel 8 óráig, hogy felkel a Nap, azaz úgy fordul a Föld, hogy a mi házaink bizonyos oldalai álljanak a Nap felé. Az már kisebb valószínűséggel következik be, hogy a direkt napfény el is éri ezeket a falakat (ugyebár ha felhős az ég), míg az, hogy holnap reggel 8 óráig ide hullik egy kisbolygó, és ebből fakadóan az eddig emlegetett napfelkelte miatti népfelkelte résztvevők hiányában nem kerül megrendezésre, meglehetősen csekély valószínűséggel játszik.
Ha Istent létezőnek fogadjuk el, akkor definíció szerint Isten ilyennek alkotta ezt a világot. Pont. Ezek után viszont rohadtul nem értem, hogy miért kellene a p~1 valószínűséggel bekövetkező eseményeket is minden egyes bekövetkezésük után jól megköszönni. Mert az oké, hogy az ember élete során egyszer, vagy akár többször is rácsodálkozik erre a fantasztikus rendszerre, és előveszi valami, ami leginkább a saját evilágbeli létezésének lehetősége felett érzett hálaként jellemezhető, de hogy ezt aprópénzre váltva, elmechanizálva, minden nap kötelességszerűen átéreztessem magammal (ami eleve nem fog menni, nem vagyok elég buta hozzá), vagy a gyerekemmel megtetessem (azaz eljátszassam vele, hogy ostoba - legalábbis remélhetőleg csak eljátszassam), hát... bizarr.
(Arról nem is beszélve, ha éppen szar napom volt, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy meg kellene köszönnöm...)

Szóljon a rádió?

"Kinyilvánítjuk azon kívánságunkat, hogy a pártok vonuljanak ki a kereskedelmi rádiózás ezeddig politikailag semleges területéről, és gyermeteg csatározásukat a továbbiakban csakis a nekik fenntartott, hazánkban is Parlamentnek nevezett intézményben folytassák!"
Ez mondjuk nettó hazugság, mivel a pártérdekek, de legfőképp az Államvallás (amely mint az sajnos nem eléggé közismert, egybeesik egy nagy, és egy nagyon kicsi párt érdekeivel - meg talán a legtöbb másikéval is) a leghatározottabban éppen a kereskedelmi médiában van jelen. Ennek ellenére döntöttem úgy, hogy támogatom a Sláger rádiós mozgalmat. Egyrészt azért, mert a Sláger Rádió egyike (volt) a legkevésbé elviselhetetlen ker-rádióknak, legalábbis ami a zenei kínálatot illeti, másrészt elég egyedi is volt ugyanezen tekintetben, tehát űr marad a helyén - mégpedig sokaknak érthető módon fájó űr. Harmadrészt pedig azért, hogy megmutassam: egy vérbeli jobber is félre teheti (és félre is érdemes tennie) ilyenkor a szigorúan vett mélymagyar meggyőződését - mert együtt többre megyünk. (Persze ehhez az is kell, hogy a túloldal akár saját jó belátása, akár kényszer hatása következtében felhagyjon azzal a ránk nézve kártékony tevékenységhalmazzal, amivel eddigelé nem hagyott fel. Mindenesetre részemről a lépés megtéve.)

 

Frissítés: egy barátom elküldte ezt a cikket. Sajnálom, de ez még az én liberális lelkemnek is sok. A támogatást visszavonom.

 

Fekete


Egyre kevesebb pénzem van részvényekben. Pedig nem adtam el semmit.

 

 

Embert ölni


Embert ölni tilos. Ez egy nagyon egyszerű szabály, amit a legtöbb társadalom megalkot magának. Van, amelyiknek személyesen Isten nyilatkoztatja ki kőtáblába vésve, hegytetőről, mások "csak" rájönnek, hogy a saját érdekükben célszerű ezt megtiltani - és annál inkább, minél demokratikusabb az adott társadalom.
Ugyanis ha található olyan indok, ami alapján valaki (a saját beleegyezése nélkül) megölhető, akkor tetszés szerinti indokkal bárki megölhető. (Én a saját beleegyezéssel való megölést sem tartom megengedhetőnek, már csak azért sem, mert a legtöbb ember, aki ezt kéri, nincs abban a tudatállapotban, hogy felelős döntést hozhasson. És itt nincs Ctrl-Z...) Egyébként azokban az országokban, ahol a jog lehetővé teszi az emberölést (pontosabban a megszületett ember polgári jogi kategóriába tartozó megölését), kizárólag a megölendő saját döntése alapján engedélyezi.
De most nem erről akar szó lenni, hanem éppen a saját beleegyezés nélkül való gyilkolásról. Arról, hogy egy demokratikus társadalom az egyének védelmének/életük megkönnyítésének szépen hangzó ideológiája mögé rejtve talál olyan indokot, amivel válogathat a megszületendő gyerekek között. Down szindrómára már e pillanatban is szűrnek, és felcsillant a remény* az autizmus méhen belüli szűrésére is. Lám-lám, a náci Übermensch embertenyésztő programot végül az oly nagyra értékelt nyugati típusú demokráciák valósítják meg.
A Down teszten pozitív eredményt elért magzatok anyukáit neeem, ááá, nem beszélik rá az emberölésre**. Nagyon szépen, finoman mondják el, milyen szörnyűségességek lehetnek egy Down-os gyereknél, hogy mennyibe kerül (!), és hogy milyen rövid ideig is élhetnek. És nem csak orvosok. Rokonok, barátok, ismerősök is.
Nagyon bízom benne, hogy minden kedves olvasóm ismer annyira, és áll azon az értelmi szinten, hogy felfogja: ha engednék ennek, legelőször is magamat kellene megölnöm, lehetőleg mielőtt áldásomat adom egy másik valaki megölésére. (És itt most kurvára nem Istenről, üdvözülésről, és kereszténységről van szó, hanem egyszerű logikáról.)

*Remélem, érzékelhető a királyvizet megszégyenítően maró gúny.

**Nem vagyok hajlandó a "terhességmegszakítás", "abortusz", "művi vetélés" és hasonló szavak használatára. Miként az állatok "kegyes" megölésével kapcsolatban sem vagyok hajlandó használni az "elaltatás" kifejezést. A gyilkosság az gyilkosság, és ha már egy társadalom (java része) teszi, legalább merjen és tudjon szembe nézni vele. Ha pedig a szó bántja a fület, a tett bántsa a lelkiismeretet.

Kérés egyes olvasókhoz


Mivel hullik az áldás rám ezért a cikkért, tisztelettel megkérek mindenkit, aki úgy véli, hogy a cikk egy konkrét személyről szól, hogy tanulja meg értelmezni a magyar nyelven, a magyar nyelvtan szabályainak figyelembe vételével írott szövegeket, és aztán olvassa el megint.
Köszönöm.

Szolgálati közlemény


További intézkedésig a hozzászóláskezelő (úgy is, mint Haloscan) menüszövegei ékezetes betűk nélkül, azaz ekezetes betuk nelkul jelennek meg, csak és kizárólag azért, mert mindenek felett imádom a retro hangulatot.

Hélium szárnyán


Ahogy várta, pontosan a leírásnak megfelelő sebességgel szűnt meg az öntudata. Haldoklott, és élvezte. Végre eljön a megsemmisülés, gondolta, az abszolút fájdalommentesség, a szellemi és lelki kínok vége, a mindentől megszabadulás - a nemlét.
Olyan simán és kellemesen halt meg, hogy észre sem vette. Az Exit Machine tökéletesen működött.
De az öntudata nem szűnt meg. Vagyis az, amit életében öntudatnak hívott, igen, viszont belépett valami más, amiről gyerekkorában hallott hittanórán, aztán sokat nevetett rajta, amikor - ahogy ő mondta - tudatosodott egy Darwinhoz nagyon hasonló nevű genetikus könyve hatására. Ez a más valami most Isten előtt állt, és akár meg is szólíthatta volna. De nem tette. Ehelyett önelégülten konstatálta, hogy a díszlet egyáltalán nem hasonlít a katolikusok által tanított ítélőszékre, nincs nagy könyv, meg mennyek kapuja, meg ronda sötét lépcső lefele, a Pokol felé.
Megpróbált logikus maradni, és sikerült is neki. Nyugodtan szólalt meg:
- Te nem vagy. Csak azért látlak, mert belém ültették azt a hülye hitet kis koromban. Pontos neurobiológiai magyarázata van a hit-igényemnek is, meg a hitemnek is. De most már nem vagyok hülye, és nem hiszek benned, tehát nem vagy.
Isten nézte egy darabig, aztán csak annyit mondott szelíden, már-már szomorúan:
- Jó.
És eltűnt.
Vele együtt eltűnt a minden más is.
Egy pillanatra megijedt, hogy tévedett, és van Pokol mégiscsak. De a szarvas-patás ördögök nem jelentek meg, és az örök tűz, a forró olajos üstök, meg a fájdalomtól üvöltő lelkek sem voltak sehol. Helyette nagyon sűrű, vak és süket sötétség vette körül. Na végre, gondolta, ezt megoldottam. Biztos működik még az idegrendszerem, de már nem sokáig. Tíz perc az egész, és jön a megsemmisülés, és tényleg vége.
De nem jött... Próbált belekiáltani a sötétségbe, de úgy veszett el a hangja, mint egy hangtechnikai süketszobában. Nem tudta megállapítani, hogy mozog-e, a talajt sem tudta kitapogatni maga alatt - lebegett.
A test kínjai, a test fenntartásának szükségletei megszűntek. Volt ideje gondolkodni, hiszen semmi mással nem kellett foglalkoznia.
A földön is, amíg élt, mindig egyedül volt. Akkor is, amikor fizikailag nem. Senki nem értette meg, nem is érthette, hiszen olyan gondolatai, ötletei és gondolattársításai voltak, amikre tökéletesen illő szavakat is nehéz találni, hát még olyan másik embert, aki e szavak értelmét egyáltalán felfogni képes. A sok-sok virtuális egylet, meg társaság, aminek tagja volt (bár sosem látta a többieket személyesen), mind ezt az iszonyú egyedüllét-élményt próbálta enyhíteni.
Kezdett rájönni, hogy elszúrta. Úgy kínlódott, mint még soha, hiszen jobban egyedül volt, mint valaha. Nagyon hosszú idő telt el így, talán évezredek is. Egyszer valami puhának ütközött. Belekapaszkodott, és ahogy magához húzta, egy rettenetes ellenségét látta meg. Megörült neki, de ahogy egy pillanatra elengedte, azonnal eltűnt. Hiába kapkodott utána, nem találta meg többet.
Viszont hinni kezdett: rájött, hogy Isten van, és gonosz, hiszen ide juttatta. Arra már nem emlékezett, pontosabban egyelőre még nem akart emlékezni, hogy ő mondta Istennek, hogy nincs, és nem akar a társaságában lenni.
Isten pedig mindenkinek azt adja, amit az illető kér.

Szívatás?


Isten, baszd meg. Igen. Mert mindenható vagy, és ha tényleg te csináltad (márpedig ki más?), akkor cseszd meg. Általában el szoktam hinni neked, hogy van valami távlati cél, valami, ami az én kis emberi felfogóképességemet meghaladja, de itt elképzelni nem tudok ilyet, ellenben velem úgy toltál ki, hogy csak na. Lehet, hogy megérdemeltem, de te állítólag irgalmas vagy, meg szeretsz engem, és a leendő gyerekemet is. Hát ha ez a szeretet, akkor kösz, nem kérek belőle.

Harcos ateisták, vaslogikás, Isten nemlétét mindenáron bebizonyítani kívánó "természettudósok", abba lehet hagyni az önelégült vigyorgást. Basszátok meg ti is. Elveszitek az emberektől a hitet, a reményt, és mit adtok cserébe? A másodfokú egyenlet megoldóképletét, meg a Hamilton operátort. (És persze, ami közte van.) Na és? Bazmeg, és? Mire megyünk vele? Na? Jobb lesz tőle a világ? Több lesz a türelem, a megértés, az elfogadás, a szeretet? Ugye, nem. Hát akkor kenjétek a hajatokra, és fogjátok be a pofátokat. Főleg emberekkel és hittel kapcsolatos kérdésekben.

/* Istent továbbra is hiszem, bár lehet, hogy jobb lenne neki, ha nem hinném. Akkor rá tudnám fogni az egészet néhány kvantummechanikai dobókockára. */

Ezt írtam pár nappal ezelőtt. Elkeseredésemben. És vállalom, mert bármivel szemben csak akkor lehet hatékonyan tenni bármit, ha vesszük a bátorságot kimondani, és szembe nézni vele.
Mert itt egyetlen komoly kérdés van: mekkora a hitem? Egyáltalán: van-e hitem, vagy csak diplomám, és a tudás, ami mögötte van? Ha van, akkor mit foglalkozom azzal, hogy milyen személyes nyomot hagyok* a világban? Akkor mit érdekel, hogy mennyire lesz intelligens a gyerekem, hogy hány doktori címet kap, és hogy felterjesztik-e Nobel díjra? Ha elhiszem, hogy a földi életem nem az egyetlen köre a létezésemnek, azaz elhiszem azt, amit vasárnaponként a többiekkel együtt fennhangon mondok a szentmise közepe táján, akkor ez az egész nem sokat számít.


* Különben már hagytam kettőt, bár mindkettő hogy úgy mondjam, elég kétes. Az egyik BME Villamoskar-wide, a másik Magyarország-wide. Az egyik egy hálózatanalizáló program magyarításának megpikánsítása (amiről nem rég megdöbbenve tudtam meg, hogy igencsak elterjedt és népszerű volt a kollégák között, mai évfolyamok is tudnak róla, pedig legalább 12..13 esztendeje volt, és azóta az akkor használatos operációs rendszerek nevét is kb. elfelejtettük már). A másik nem kevésbé okozott meglepetést: a Tesco titok című könyvben olvastam egy általam fejlesztett eszközről meglehetősen pontos, bár nem éppen hízelgő leírást.

Összeesküdünk


Ma lesz a napja. 11 órakor vesztem el a szabadságom, életfogytiglan. De legalább a szex "legális" lesz. [/me gonoszan vigyorog]

Emberi jogok


Szemezgessünk egy kicsit a ma délutáni hírfolyamból, aztán azt is megmondom, hogy miért.

 

Megvertek egy fiatal nőt szombaton késő délután az Astoria téren lévő villamosmegállóban. Az áldozat a melegfelvonulás pólóját viselte. A támadók - két-három férfi - a Kossuth Lajos utcai árkádok alól bukkant elő, átrohant a villamosmegállóban álló nőhöz, és szó nélkül ütlegelni kezdték. Az ütésektől a szemüveges nő a földre esett, bántalmazói ekkor bele is rúgtak. A megtámadott nő a fején és karján sérült meg. (MTI) (Forrás: index.hu)

 

Szétnéztem a jobber portálokon is, hátha megtudok az esetről többet - már csak azért is, mert az MTI hát... öhm... olykor nem ragaszkodik szigorúan a valósághoz. Találtam is egy jóval pontosabb leírást a Kurucon:

 

Egy pár hazafi lerendezett egy leszbikát az Astoriánál – árulta el a korántsem megbízható MTI. Az „áldozat” állítólag a ratyiparádé pólóját viselte. Ha a hír igaz, akkor örülhetünk egy sort- írtuk korábban. Nos, mint azta Kuruc.infónak egy közeli bajtársunk, aki szemtanúja volt az esetnek megerősítette: valóban kapott egy sallert egy homár. Bár a cionista média most nőként azonosítja a szenvedő alanyt, érdekes módon a felvonulás ideje alatt nem ragaszkodtak ennyire a nemi hovatartozáshoz. Úgy rémlik, hogy a felvonulást is a nemi határvonalak elmosásáért szervezték... A történet lényege: a leszbika az Astoria villamosmegállójában álldogált, pólóján egy hatalmas "Budapest Pride" felirat virított. Ezt látva egy vármegyés lány odament hozzá, hogy megkérdezze: ő most tulajdonképp nő vagy férfi, vagy egyik sem. A toleranciájukról messze földön híres homárok eme rusnya példánya ezt zokon vette és a lányra támadt. No, ekkor kapott egy hatalmas pofont egy arra járó betyártól. Úgy kellett neki!

 

És hogy mit törődöm én ezzel? Hát ha az égbe kiáltó igazságtalanságát nem is tekintjük, annyit mindenképp, hogy ez a lány, akit ezek a... hogy is mondta a Kuruc? Hazafiak? Betyárok? úgymond lerendeztek, a barátom.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy én valaha fasisztázni, vagy nácizni fogok magyar jobberek kapcsán, de sajnos ezúttal nincs másra lehetőségem. Ezt a szemléletet, ami egy pólóért képes ütni, el kell takarítani, a végrehajtóit pedig ki kell vonni fizikailag a forgalomból. Mert ez itt az én hazám is, és nem tűröm az erőszakot semmilyen oldalról sem, semminek a nevében sem.
És ezek a hulladék szemét alakok a hírportálukkal együtt még büszkék is rá, hogy legalább ketten férfiak megvertek egy nőt... Pusztuljanak!
(Különben ez még akkor is felháborító lenne, ha egy "buzis" kinézetű, véznácska fiúval csinálják meg. Sőt, akkor is, ha bárkivel. A faszé' kell belekötni a másik emberbe?! A hazafi, meg a betyár, az valami egészen más. Azok védenek valamit, ki a földjét-kulturáját, ki a nincstelen honfitársait. De ezek? Ezek még zsiványnak is utolsók, közönséges primitív szarháziak, akiket még egy biztonsági magánhadseregnek is kockázatos alkalmazni, nemhogy bárki másnak. Az ilyen ember az, akit - bármekkora keresztény is vagyok - a saját és a többi intelligens ember biztonsága érdekében fizikailag szeretnék partvonalon kívül tudni.)

Update: Rodiellel interjút készített a Tények. Itt látható. Mondjuk értékelném (-tem volna), ha a jobboldali média is foglalkozik az üggyel. Ha másért nem, a saját érdekében.

 

Hülye buzi...

Miért fáj?


Többször hallottam már, hogy micsoda felháborító, hogy egyesek csak ülnek a laptopjuk előtt, kattintgatnak az egérrel, és százezreket keresnek. Jómagam is háborogtam egy jóízűt futólag, hogy hát bizony. Aztán egy ismerősöm (a legjobb barátnőm* :)) mesélte, hogy részvényekbe fektette a pénzét, és hogy az a fránya MOL... Meg persze másoktól is hallottam, igaz, többnyire a negatív eseményeket. Hümm, hát ilyen ez a magyar nemzet. Úgyhogy lehet, hogy én igazából nem is vagyok magyar, mert azt fogom elmesélni, hogy nagyon is jó tőzsdézni, és nagyon is megéri, vagy legalábbis meg tudja érni. Tegnap volt épp 60 napja, hogy megnyitottam a tőzsdézéshez való tőkeszámlámat, és erre a napfordulóra a kaftános zsidók** nem csekély 49 ezer forintos eredménnyel örvendeztettek meg.
Egyébként bizony, kockázatos, van benne szerencsefaktor, de odafigyeléssel és... nem tudom... mintázatfelismeréssel?... következtetéssel?... azért meg lehet sejteni, hogy egy papír mit fog csinálni, vagy mit nagyon nem. (Persze tévedni sem nehéz, nekem is sikerült szép nagyokat.) Erről, és arról, hogy milyen hiányosságai vannak a jelenlegi kereskedőrendszeremnek, majd talán írok egy cikket részletesebben is, most viszont visszakanyarodom a cikk címéhez, mert mindjárt éjfél, és "Fiatalok, hív a vasút, vár az ágy" - ha még emlékszik valaki a reklámszlogen eredetijére. Mindenesetre nekem ebben az ingadozó helyzetben, ahol az ismerőseim szerint rettegni kellene, és a tőzsdét messzire elkerülni, kezdő mazsolaként sikerült két hónap alatt 1 millió forinton 80 ezret keresni. Ráadásul igencsak kockázatkerülő vagyok (ami kissé antagonisztikusan hangzik egy bekezdésben a tőzsdével), pontosabban szeretem az ellenőrzésem alatt tudni a dolgokat. (Mit szeretem... paranoid tudok lenni, ha nem ott vannak.) Tehát sokáig nem merem a pénzem egy papírban sem tartani, legkésőbb néhány nap után igyekszem megszabadulni a részvényektől. (Ez lehet, hogy ká rossz stratégia, de mégis jobban biztonságban érzem magam.)
Tulajdonképpen itt a lényeg: kockázatkerülő ÉS irányító vagyok egyidejűleg. Azaz attól is megőrülök, ha nem látom, mit csinál a papír, amiben a pénzem van (esetleg éppen pokolbéli mélységekbe zuhan), de attól még jobban, ha egyáltalán nem nyúlHATOK a pénzemhez (mert mondjuk rábíztam valami HosszútávúBefektetős életbiztosítóra).
Szóval nem értem, egyeseknek miért fáj az, ha mások így pénzt keresnek. Tessék bemenni az X bankba, nyitni egy tőkeszámlát, rátenni a spórolt pénz egy részét, és klikkelni. Ahogy nekem, másnak is biztosan megy - főleg, ha mélyen fel van háborodva a pénzkeresés ilyetén módjának egyszerűsége miatt.

(Báá. Elmúlt éjfél. Én ugyan ki nem javítom a szöveget. Tegnapelőtt volt tehát 60 napos a tőzsdepici. :) Az igazi, élő pici pedig a számítások szerint csütörtökön lesz 12 hetes Tündér pocijában. Ma (azaz tegnap) láttam először, bementem Tündérrel ultrahangra. Ja, és még azt is ide kell írni, hogy ez a cikk senkit nem kíván tőzsdei (vagy másmilyen) értékpapír vásárlására ösztönözni, az mindenkinek a saját egyéni döntése, és minden felelősséget saját maga vállal a döntéséért.)

* A sztori úgy nézett ki, hogy volt két újságírósulis lány, akik külsőre-belsőre "bejöttek" nekem. Az egyikkel megbeszéltük, hogy kár lenne szerelmi szál-kísérlettel elcseszni a kapcsolatunkat, vele tehát maradt a barátság - ő lesz az esküvői tanúm. A másikat randira hívtam, erre jól kikosarazott. Szerencsére addigra már álltam azon a szinten, hogy ezt ne a személyem elleni támadásnak éljem meg, így a barátság vele is megmaradt. Nem egyszer órákat beszéltünk mobil telefonon, a szolgáltatóm (vagy az övé) legnagyobb örömére. Egy ilyen beszélgetés végén mondta nekem félig viccesen, hogy "G., te vagy a legjobb barátnőm!".

** Az előbb említett LegjobbBarátnőmmel szoktunk viccelődni azon, hogy valahányszor én veszek valami papírt, egyből leesik az ára, jól. Erre találtuk ki, hogy ott áll négy (miért négy? Mittudomén. Négy, és kész!) kaftános zsidó egy képernyő előtt, és amint meglátják az IP címemet, egyből meghúzzák a kart a megfelelő papír mellett, és azonmód zuhanni kezd az árfolyama.

A tőzsdei árfolyamok három aranyszabálya


1. Ha egy cég reálgazdasági mutatói romlanak, a részvényeinek árfolyama zuhanni kezd.
2. Ha egy cég reálgazdasági mutatói javulnak, a részvényeinek árfolyama zuhanni kezd.
3. Abban a különleges esetben, amikor egy részvény árfolyama emelkedik, az alábbi esetek valamelyike áll fenn:
        a) Nem vagy a gépnél, vagy de, csak nincs interneted.
        b) Nem működik a tőzsdei kereskedelmi rendszered.
        c) A pénzed legnagyobb része be van ragadva egy másik, éppen mélyrepülő papírba.

Röviden, egyszerűen


Észérvet* szeretnék hallani a (saját) természetes halál(om) kivárása mellett.

* észérv = közismert (vagy kevéssé közismert, de tapasztalatilag igazolt) axiómákból kiinduló, logikusan levezetett gondolatmenet, amely az igaz mivoltának bizonyítása céljából nem tartalmaz emberek véleményére, értékítéletére vonatkozó állítást, különösen nem teszi függővé az igaz mivoltát bárki egyén vagy csoport értékítéletétől.

Behatolási eljárás

Magyarul ha közel mész, megbasz a rendőr.

Az izmusok és az izmos én


Semmiféle -izmus soha nem tudott komolyabban megérinteni - viszont sokkal jutottam bizonyos mértékig hasonló eredményre. Ezért tűnhet úgy egyes felületes szemlélőknek, hogy ilyen, vagy olyan -ista vagyok. Pl. autista sem vagyok, legfeljebb csak egy kicsit.

"Álljon le a gép
Nyaralni megy a nép"
(Mr. Rick: Zárjon be a gyár)

Most egy hétig nem vagyok, legalábbis ami a blogot/mailt/kommenteket illeti.

Viselkedjünk!


Itt egy írás arról, hogy miért nem elég az, ha csak azt nem tesszük, amivel nem okozunk kárt másnak ill. nem gátolunk mást abban, hogy megtegye, amit mi is szeretnénk. Vagy legalábbis amivel azt hisszük, hogy nem ártunk másnak. A cikkbeli gondolatsor egy igen kitűnő összefoglaló, még nekem is van benne néhány új elem/megközelítés.
A cikk elsősorban a környezetünkkel, a fizikai erőforrásainkkal foglalkozik. Továbbgondolva belátható, hogy ez a társadalomra is igaz. Liberálisnak (tessék ráklikkelni!) lenni tehát oké, viszont sokkal jobban át kell gondolni a bármilyen viselkedés hosszabb távú, közvetett következményeit is. (Pl. súlyos tévedés azt hinni, hogy a társadalomra csak az jelent veszélyt, ami legalább egy tagjára veszélyt jelent. Lehet valaminek ártani úgy, hogy az alkotóelemei gyakorlatilag észre sem veszik. Mondok egyszerű példát:

Tételezzünk egy zsiráfot. Óvatosan szedjük szét z-re, s-re, i-re, r-re, á-ra és f-re. Az így kapott alkotórészeket helyezzük olyan berendezés(ek)be, amely ellátja őket az életfunkcióik fenntartásához szükséges mindennel. Ekkor a zsiráf alkotórészei ugyanolyan jól érzik magukat, mintha egybe-zsiráf lennének. Sőt, ha megfelelő módon tekerünk a létfenntartó berendezés valamelyik potméterén, akár még jobban is érezhetik magukat.
Nem fogunk meglepődni, hogy mindeközben azt tapasztaljuk, hogy a zsiráfdarabok - bár tök jól érzik magukat - egyáltalán nem képesek zsiráfként funkcionálni. Sőt, minden bizonnyal az sem fog meglepetést okozni, hogy nem leszünk képesek az eredeti állapotot (azaz a zsiráfként funkcionálást) visszaállítani.)

EP 2009

Nem ígérem, hogy biztosan arra szavazok, aki nyer, de még az is lehet, hogy igen.

(A pártok sorrendje nem az én preferenciám, hanem az OVB oldalán közzétett lista szerinti. Szavazni 2009. június 6. 21:40-ig lehet, ha mindent jól állítottam be.)

Plakátelemzés, EP választás 2009


Elöljáróban: az EP választás alapvetően nem belpolitikai kérdésekről szól. Leírom lassan még egyszer, hogy a Fidesz is megértse: az EP választás alapvetően nem belpolitikai kérdésekről szól...

Ebből a szempontból nézve az egyetlen használható plakátsorozatot az MSZP készítette.

 

 

(Forrás: index.hu)

Nagy divat mostanában az egy lány, két fiú felállás. Az MDF kezdte, a Jobbik folytatta, és az LMP is beszállt, nehogy más legyen a politika.

 

 

(Forrás: index.hu)

Kiegyezés? Kivel? A Habsburg-házzal? Az EU-val? Bajnai Gordonnal és brancsával? Ahhoz előbb olyan passzív ellenállás kéne, ami 1849-től 1867-ig volt, hogy ne csak nekünk legyen kellemetlen, hanem nekik is.

 

 

(Forrás: GBW)

Erről a megduplázott általános iskolás mozdulatról nekem az jut az eszembe, hogy MegVagyTeHülyülveHogyABokrosraSzavazol? (Na meg a régi vicc, még a derék csomaggyártó pénzügyminisztersége idejéből, a f*szról, meg a bajuszról.)

 

 

(Forrás: index.hu)

Rendszerváltás korabeli fideszes stílusban LehetMás, zölden, humanistán, járdára festve - a spray környezetbarát, ugye? Remélem, a buli után felnyalatják velük.

 

 

(Forrás: index.hu)

Betiltanám a választási plakátokat a bárhol máshol, mint a nekik kihelyezett raglapokon. Be bizony.

 

 

(Forrás: index.hu)

"ELÉG!" áll a Fidesz mindegyik plakátján. Töröm a fejem, mire is gondolhat a Fidesz. Mi fog elégni? Aztán... Heuréka!, kiáltoztam félig habos képpel, amikor este beretválkozás közben rájöttem: ezek a hitvány nácziak azt a kedvesen mosolygó, asszimilálódott zsidó családot akarják elégetni, aki a plakátjaikon látható.
(A "Szavazz" átragasztását Savazz-ra sajnos lelőtte előlem a Kétfarkú Kutya Párt.)

 

 

(Forrás: GBW)

Hoppá. Ezt nem értem. Mit keres egy heteroszexuális pár az SZDSZ plakátján? Ja hogy ez a kampány... (Ismeri mindenki a gyurcsányos-poklos viccet, ugye?)

 

 

(Forrás: GBW)

"Nem szavazok a jobboldalra, mert a hangoskodás mögött nincs program"
De van. Pl. a Fideszé a honlapjukról PDF formátumban letölthető, de itt a Jobbiké is. Kár, hogy az MSZP Razdan II szuperszámítógépeire nem fordították le az Adobe Readert. Valaki nyomtassa már ki, és vigye be nekik...

Jó. Akkor kénytelen leszek a Jobbikra szavazni, mert ti csúnyán kirekesztetek a saját hazámból.

 

 

(Forrás: index.hu)

A retro design itt jól megfigyelhető. Azt pedig igen megnézném, ahogy ez a jóasszony a magyar otthonok energiabiztonságát védi. Vagy nem. Inkább nem nézném meg. Maradjon itthon, és kapáljon krumplit, azzal talán nem csinál túl nagy kárt.

 

 

(Forrás: index.hu)

Normák helyett inkább oktatni-nevelni kéne azokat, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba. (Meg mindenki mást is.) De azt lehetőleg ne ti csináljátok, mert abból maunikasó lesz, meg buziparádé. (Igen, kicseszett demagóg vagyok most, de rohadtul elegem van az SZDSZ "kulturális" agymosásából, és a holo-államvallásból.)

 

 

(Forrás: GBW)

Akkor talán tessék a Magyar Kommunista Munkáspártra szavazni.

 

 

(Forrás: index.hu)

"Munkás, dolgozó ébredj! Meglopnak 18 éve!"

Előtte 40 évig meg mi loptunk meg, tehát csinálj kommunizmust hamar, hogy újra mi lophassunk tőled.

(Vicces, hogy a szavazatszonda.hu a Munkáspártot hozta ki nekem, mint az igényeimhez legközelebb állót. Eszerint egy kriptokommunista vagyok, vigyázzatok velem!)

 

 

(Forrás: index.hu)

Árpádsávosok, vagy jákobsávosok, ez a kérdés, válasszatok!

(Jé. A "jákobsávos" kifejezésre a google nem talál semmit. Akkor (c) GBW, 2009. Pedig annyira adja magát...)

  

Mindenkinek kellemes szavazást kívánok holnapután, ti meg kívánjatok nekem gyors szavazatszámlálást és leadást, hogy húzhassak haza aludni.

 

Miért neMSZP?


Menjünk vissza egy kicsit - kb. 20 évet - az időben, a rendszerváltás környékére. (Azt azért ne feledjük, hogy fogalmunk sincs, valójában miért történt a rendszerváltás de most nem erről akarok írni. Megtörtént, kész.)
Az MSZMP alapjain, jogutódjaként, és szakembergárdájával létrejött az MSZP. Ha manapság az MSZP kapcsán az MSZMP-s múltat emlegetik vádlón, gyakran elhangzik mentegetőzésképp, hogy az MSZMP kiszolgáltatott helyzetben volt: itt ültek a KGB-től kezdve a szovjet csapatokig minden szinten a ruszkik, és vigyáztak, hogy a baráti országnak nevezett gyarmatukon semmi nekik kellemetlen ne történjen. Oké. Valóban itt ültek, valóban vigyáztak, valóban megszállt ország voltunk. Tegyük fel, hogy az MSZP-ben olyan emberek ültek (és ülnek), akikben buzog a hazaszeretet, vágyják az önálló, gazdaságilag a belső tőkéje és szakértelme miatt erős, és büszke Magyarországot - és csak a szovjet megszállás tartotta vissza őket attól, hogy ennek érdekében mindent megtegyenek. A ruszkik 1993-ban elmentek. Eddig úgy tűnik, végleg. Itt lett volna 1994-től a nagy lehetőség az MSZP-nek, hogy megmutassa: ők nem kiszolgálói semmilyen idegen érdeknek, hanem tisztességes magyar baloldali párt.
Viszont valahogy nem láttam az MSZP-től semmi, de semmi olyat sem 1994-től 1998-ig, sem 2002-től mostanáig, ami egy kicsit is a magyar kisember (a bérből és fizetésből élő, a kisvállalkozó, a kistermelő) segítségére lett volna. (Félreértések elkerülésére: az államilag támogatott bankhitel nem segítség. Az annyit jelent, hogy az adóként befizetett pénzek egy részét az állam a (maszek) bankoknak adja, miközben az állampolgárai is eladósodnak ugyanazon bankok felé. Segítség pl. egy egyszerűsített államigazgatási ügymenet, egy állami megrendelés, egy adókedvezmény, egy állami támogatás.) Ellenben minden MSZP kormány részéről kosárszám zúdult a nyakunkba olyan intézkedés, ami nem nekünk, itt élő, itt dolgozó embereknek a javára szolgált, hanem azokéra, akik "fejlesztik a gazdaságunkat", azaz befektetnek n forintot, hogy aztán mi dolgozzunk nekik, és keressenek legalább 3*n forintot - amit köszönettel zsebre tesznek, és elvisznek haza. Mi (Magyarország) a fizetésünkön kívül semmit nem látunk abból a pénzből, mert ezek a "gazdaságfejlesztők" még csak nem is adóznak (vagy nevetségesen keveset, hozzánk, a mi vállalkozóinkhoz képest legalábbis).
Nos ezért, és nem másért jogos az MSZMP-vel való példálózás, sőt még inkább a hazaárulózás, és minden lehető eszköz megragadása, hogy ezeket a [jelzőt hadd ne írjak] lényeket a közéletből kipucoljuk.
(Azzal lehetőleg ne jöjjön senki, hogy AzAntallIs, meg hogy MásIs, mert most nem másról, hanem az MSZP-ről volt szó annak kapcsán, hogy ők állítólag nem az MSZMP, és hogy ők mennyire minket képviselnek.)

Habsburg


Mit keres az MDF plakátján a Habsburg Ottó fia Dávid Ibolya mögött, Bokros Lajos mellett? Hogy kerül oda, amikor közismert, hogy a Habsburgok mekkora nagy barátaink, és milyen elkötelezettek a magyar érdekek mellett.
Hát lóf***t.
A Habsburgok évszázadokon át ültek a nyakunkon, használták Magyarország természeti és emberi erőforrásait a saját érdekükben. (Akik a Habsburgok magyarbarátságában hisznek, esetleg gondolják végig, hogy mire is emlékeznek az egyik kedvenc hagyományőrző magyar ünnepü(n)kön, március 15-én.) A Habsburgok sem, és más uralkodóházak sem azért maradtak uralkodók évszázadokon át, mert hülyék. Nagyon is jól látják az érdekeiket, és ha azok történetesen egybeesnek a mások érdekeivel, akkor összefognak a másokkal, ha meg nem, akkor legázolják a másokat. Ezek a szemét burzsoá imperialisták már csak ilyenek... Az EU vezető gazdasági hatalmainak az az érdeke, hogy (1) legyen piacuk, (2) legyen olcsó munkaerő, (3) ne legyen vetélytárs több, mint ami amúgyis van. Ezt a leghatékonyabban egy Bokros Lajos-stílusú megszorító programmal és mindent elprivatizációval lehet biztosítani. A megszorítások a (2)-t egyértelműen és azonnal biztosítják, az (1)-et és a (3)-at pedig a privatizáció: ugyanis ha pl. a GE megveszi a Tungsramot, akkor máris megszűnt a GE egyik nagy vetélytársa - sőt, a vetélytárs technológiája és kapacitása máris a boldog új tulajdonosnak dolgozik, és általában a piac jó része is lenyeli a váltást. (Bár pont a Tungsramnál volt ellenpélda, igazából azért maradt meg a Tungsram márkanév maga, mert sokan visszadobták a GE márkájú fényforrásokat, mondván, hogy Tungsramot rendeltek. Így a GE kénytelen volt megtartani a márkanevet.) Ha pedig ezt még olcsón is tudta megtenni, és adókedvezményt is kapott, miáltal a megszorítások meg világválságok közepette szinte egyetlen alkalmazottól sem kellett megválni, akkor a sok hülye birka hálától könnyes szemmel fog felnézni a GE vezetésére is, meg az országéra is. És mit számít az nekik, hogy az értéktöbblet, amit teremtenek a két kezük munkájával, egy másik ország állampolgáráé lesz, egy másik országban adózik, tehát duplán egy másik országot gazdagít.
A demokrácia és a diktatúra között lényegi különbség nincs. Mindkettőt egy szűk hatalmi elit irányítja. Ez a diktatúránál nem szorul magyarázatra, a demokráciánál pedig azon tapasztalati tényre épül, hogy száz emberből legalább 95 ostoba. Az ostoba ember pedig egyszerű módszerekkel befolyásolható, amit a hatalmi elit a "harmadik negyedik (April, köszönöm a kiigazítást) hatalmi ággal", a médiával karöltve ki is használ. (Már az az elit, amelyikkel a média kart kíván ölteni. Ez szépen látszik a Fidesz és az MSZP-SZDSZ kormányokkal kapcsolatos (ker)médiahozzáálláson - aki még emlékszik rá, ill. hajlandó észre venni.) Ajánlott olvasmány Aronson és Pratkanis könyve, a Rábeszélőgép. (Ab Ovo, papír kötés 212 oldal, ISBN: 963 7853 03 0 1992. Honlapja itt. Kritika majd lesz róla, mert tetten értem, amint a ma divatos (és kötelező) "liberális" értékrend érdekében pontosan azokat az elveket alkalmazza, amiket tanít.)

A demokrácia és a diktatúra között az egyetlen értékelhető különbség, hogy a magunkfajta seggdugasz (legalábbis közvetlenül) kisebb elnyomást érzékel egy demokráciában, és ezért jobban érzi magát. (Hasonló okok miatt működik az ostoba embernél is a demokrácia jobban, mint a diktatúra: a hamburger jó ízű, a kóla finom, a filmek színesek, szélesvásznúak, és szórakoztatók, tehát könnyű szeretni a csomagolópapírt, amibe a hittételeket csomagolták úgy, hogy maguk a hittételek fel se tűnjenek. A diktatúrát van miért mélyen és zsigerből gyűlölni kevés ésszel is, a demokráciát nincs.)

Azon országok állampolgárai, ahol a hatalmi elit a polgárok érdekeit képviseli, szerencsések, azok országokéi pedig, ahol a hatalmi elit más, még hatalmasabb hatalmasok seggeit igyekszik fényesre nyalni, miközben a seggnyalás érdekében kizsákmányolja, vagy hagyja kizsákmányol(ód)ni a polgárait, pechesek.
Ha van ebből kiút, akkor az a saját hatalmi (és média)elit előállítása. Hogy hogyan, fogalmam sincs...

Őshü(lye)


A pók mióta hüllő, tessék mondani?
A plakát készítőjét és a jóváhagyóját kéne szerepeltetni egy őstulok kiállításon, mint kiállítási tárgyat...

Jééé, egy ember


Semotának lett egy új olvasója (Stormheart), aki hallatja is a hangját. Ezt írja egy cikkhez hozzászólásként: Én személy szerint ezt (a kereszt- és a vezetéknév felcserélését egy külföldivel folytatott kommunikáció során - gbw) is hevesen ellenzem. Sőt, mikor külföldiekkel kommunikálok (Ami mondjuk napi kommunikációm 80%-a gyakran), és éppen a polgári nevemre is szükség van, akkor mindig magyar sorrend szerint írom/mondom, majd egyből utána zárójelben meg is jegyzem hogy mi fordítva írjuk, tehát az első a vezetéknév a második a keresztnév.
Sőt adott esetben, magyarokkal is leállok néha vitatkozni, és próbálom meggyőzni őket hogy legyen már ennyi identitástudatuk, hogy veszik a fáradtságot és elmagyarázzák a külföldieknek akikkel kapcsolatban vannak hogy nálunk hogy van ez. De a legviccesebb mikor a turulmadárral, árpádsávval meg nemzeti színekkel teletűzdelt turbómagyar ugyanúgy az angol nyelvű fórumon ugyanúgy angolosítva írja le a nevét...
[...]
Mellesleg a japánok is úgy írják a nevüket mint mi. De ők nem is fordítják meg soha :)

Tisztelettel, erről van szó. Nem attól lesz magyar valaki, ha árpádsávos zászlót lenget (igaz, náci, fasiszta, szélsőséges, meg hasonló sem lesz tőle), hanem pl. ettől. Attól, ha büszke a magyarságára, a kultúrájára, azokra az óriásokra, akiknek a vállán áll - és megtesz minden tőle telhetőt, hogy ez a kultúra tovább éljen. (Egyszer írtam arról, hogy a bolsik-libsik szeretnék a magyarságot afféle hagyományőrzéssé tenni (és úgyszólván sikerült is nekik sajnos): legyél magyar március 15-én, augusztus 20-án, meg esetleg egy kicsit október 23-án is, ha nagyon akarsz, az év maradék 362 napján viszont legyél "haladó européer világpolgár". Nos ezzel a gondolkodásmóddal szemben egy remek lehetőség Stormheart hozzáállása: egy kicsit magyarnak lenni a mindennapjainkban is.)
Stormheart a büszkeségről is ír egy másik hozzászólásában. Hozzátenni nincs mit, fel kéne írni minél több helyre minél nagyobb betűkkel, és lassan, hogy mindenki megértse.
Ami pedig a büszkeséget illeti, a Bushido követőjeként én úgy gondolom két fajta büszkeség van. Van rátarti büszkeség, és van helyes büszkeség. Az előbbi, büszkének lenni származásra, drága kocsira, vagy arra hogy apucinak 5 nyaralója van és 10 Yachtja, és vett nekem egy helyet a Művészeti Főiskolán.
Helyes büszkeség azonban ha arra vagy büszke aki és ami vagy, és arra amit valóban letettél az asztalra. Ha okosabb vagy az átlagnál, ha képes vagy olyasmire amire ők nem, ha többet látsz a világból vagy képes vagy olyan határokat átlépni amit mások nem, arra nyugodtan lehetsz büszke. Mint ahogy arra is ha olyat alkotsz amire más nem képes.
Azonban a legfontosabb ami a két büszkeséget megkülönbözteti az a mögöttük álló elv.
Előbbi esetben büszke vagy valamire, és azt hiszed ez jogokat ad. Utóbbi esetben vannak elveid, van egy mércéd önmagaddal szemben, és erre vagy büszke.
A helyes büszkeség olyan mint a szamuráj büszkesége. Nem jogot, hanem kötelességet jelent. A szamuráj büszkesége az ami nem engedi hogy a becstelen legyen, hogy lealacsonyodjon. Ez a büszkeség az ami miatt nem cselekszel méltatlant, ez a büszkeség az ami miatt nem adod fel hanem harcolsz a végsőkig, ez az a büszkeség ami erősebbé tesz másoknál.
Számomra ez a fajta büszkeség azt jelenti, hogy ha a becsület azt diktálja hogy egy ezer fős hadsereggel kell egyedül szembeszállnom, akkor vagy levágom mind az ezret vagy büszkén és becsülettel halok meg úgy, hogy egy pillanatra sem adtam fel, és megtettem a legtöbbet amire képes voltam. És ez erőt ad a sokkal hétköznapibb helyzetekben is.
Szerintem az ilyen fajta büszkeség nagyon is erény. Kár hogy manapság már kevesen ismerik csak.

Battle Royale (a film)


Röviden: szar.
Ha valaki olvasta a könyvet azért, ha nem, azért. A történet alapvetése idióta, gyakorlatilag egy torzult jellemű tanár használja kicsinyes bosszúja eszközéül a Programot. A könyvbeli jellemeknek csak árnyékai a filmbéliek, a gondolatok, az extrém helyzet hozta viselkedés-mozgatók alig-alig jönnek át. Leginkább semennyire. A fél film arról szól, ki kibe volt szerelmes - egy tizenpár éves lányokat megmozgató sztori sok vérrel és erőszakkal, amitől meg rákerül a tizennyolcas karika...
Pont az nincs benne, ami a könyvnek az erőssége, amitől a könyv több, mint egy művérgyártók-szponzorálta Barátok közt.
(De lehet, hogy a film kurva jó, csak én vagyok az aspie, aki nem látja a szemekből a gondolatokat.)

Ja. Közben elolvastam a DVD borító hátoldalán lévő szöveget. Az utolsó mondata: Tarantinót tehát megihlette... és téged?
Nem t'om. Nyírjam ki az osztálytársaimat/kollégáimat? Csapatleépítő tréning? Vagy arra gondolnak, hogy csinálja meg valaki rendesen a filmet?

Mit kíván a magyar nemzet.


Legyen békétlenség, kiszolgáltatottság és (parttalan) vita.

1. Kívánjuk a censurát, a sajtó szabadságának eltörlését.
Legfőképpen azt, hogy a nagy nézettségű, hallgatottságú, és olvasottságú médiumok szerkesztői a nemzeti radikalizmusból következetesen a céltalannak látszó erőszakot jelenítsék meg, az eszmei háttér bármiféle bemutatása nélkül.

2. Felelőtlen minisztériumot Buda-Pesten.
Minél többet, fekete Audikkal, nagy költségvetéssel.

3. Évenkéntinél sokkal gyakoribb országgyűlést Pesten.
Sok szájtépéssel, alacsony részvétellel, de ennek ellenére felvehető, csillagászati összegű képviselői tiszteletdíjakkal.

4. Törvény előtti egyenlőtlenséget polgári és vallási tekintetben.
Aki jó családba született, legyen egyenlőbb a többinél. A zsidó származás és mentalitás biztosítson előnyöket.

5. Ne legyen nemzeti őrsereg, sorozott honvédség.
A Magyar Gárdát azonnal oszlassák fel, lehetőleg fegyveresen. Fegyveres őrseregek lehessenek magánkezekben, mint őrző-védő cégek. Ezek közül a legmagyartalanabbak lássanak el (rendőr)hatósági feladatokat is. Az állami hadsereg szintén jól fizetett zsoldosokból álljon, akik pénzért bármit megtesznek a mindenkori kormánynak.

6. Differenciált teherviselés.
Legyenek "nemesi előjogaik" a külföldi befektetőknek (adómentesség). Kívánjuk, hogy sok kiskapu nyíljon főleg védelmi pénzek szedésére, és ezek után ne kelljen adót fizetni. Kívánjuk továbbá, hogy az adójogszabályokat a legkövetkezetesebben a csekély bérből és fizetésből élőkkel tartassák be.

7. Úrbéri viszonyok megtartása.
Állami megbízásokat csak az állami vezetőkkel jó emberi kapcsolatot ápoló cégek kaphassanak.

8. Helyi bíróságok, befolyásolható bírák.
Sokféleképpen értelmezhető, bonyolult jogszabályokat és a szocializmusból itt maradt bírókat kívánunk, hogy a törvény előtti egyenlőtlenség biztosított legyen, melyet két vonal mentén szeretnénk: (1) ideológiai tekintetben, azaz érje hátrány azokat, akik a nemzeti radikalizmus hívei, és/vagy keresztények. (2) anyagi tekintetben, azaz kinek minél kevesebb pörre fordítható pénze van, annál inkább legyen hátrányban. (Tehát kelljen a pörös ügy megnyeréséhez "jó" ügyvéd, aki drága is, és legyen minél több lehetőség lefizetésekre is.)

9. Nemzeti Bank és valuta megszüntetése.
Először legyen a forint minél instabilabb, majd ha elértük az EUR1=500Ft árfolyamot, vezessék be az Euro-t ezen a fix árfolyamon. Úgy legalább értelmet nyer a jelenlegi legkisebb váltópénz (5Ft), mint 1 eurocent.

10. A katonaság ne esküdjék meg magyar alkotmányra, magyar katonákat vigyenek külföldre, külföldieket hozzanak Magyarországra.
Magyar katona magyar alkotmányra ne esküdjön, csak a mostanira (ami szovjet mintára készült), a magyar katonák legjobbjait vigyék Afganisztánba, más országokból pedig hozzanak ide katonákat, pl. Táborfalvára.

11. A politikai státusfoglyok ne bocsáttassanak szabadon.
Sőt, további bebörtönzéseket követelünk: a nemzeti radikális hangadókét, az eszmei támogatókét, a nemzeti radikális kis pártok vezetőiét, és a nemzeti radikális újságírókét.

12. Soha unio.
Követeljük, hogy védjen meg minket a hatalom a 23 millió román munkavállalótól, és a trianoni határok maradjanak változatlanok.

Osztálytársadalom, kiszolgáltatottság, ellenségeskedés!

Források:
http://www.unnep.eu/nemzeti-unnepek/12-pont.html
http://www.oszk.hu/hun/kiallit/virtualis/1848/1848_12pont_hu.htm

Mérnöki (aspoid?) gondolkodás


Nem néztem utána az idézett jogszabályoknak, de teljesen korrektnek látszik. (Egyébként ami engem pl. végtelenül bosszant, az az új EU-s távolságkiírás, ami ált. kék alapszínű táblán fehér festékkel, km-ben adja meg a távolságot, mértékegység nélkül. Tehát pl. "Érd 2". Ez így lóf..., mert ez lehet logikusan km-ben is, és (szárazföldi) mérföldben is, hiszen kulturálisan már USA gyarmat vagyunk. De lehet valamiféle sorszám is akár... Nem mellesleg egy ilyen húzásért már középiskolában is jól megbukik a fizikából dolgozatot író, vagy felelő diák - akinek ugyanezért elég nehéz lesz elmagyarázni, miért is kell a mértékegységeket használni a mérőszámok után.)

"Tisztelt bíróság, valóban láttam egy fehér alapú, kör alakú táblát, amiben a 70-es szám volt, de nem volt semmilyen mértékegység mellette.

Ahogy önök is tudjak, az 1837. július 4-i törvény kötelezi országunkat a metrikus mértékegység használatára. Továbbá az 1961. május 3-i 65/501 számú törvény kimondja, hogy a hosszúság mértékegysége a méter, és az idő mértékegysége a másodperc. Én el sem tudom képzelni, hogy a Belügyminisztérium nem tartja tiszteletben a Köztársaság törvényeit.

Tehát logikus, hogy ha nincs odaírva a mértékegység, akkor a sebesség alapértelmezés szerint m/sec-ban értendő. A 70 m/sec maximális sebesség, megfelel 252 km/h-nak. A rendőrök azt mondták, hogy 250 km/h sebességgel autóztam. Nem is vonom kétségbe a rend őreinek pontosságát. Tehát 2km/h sebességgel a sebességkorlát alatt voltam. Így tisztelettel kérem a bíróságot, hogy adják vissza a jogosítványomat, amit egy sajnálatos tévedés folytán vettek el a rend éber őrei."

Kupakolás


Még régebben történt (a Kassai utcában), hogy reggelre megjelent egy tócsa a hűtőszekrény előtt. Na mondom, kipurcant a hűtőm? Pedig ez egy Lehel (még nem Zanussi) szerkezet, a szüleim utcájában a sarki kocsmáros dobta ki, én meg behoztam, jó lesz még valamire. Évekig állt az udvaron, majd azóta, hogy először olyan helyre költöztem, ahol nincs hűtő, szépen muzsikál. Nem túl halk, és nem valami takarékos, de étel még meg nem romlott benne sosem. (És így végső soron kevesebbe kerül, mintha A++++++++++++++ energiaosztályú lenne, de minden megromlana benne.)
Nos természetesen kutya baja nem volt a hűtőnek. A tócsa anyagára nézve citromlé volt, és úgy került a földre, hogy egy ismerősömet láttam vendégül, és teát csináltam neki, de a citromlevet ő töltötte bele. És nem húzta meg a kupakot, csak úgy lazán rátekerte a flakonra. Én meg betettem fektetve a hűtőbe.
Úgy jutott ez az eszembe most, hogy az imént folyt ki némi fogkrém a kupakba hasonló okból kifolyólag.

Van képem hozzá

Hogy a címnek ne legyen semmi köze a cikkhez, következzék két kép. Az elsőn egy weboldal látható, ahol arra biztatnak, hogy csavarjam fel a hangszóróimat. Sok izgalmas hangsugárzókonstrukciót láttam már, de flexibiliset még nem, tehát ez sajna nem fog sikerülni. (Ennek ellenére sajnos ráklikkeltem a "Meghallgatom az üzenetet" gombra. Nyolc napon túl gyógyuló lelki sérüléseket szenvedtem. IJ.)


A második egy szórólap, amit a postaládámban leltem. Tessék mondani, olyan szolgáltatást, hogy postaláda szórólapmentesítése, ki végez?

Himnusz

[Szöveg leírva]

Aztán ha majd egyszer észhez tér Magyarország, úgyis visszacseréli a Kölcsey-félére.

Olvasónapló

Nem és nem megy. Mármint a hét jó és hét rossz tulajdonságom összeszedése. Egyszerűen nem klisékben gondolkodom magammal kapcsolatban (sem), hanem helyzetekre adott válaszokban, vagy válasz-halmazokban. Ezért aztán minden pont úgy kezdődik, hogy "[Valami], de"...
Mindazonáltal nem adtam fel, készül, csak lassan. :)

Takami Kósun (Koushun Takami) könyvét, a Battle Royale-t (Ulpius ház Könyvkiadó, 2006, ISBN: 963 9602 61 2) a gimnazista nevelt lányomtól kértem kölcsön, miután Tündér szólt, hogy ezt a könyvet olvassa (Dóri (15)), és szeretné megkapni. (Nála is kölcsönben van egy cimborájától.) Ezért aztán kéne róla valamiféle véleményt alkotnom. Nos hát írjunk belőle olvasónaplót, olyat iskolában úgysem csináltam.
Tehát figyelem, aki el kívánja olvasni, és a teljes "élményre" vágyik, most hagyja abba ennek az írásnak az olvasását.
A történet egy náci (mi más is lehetne, ami rossz - komolyan, írok egy sztorit, ami egy liberális demokráciában játszódik, és nem mögötte, de iszonyú lesz, véres, hátborzongató, és undorító) országban játszódik. Az alapötlet bizarrsága bámulatos: sorkatonaság nincs az országban, de minden évben összesen 50 középiskolai osztály részt kell vegyen (sorsolás alapján) egy CsakEgyMaradhat "játékban", ahol a feladat: egymást tetszés szerinti módszerrel megölni. (Az osztályok mindegyike más-más helyszínen "játszik", tehát kizárólag a saját osztálytársak legyilkolása a foglalkozás tárgya!)
Tündér tökre kiakadt, hogy "minden japán ennyire hülye?"... Szerintem nem mind rossz, ami Japánból jön (sőt!), csak úgy látszik, az elmebeteg ötleteik ütősebbek, "elmebetegebbek" a mieinkéinél. Vagy egyszerűen szokatlanok, mivelhogy a saját hülyeségeinket már megszoktuk...

Teljesen szabvány bevezető, néhány (látszólag véletlenszerűen, de logikusan kiválasztott) karakter bemutatása, leginkább úgy, ahogy bárki szemlélőnek normális esetben feltűnne. Egyszerű, de hatásos módszer. Az egész alapvetően egy fiú (Nanahara Súja a neve) szemével látszik. Ennek a srácnak, egy barátjának, és egy lánynak az emberi vonásai a könyv elején jóval nagyobb szerepet kaptak, mint a többieké. Most vagy ők lesznek a főhősök, vagy sokkolási célzattal ki lesznek nyírva relatíve hamar. (Mondjuk az első esetben is meghalhatnak pl. a könyv harmadik harmadában, úgy még perverzebb, már-már anderseni.) A nevek is érdekesek, a jelek szerint átírták őket a magyar elöl-a-családnév-utána-a-keresztnév alakra. Vagy a tradícionális japán írásmód is ez?
50. oldal: megvan az első hulla, de nem gyerek. Az osztályfőnök, aki ember az embertelenségben, nem akarta engedni az osztályát a Programba. Nem "látjuk" a kivégzést, már csak a holttest érkezik meg egy zsákban, és lövődik szét, demonstratíve. Nobazmeg. Ez egy szimpla japán akciófilm könyvváltozatban: repülnek a golyók, fröcsög az agyvelő - mindez olyan plasztikusan megírva, hogy az arcodhoz nyúlsz, hogy letöröld.
Hamar megölnek még valakit: Súja barátját, akinek az az összes bűne, hogy kiakadt egy igazságtalanságon, amiről ott, akkor szerzett tudomást. A leírás részletes, plasztikus, sokkoló, sokkolódtam is. A következő beszélgetési kísérlet miatt hunyt el. Ezt a kettőt a "játék" irányítói ölték meg, minden bizonnyal demonstrációs célból, hogy a maradék többiek érzékeljék: itt vagy betartod a szabályokat, vagy halott vagy. Vagy ölsz (a szabályoknak megfelelő módon, osztálytársat), vagy halott vagy.
Volt egy rendes, jóindulatú, de "lúzer" srác (aspie vajon?), akit szadizott az osztály. Ő ment ki elsőnek az "eligazító" teremből, és lőtte le lesből egy nyílpuskával félelmében az első adandó osztálytársát. Mivel szent meggyőződése volt, hogy felfegyverkezve is azt fogják vele csinálni, amit az iskolai szünetekben eddig: mindenki az életére fog törni. Tanulság: ne kelts permanens félelmet a másik emberben, mert minden jóindulata ellenére félelmében ártani fog neked, ha a helyzet úgy hozza. Ez egyes embereknek is, és politikusoknak is megfontolandó...
Már csak az a kérdés, hogy mennyire perverz ez a Kósun. Kinyírja-e Súját? (Nakagava Norikót, a (szintén embersége miatt) lábon lőtt lányt tuti kinyírja, már csak az a kérdés, hogy Súja által-e, vagy sem. Azaz ismét: mennyire perverz?) Az egészben az a hátborzongató, hogy mint a Mesterségem a halál (Robert Merle: Mesterségem a halál) esetében is, itt is belefásul (pusztán ennyitől? Úr Isten, mi lenne egy háborúban, ahol tényleg fogod az AK-t, és húzod az elsütőbillentyűt - amennyiben haza kívánsz menni a saját lábadon) az ember, és nem azzal foglalkozik, hogy 17 éves fiatalok halnak meg, hanem mint valami sporteseményre, szinte fogadást köt (saját magával) - tehát játszik. Perverz ez a fickó, de én is az vagyok, hogy nem vágom a szemétre a könyvét, hanem végigolvasom, és közben ilyen gondolataim vannak.
Annál is érdekesebb ez, hogy bár az egyik kedvenc elfoglaltságom a horgászat, nem szívesen űzöm, mert a kifogott halat nekem kell(ene) megölni. Ugyanakkor ott a másik felem: a szadista, a gyilkos, a GonoszTudós, aki kis korában azzal kísérletezett, hogy miként lehet a krumplibogarat a legkevésbé undorító, de hatékony módon megölni. A legjobban bevált módszer az volt, hogy injekciós tűt szúrt a krumplibogár potrohába, és vizet nyomott bele. Akkor még nem tudta miért, de a bogár azonnal meghalt, és az oldalából sok kis vékony vízsugár spriccelt. Azóta tanult a rovarok légzéséről: a bogár légcsövei megteltek vízzel, így pillanat alatt megfulladt, a víz pedig a potroh oldalán lévő légzőnyílásokon spriccelt ki. Ugyanez a manus a csótányokat pedig nemrégiben nagyfeszültségű áramimpulzusokkal végezte ki, szintén NemVéres/NemGusztustalan, de hatékony módszert keresve.
Nyugi, hülyegyerek. Ez egy kitaláció. Nem halt meg senki, és nem is fog, világos? Ez egy elbaszott Barátok közt, ahol Magdi néni baltával les Kingára, akinek viszont kétélű tőre van, és nyöszörög, hogy"nehehehemahakaharmehegöhölnihisehenkihíííít", de belevágja a tőrt mindenkibe, akit meglát. Emberre és melegvérű állatra veszélyes fasizmus néhány távolkeleti és távolnyugati kis diktatúrát leszámítva csak Izraelben és az USA-ban van. (Ez utóbbiban ráadásul tudtommal csak külpolitikai szinten, és talán Bush távoztával elviselhető mértékűre is csökken majd.) Olvass tovább szépen, higgadtan, azzal a hidegvérrel, amivel Kirijama Kazuo nyírta ki az elébe kerülő osztálytársait. (Nahát, milyen különös, hogy pont ez az érzelemmentes vadállat kapta az egyik legütőképesebb fegyvert (a véletlenszerű fegyverosztáskor), egy Ingram géppisztolyt... Mennyivel izgalmasabb így, hiszen a főhősnek és a főhősnőnek csak kése és bumerángja van per pillanat.) Olvass tovább, és figyeld, hogy alakulnak az író fantáziájában az átlagos emberi jellemek az átlagostól nagyon elütő körülmények között.
És ehhez még régi Pokolgépet hallgattam tegnap este. ("Amikor alávetitek magatokat, mert a Pokolban nincs remény / Meglátjátok az igazi lényetek, a tűz próbája senkit nem kímél.")
Na, óvassunk...
Van két nagyon szép elhunyt: egy szerelmespár, akik eldöntötték, hogy egymás ellen nem mennek, tehát elvileg sem győzhetnek. Így egy út maradt: együtt meghalni. Ha jól belegondolok, harmadikos koromban, az első barátnőmmel valószínűleg mi is így döntöttünk volna, vagy legalább nagyon hajlottunk volna rá. (Mondjuk én akkor 17 éves voltam, a szereplők 15 évesek a történet szerint, ez azóta kiderült. Az előbbiekben tehát tévedtem, amikor azt írtam, hogy "és nem azzal foglalkozik, hogy 17 éves fiatalok halnak meg". De mert ez egy olvasónapló, nem írom át.)
A 180. oldal táján már egészen biztosan van egy nagyon komoly tanulság, több egymástól független szereplő szájába is adja Kósun: ilyen helyzetben a bizalmatlanság, a félelem és a bizonytalanság mozgat. Ez lehet, hogy közhely, de Magyarországon 40, a Szovjetunióban 70 éven át tartott fenn egy diktatúrát. (És most is fenntartja a demokráciának nevezett vaskos hazugsághalmazt.)
Most (a 228. oldalon) ott tartunk, hogy kiderült: teljesen véletlenül (wow, micsoda dramaturgia!) az előző évi "játék" egyik győztese pont ebbe az osztályba jár. Most hárman van a főszereplő csapat, de megspoiltam magam, és láttam, hogy 2 marad. Vajon melyik kettő? Egyáltalán ebből a háromból kettő? Szerintem Súja és Noriko. (Tehát az előző állításomat Noriko kinyírásával kapcsolatban visszavontam.) Kavada Sógo, az előző évi győztes valahogy fel fogja magát áldozni ezért a kettőért. Vagy kinyírja Súját, és megmenti/-szerzi Norikót. Tessék, csak tessék! Helyre, tétre, befutóra. Kavada harminc az egyhez, Súja húsz az egyhez, Noriko tíz az egyhez fizet. Tipp még: valakinek (egy nevenincs szereplőnek) úgy kell meghalnia, hogy a nyakörve felrobban. (Oka: a puskaszabály, amely szerint ha a színpadon látható egy puska, annak el kell sülnie a színdarab során.)
A könyv különben real time, azaz valós idejű. A hétszázharminckét oldal nagy része mindössze két nap eseményeit beszéli el, majdhogynem olyan részletességgel, ahogy történnek. (Ez a tantusz most esett le, vacsora közben. Jó témám van a kajához, nem?)
A 238. oldal környékén az alábbiak az erőviszonyok (leszámítva egy jó pár embert, akiről nem tudunk): van egy mindenre elszánt, hidegvérű, gépfegyverrel felszerelt, de magányos gyilkos (Kirijama), egy hideg fejjel gyilkoló csaj (amit perpill. egy rizsszedő sarlóval gyakorol), a profi, de jóindulatúnak látszó Kavadával (+ shotgun) kiegészült Nanahara Súja és Nakagava Noriko, valamint egy ász (Mimura Sindzsi) a haverjával és a jelek szerint mindenfajta osztálytársgyilkolási indíttatás nélkül. Mimura ász-sága abban áll, hogy az eddigi eseményeket pusztán logikai úton meglepően pontosan levezette. (Ki kivel van, kb. mit tervez, mire lehet velük kapcsolatban számítani.) Remek emberismerő és helyzetelemző ez a karakter, és kiderül, hogy műszaki zseni is. Mindenesetre túl tökéletesnek látszik, de annyira azért nem az, hogy gondoljon arra, hogy a nyakörveik segítségével (amelyek rádiós adatátvitellel folyamatosan tájékoztatják a "játék" rendezőit a résztvevők szívműködésének meglétéről/megszűntéről) lehallgatják a beszélgetéseiket... Szegény Mimura, vagy eleve bukásra van ítélve minden kísérlete, vagy Kóshun nagylelkűen eltekint a lehallgatástól az ő esetében.
Hát nem tekint el, de nem is nyírja ki. Csak jól megszakadt a hívás. (1999-ben, amikor a könyv íródott, a mobiltelefonon betárcsázós modemes kapcsolat határozottan nem tűnt korszerűtlennek.) A 365. oldalon kezdődő fejezetben Mimura Sindzsi végre rájön, hogy lehallgatják őket. A klasszikus trükkel védi ki: ír, de közben másról beszél. (Van esze: előtte megvizsgálja a nyakörvet, kamera lehet-e benne, illetőleg áttekinti a terepet, valószínűsíthető-e a kamerás megfigyelés.) Szép, realisztikus megjelenítés, a haverja majdnem elszólja magát "Ez komoly?", de Sindzsi ezt is kivédi remek rögtönzéssel. (Szerintem Sindzsit kinyírja Kósun. Túl jó.)
Na szép. A 382. oldalon megvan a korszellemnek megfelelni kívánó írók részére kötelező meleg szereplő. Viszont az ábrázolás - Istennek hála - egyáltalán nem felel meg a liberális korszellemnek: a meleg srác egy kis buzi piperkőc - még a neve is erről beszél. (Cukioka Só, beceneve Cuki. Isten bocsásson meg, vagy ötször gépeltem el, mindig Ciki lett belőle.) Tényleg kíváncsi vagyok, ebből mit hoz ki Kósun...
392. oldal... a szemét szélsőfasisztaneonáci homofób állat Kósun... kinyírta Cukit! Ezt én nem is olvasom tovább! Felháborító, azonnal szervezzünk egy nagy, seggből kiálló tollseprűs tüntetést a kiadó elé! (A már emlegetett puskaszabály érvényesült: Cuki egy tiltott zónában maradt, és 7 másodperccel a zóna tiltottá nyilvánulása után jól lerobbant a feje a nyakáról. Ciki.)
484. oldal: ejnye, kedves Mester, ez nem egy harmadosztályú amerikai akciófilm regényváltozata... Legalábbis eddig nem annak tűnt. Ekkora robbanást még egy Kirijama Kazuónak sem lett volna szabad túlélni, hacsak nem harci robot. Durva hiba, tíz negatív pont.
További negatív pontokat pedig a pátoszos halálokra osztok ki. Túl sok ugyanolyan dallamú halálleírás található, az 550. oldal környékére már kicsit uncsi lett.
612. oldal: párharc... Szugimura Hiroki seprűnyélen, Kirijama Kazuo Ingram M10 géppisztolyon játszik. /* Az én cinizmusom pedig kezd gusztustalanná válni. Vissza kéne fogni magam, ha önvédelem, akkor is. */
Végül, de nem utolsósorban nagyon szép (már-már giccses), és aránylag váratlan fordulatos happy endet sikerül faragni. Mondjuk kár, hogy ennek érdekében újabb meseszerű eseményt kellett alkalmazni: Kavada hirtelen (és eléggé erőltetetten megmagyarázott) halálát. (Ráadásul Kósun adós maradt Kirijama túlélésének titkával is, már ami a robbanást illeti, továbbá ha jól emlékszem (de nincs kedvem átnyálazni a vonatkozó kb. 300 oldalt, majd valaki, aki szintén olvasta, ide kommenteli), Kirijama túlél egy haslövést azelőtt, hogy kinyírta volna azt a srácot, akin golyóálló mellény volt.)

Összefoglalva: az őrült alapsztori okozta sokk viszonylag gyorsan elmúlik. (Vagy másoknak nem? Perverz GonoszTudós volnék?) Sok helyen látványosan sablonos a történet szerkezete és vonalvezetése, viszont kárpótol ezért a valóságszerűség, a precizitás (nem igazán találtam műszaki jellegű hibákat a könyvben, ami nagyon nagy szó annak fényében, hogy több nem túlságosan közismert műszaki természetű témát is érint), a real-time, és az, ahogy betekinthetünk az egyes szereplők gondolataiba. (S ott a legkülönfélébb dolgokat találhatunk. Banality plázacicától a totálisan beijedt, és ezért mindenkiben ellenséget látó primitíven (és kevésbé primitíven) át a tervező-átgondoló, de mélyen érző emberi lényig mindenfélét.)

Pozitívum a forma is: helyesírási hibát nem találtam (központozásit sem - ezt onnan tudom, hogy ha van, akkor többször kell nekiszaladni a mondatnak, hogy megértsem), szedési hibát is csak egyet-kettőt. Szomorú, hogy ezt dícséretként kell leírni...

Aki úgy olvassa, mint én, sokat fog tanulni belőle. A hasznosabbak között vannak pl. túléléstervezési technológiai trükkök (mit gyűjtsünk be, honnan, milyen szempontok szerint tekintsünk át terepet, hogyan készítsünk egyszerű madzagokból közeledésjelző rendszert terepen, stb.), esetleges társak kiválasztása a viselkedésük megfigyelése alapján, harcászati tippek, főleg gyengébbeknek, akik ráadásul fegyvertelenek is. (Az a szemkinyomós technika például határozottan ütőképes. Ne kelljen használnom, de tényleg életet menthet egy sokkal erősebb ellenféllel szemben is.)
Más szempontból is hasznos: sok olyan dolgot boncolgat, amit leginkább ilyen éles helyzetekben lehet vegytisztán látni, és viszonylag könnyen értelmezhetővé tenni. Pl. mindenkinek egyszemélyi felelőssége van minden tettéért. Akár tetszik, akár nem. (Épp most hallom, hogy Újpesten az ELMŰ dolgozói véletlenül kiirtottak egy védett növénypopulációt. (A homoktövist.) A legkevesebb, hogy mindenki, aki az engedélyt kiadta, aki a munkát vezette, és aki irtotta - bizony, ha valaki bozótvágó kést merészel a kezébe venni, legyen tisztában a területen előforduló élővilággal! - szépen megy ültetni, és örül, hogy ennyivel megúszta.)
Vagy egy jelenet a 291. oldalon, ami segít egy kicsit a helyére tenni Hofi Géza működésének (működtetésének?) mélyebb összefüggéseit. Vagy a focimeccseken a szurkolók tombolását, amit megtűrt a szocializmus, és megtűr ez a mai, demokráciának nevezett rendszer is. Vagyis egészen pontosan a megtűrés miértjére válasz ez:

Rágyújtott egy újabbra, és megszólalt:
- Nanahara.
- Igen?
Kavada lassan kifújta a füstöt, és folytatta:
- Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora, hogy féljen tőle a kormány?
Súja nagyot bólintott.
- Igen.
Kavada Súja arcát nézte, aztán elkapta a tekintetét, és megrázta a fejét.
- Én nem vagyok ebben olyan biztos. Az az érzésem, hogy magába szívja az elégedetlenségünket, és csak arra jó, hogy kieresszük a gőzt. Jó, törvénybe ütközik, meg mit tudom én, de ha rockzenét akarsz hallgatni, hallgathatsz. Lehet, hogy pont ezért hat. Ennyire fifikás a kormány. Egyszer lehet, hogy még ők fogják terjeszteni. Mint eszközt.

Tehát most néhány állítást ünnepélyes keretek között visszaszívok. Az egyik, hogy Kósun perverz lenne. Vagy legalábbis, hogy nagyon perverz. A másik, hogy ez a könyv egy vérfürdővel kiegészített Barátok közt. Annál sokkal komolyabb, értelmesebb, lelkibb, és tanulságosabb. Ajánlott olvasmány, de erkölcsi előképzettséget igényel!!!
Ugyanakkor aki szerint ennek a könyvnek élvezeti értéke van, nagyon gondolkodjon el, hogy egy éles helyzetben mit várhat egy társától, aki olyan, mint ő. Azon is gondolkodjon el, hogy mit tegyen magában ahhoz, hogy az életet (nem csak az emberit) megtanulja minden másnál jobban tisztelni, mert (1) úgy sokkal emberibb (egészen pontosan: úgy emberi), (2) a győzelem közelébe eljuthat ugyan bármilyen helyzetben, de biztos lehet benne, hogy kinyírja valaki, akinek - vele ellentétben - van veszteni valója.
Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy mennyire veszélyes a könyv. Az emberélet kioltására és/vagy tartós egészségkárosodás okozására alkalmas módszereket szinte mint sporteseményeket tárgyalja, amivel az erkölcsileg kellően fel nem vértezett olvasóban (és higyjük el, az olvasók legalább 95%-a az) azt a hamis látszatot kelti, hogy ezek természetes dolgok, ad absurdum használhatók akár egyszerű háztartási konfliktusok megoldására is. Ez a könyv bizonyos értelemben fegyver, vagy hatalom ha úgy tetszik, ami pénzért megvásárolható, bárki számára hozzáférhető. (Ennél különben sokkal veszélyesebbnek tartom azt, amiről már itt írtam: az átlagost mint példát sugallva bemutató alkotásokat, ugyanis (hosszú távon) csak és kizárólag ezek következtében jelentenek kiterjedt, potenciális veszélyt a fentiekben tárgyalt könyvhöz hasonló művek.)

Terjed a szamárság

Nem akartam írni a blogba, mielőtt eleget nem teszek az újabb megmémelésnek. De ez nem tűr halasztást...

Valaki valamikor kitalálta, és valahol (gondolom valamelyik mértékadó helyi kereskedelmi médium egészség-műsorában) elmondta, hogy ha az ember beteg, ne szedjen Béres cseppet, se vitaminkészítményeket, mert azzal a kórokozókat erősíti. A sok hülye (orvosok, gyógyszerészek is!) meg elhitte és terjeszti ész nélkül, mert hú, hát persze, milyen logikus. Na de tényleg az?
Ördögöt.
A(z egysejtű) kórokozók azért elég sokmindenben különböznek tőlünk. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy ami az emberi szervezet komplex rendszereinek (pölö immunrendszer) működésére jótékonyan hat, az a kórokozókat erősítené. De ha mégis, hát az sem tragédia. Ugyanis az egységsugarú kórokozók akkor tudnak valamire is menni velünk szemben, ha a védelmi vonalainkkal valami történt. Ekkor pedig értelemszerűen a védelmet kell rendbe tenni bennünk, nem vakarózni, és hülye elméleteket gyártani. (Bakteriális fertőzésnél meg lehet (és célszerű is) támogatni antibiotikummal (amit VÉGIG KELL SZEDNI, akármilyen jól is van az ember, mert különben a szerre rezisztens baktériumtörzseket állít elő a beteg), de vírusos fertőzésnél egyebet nem tudunk tenni, mint ellátni minden földi jóval az immunrendszert, és rá bízni, bánjon el vele, ahogy tud.)
Éppen elég baj, hogy azt és úgy esszük, amit és ahogy. Pont arra valók a vitamin- és ásványianyag-cuccok, hogy az elcs*szett táplálkozási szokásainkba minél később és minél kevésbé betegedjünk bele. Na hát ezeket nem kéne nélkülözni, ha épp sikerült belebetegedni...
Aki ezt a vitaminos-ásványianyagos-kórokozóerősítős ostobaságot elhiszi, annak azt tanácsolom, hogy ha beteg, ne igyon semmilyen folyadékot, mert a víz éltető eleme a kórokozóknak is.

 

(Szolg. közl.: Jaszkari hiányolta a szmájlit az írás befejezéséül szolgáló jótanács végéről, és igaza van. Bár a blog színvonalával - szándék szerint - mindent elkövetek, hogy idióták ne bírják túlságosan sokáig olvasni, mégis előfordulhat véletlenül, hogy egy kötözni való éppen ezzel a cikkel találkozik először, megfogadja a tanácsot, belehal, én meg mehetek üdülni. Úgyhogy a jótanács helyesen így hangzik: Aki ezt a vitaminos-ásványianyagos-kórokozóerősítős ostobaságot elhiszi, annak azt tanácsolom, hogy ha beteg, ne igyon semmilyen folyadékot, mert a víz éltető eleme a kórokozóknak is. :))))))))))))

 

"Nem adom fel, míg életben találsz"


Ezt hozzászólásként akartam írni erre. Én - életemben sokadszor - ismét harcolok az álmaimért. Pontosabban rövid távon a számomra is elfogadható létfeltételekért, hosszú távon pedig az álmaim legalább elvi megvalósíthatóságáért. És az az iszonyú, hogy (ahogy írod) egy darálóban vagyunk, futószalagon... hengersorok lapítanak, formálnak, néha a henger törik miszlikbe, néha én... máskor megnyomódom, de mint a Barba papa, kipattanok a hengerpár végéből, és visszanyerem az eredeti alakom. Aztán kések jönnek, baltás felnőttek, hogy embert faragjanak belőlem. Olyan szögletes, esztelen állat-embert, mint ők maguk. Kár nekik magyarázni, a legnagyobb jóindulattal is csak félreérteni képesek. Droidok. Terminátor negyvenkettő. Megvédik Sarah Connort a nemtudoménmit mindentől, ami gondolat és érzés... Felötlik bennem a Chaplin-film, ahogy visszafelé megy a mozgólépcsőn - mulatságosan gyorsan mozog minden a régi filmen -, elesik, leviszi a lépcső, újra visszafelé megy, megint elesik... arra gondolok, hogy szabálytisztelet ide, vagy oda, meg kéne fordulni, és kiszaladni ebből a ká darálóból. Nem lehet. A többiek - akiket szép egyenszürkére reszeltek a daráló megfelelő részei - fellöknek. "Már megint elkésett, Mr. Anderson!" És azért sem lehet, mert a futószalagot nagyban az idő mozgatja. A gyerekkoromat biológiailag ellopta az idő, szociológiailag az Asperger szindróma. Az eddigi reszelést, gyömöszölést és faragást nem tudom semmissé tenni. Abból kellene gazdálkodnom, ami van... Megint egy késsor. Aprít. Lavírozok, vagyis... igazából semmit sem csinálok. A bolond szerencsém (vagy Isten, talán cserébe az Aspergerért?) megment. Csak megszaggatnak kicsit a kések, de kárt nem tesznek... Most valami változik. Valaki kézen fog. Úgy néz ki, fel akarja fogni, mit beszélek. Nem érti, miért - tipikus felnőtt ő, de nincs nála balta -, de meg akarja hallani, el akar fogadni. Úgy néz ki, mintha nem lennék már egyedül. Aztán látja, hogy mennyire más, ami vagyok. Nem érti. Valahonnan a kezében terem a balta, és faragni próbál. Nem rossz szándékkal, de faragni próbál. Kiütöm a kezéből a baltát. Harc. Azzal, akit szeretek, aki szeret. Életemre-halálomra. Menekülök. Az egyedüllétbe. Cikket írok, ilyet, ahelyett, hogy odaát lennék, velük. Nem akarok egyedül lenni, pedig megtanulhattam volna már, hogy definitely vagyok egyedül. Nem bánom (max. furcsállom), ha valaki élvezi a Mátrixot, de szabadjon nekem gyűlölni - és szabadjon az összes felismert kiskapun kiszökdösnöm. Ne akarjon senki visszaráncigálni. Nem akarok beletörődni, hogy vagy álmok, vagy család. (Ha feladom, nem találsz életben...)

(Szolgálati közlemény-kérés: ugyan nem valószínű, hogy ez a téma hatalmas hozzászólás-lavinát indítana, de aki Chosy blogjáról, a fent jelzett cikk hozzászólásai közül jött ide és ezt az írást, mint azon munkához írt hozzászólást olvassa, legyen szíves oda kommentelni, ne ide. Nem szeretnék kavarodást okozni. :) Aki nem onnan jött, vagy kifejezetten ehhez akar szólni, nem ált. a Chosy által felvetett témához, természetesen ide tegye. Köszönöm.)

 

Tisztul a kép


Múlt hét hétfőn hittanon végre kiderült, amit régóta sejtettem: a Teremtés Könyve alapvetően egy eredetmítosz. Mégpedig a zsidó népé. Tehát nem az a funkciója, hogy szó szerint elhigyjük. Mivel nem ismertem a keletkezése körüli kulturális hátteret, nem tudtam dekódolni a lényegét - pedig bámulatosan egyszerű, még a Hiszekegy is tartalmazza, mindjárt az elején ("Hiszek egy Istenben, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében"). Tehát hogy Istenen kívül semmi más nem isten, csak teremtmény. (A kulturális háttere ennek az, hogy akkoriban pl. a fényesebb égitesteket is istenként tisztelték. Ezt "tette helyre" (mellesleg a jelenlegi tudománynak is megfelelő módon) a Teremtés Könyve.)
Maga a Teremtés Könyve egyébként egyike a legutoljára keletkezett ószövetségi írásoknak: az ie. III. század magasságában keletkezett, nagyjából 300 évvel az után a babiloni fogság után, ahol a zsidók történelmük során először találkoztak tudománnyal és kultúrával. (Ennek hatása a Teremtés Könyve struktúrájában és sok-sok képében szépen visszaköszön.)
Hogy ez miért olyan fontos nekem? Egyszerű: a Teremtés Könyve és a Jelenések Könyve az, amit ha az ember akárcsak közel szó szerint is értelmez, a haja nyomban az égnek mered, és igen hajlamossá válik az egész Szentírás megmosolygására. Én viszont - mint az már nem egy írásomból kiderült - nem akarom megmosolyogni a Szentírást, épp ellenkezőleg: keresem a meglévő tudásom biztosan konzisztens részébe illeszthetőségének lehetőségeit, hogy hihessek. Míg a Jelenések Könyvét nem nagyon szokták komolyan venni (pár szektácska kivételével, akik bármibe képesek belelátni bármelyik képet), a Teremtés Könyvét nagyon sokszor értelmezik szó szerint. Főleg gyerkeknek szokták hittanórán előadni a frankót a statikus, HatNapAlattKész teremtésről, Ádámról, Éváról, és a kígyó képében tudás-almát nyújtó Luciferről stb. Ennek aztán messzemenő következményei vannak, pl. (férfiak) sokan érzik úgy belül mélyen, hogy a bármilyen siralmas helyzetükért generally¹ a nők a hibásak. Ennek egyértelműen oka lehet a gyerekkorban beégetett kép az almazabáló Éváról, és annak következményeiről. (Ez egyébként nem elsősorban a R. Kat. Egyház hibája, hanem azé az általános szemléleté, hogy a gyerek definitely² hülye, és kár neki bármit is megmagyarázni, mert nem éri fel ésszel. Mi több, a papok általában - már csak a meglehetősen sokrétű és kemény képzés következtében is - igen művelt és széles látókörű emberek, hitoktató viszont sokkal egyszerűbb képzés után is lehet valaki. A kisgyerekeket pedig általában hitoktatók tanítják, nem a papok.)

(Ha rendesen elolvasom a Teremtés Könyvét, hegesztek egy cikket, amiben leírom a saját értelmezésemet. Ez fenyegetés, nem ígéret. :))

De vajon miért kanonizálta (azaz fogadta el Istentől sugalmazottnak) a Teremtés Könyvét a R. K. E.? Ennek szerintem legalább három független és ésszerű oka van:

• Eredetmítosz kellett a R. K. E-nak is. Használhatták volna a Kalevalát is, de a Teremtés Könyve ott volt kéznél.
• Az analitikus, és technikai segédeszközökkel felturbózott természettudomány léte előtt jobb ötletük nem volt. (Másnak sem lett volna... Különben a mostani ősrobbanás-elmélet is csak elmélet. Vannak olyan kísérleti/mérhető adatok, amik alapján az ősrobbanás logikus, és egyelőre nincsenek, amik alapján lehetetlen. Látni viszont senki nem látott még ősrobbanást. :) Amíg nem találkozunk olyan - hitelt érdemlően bizonyított - mérési eredménnyel, ami cáfolja, lehet hinni benne.)
• A legfontosabb érvet hagytam utoljára: a Teremtés Könyve kijelenti, hogy minden Istentől való - ahogy a cikket kezdtem.

Jegyzetek:

¹: generally, azaz általánosan. Itt azért alkalmaztam az angol kifejezést, mert egy erősebb, mélyebb általánosságot szándékoztam kifejezni, mint amit a magyar "általános" hordoz.

²: definitely, azaz alapvetően, definíció szerint. Abban az értelmében használtam, hogy "a gyerek általában és kivétel nélkül hülye, mert gyerek. Pont. Kész."

Ősz


Amikor először olvastam a memetikáról, kissé kiakasztott, hogy Istent mint kizárólag gondolatban létezőt írta le, aki az adott oldalt szerkesztette. Természetesen lehetségesnek tartom, hogy amit magam körül látok, az nem valóság, sőt még azt is lehetségesnek tartom, hogy én magam sem vagyok valóságos. Erre természetesen nincs bizonyíték, és az ellenkezőjére sincs. Mindemellett istenhívő vagyok, tehát Istent valóságosnak fogadom el, és valóságosnak akarom hinni. Ettől még nyilván szívesen gondolkodom a lehetséges más magyarázatokról, fenntartva a jogot, hogy bizonyítás hiányában a nekem szimpatikusat fogadjam el, és alkalmazzam a mindennapokban. Az istentagadással tudományosnak látszó módon, és népszerűen foglalkozó információforrásokra pedig azért ugrom, mert könnyen belátható, hogy Isten(hit) nélkül lényegesen alacsonyabb lesz az erkölcsi átlagszínvonal, és az mindazoknak szar, akik nem akarnak/tudnak (a mások kijátszására alapuló) emberi farkastörvények szerint működni - mi több, ez (az istenhit és a belőle fakadó öntudatosság megszüntetése) bizonyos üzleti körök érdeke is, ami pedig gusztustalan. Ez a bevezető úgy került ide, hogy a cikk felkérésre születik: egy téma jár körbe, mindenki ír róla, ami az eszébe jut, aztán továbbadja. Én Chosytól kaptam, viszont Semotánál olvastam a hozzá való szakkifejezést (megmémeltek). Erről pedig az jutott eszembe, amit az imént leírtam.
Jópofa egyébként, ahogy szubkultúrák - többé-kevésbé megtartva a szavak eredeti jelentését - igényeiknek megfelelően módosított, vagy akár teljesen új jelentéstartalommal ruháznak fel szavakat. Ilyen pl. az Aspie Különítmény által használt perszeveráció, ami elsődlegesen akarattól független ismétlődő valami (pl. szavak, mozdulatok, gesztusok ismételgetése), mi viszont a (Wikipedián szintén leírt) második jelentését terjesztettük ki bármifajta TémábaBeleásódás megjelölésére. (Az eredeti Asperger szindrómával kapcsolatos jelentés mindössze annyit mond ki (legalábbis a példa alapján), hogy ismétlődően végez valamilyen cselekvést a különös érdeklődésével kapcsolatban. A példa különben találó: egy AS-sel élőnél előfordulhat, hogy újra és újra bemegy egy áruházba, hogy megnézze a klímaberendezéseket.)

NaDeMostMárTénylegŐsz. Mindig utáltam az őszt. Mivel az egykorú közösségekkel mindig bajom volt (pontosabban inkább belőlük volt bajom), valahogy annak tudata, hogy mehetek vissza közéjük újabb 10 hónapra, sosem engedte, hogy csodáljam a színes leveleket. Mi több, az iskolában - bár kétségkívül a szüneteket szerettem kevésbé - az órák sem nyújtottak semmi örömet, vagy érdekes/izgalmas élményt. Ráadásul azt is meglehetősen hamar tudtam, hogy az ősz az elmúlás, és/vagy az inaktivitásra felkészülés időszaka. Ez valamiért egyértelműen a halállal kapcsolódott össze nálam. A halál pedig nekem nem szép, még ha színes, akkor sem. Elég érdekes, hogy az angol autumn-nak, a latin autumnus-nak mondja az őszt. Nem tudom, jól teszem-e, de az auto szótőre asszociálok, ami szépen megjelenik az engem is valószínűleg érintő neurobiológiai zavar elnevezésében is. Kicsit olyan, mintha ősszel felbomlanának a tavasszal-nyárelőn kialakult életközösségek, és mindenki egyedül maradna magával. És minden nappal egyre tovább lesz sötét, amit szintén nem szeretek. Végül, de nem utolsósorban a tipikus őszi időjárás (hideg, párás idő, szemergő áztató esővel, vastag szürke felhőzettel, esetleg köddel is) messze az első legnyomasztóbb, és a másfeledik leggusztustalanabb, amit csak el tudok képzelni. (Az első az ónos eső. Az ugyan szép is tud lenni, viszont gyakorlatilag mozgásképtelenné tesz.)
Komolyan gondolkodom, hogy mi pozitívat írhatnék az őszről. Talán amikor süt a nap, tényleg szép az erdő...

A szabályok szerint én is továbbadom:

• MacsKA/Koababa


• V150r


• Síontan


• Főz és fecseg


• Fémnyúl

Zöldség


Az ökológiai katasztrófa nem órák, vagy napok alatt következik be drámai csindadrattával, hanem évszázadok alatt - szinte észrevétlenül. És helyreállítani sem évekig, hanem évezredekig, akár évmilliókig tart...

Új Magyarország
 

Ritkán teszek fel "utánközölt" anyagokat. Ahhoz nagyon egyet kell velük értenem. Ezt véltelenül találtam itt. Azon is gondolkodtam, hogy hol a helye... és NEM a polblogban! Ez nem a pártpolitikáról szól - de akinek inge, vegye magára. (És menjen kapálni, azzal talán kevesebbet árt.)

Új Magyarország- Benned van.

Biztosan sokan hallottátok már innen-onnan ezt a szlogent, hogy Mo benned van: nos, van bennünk valami, ami naponta távozik! Olyat akarunk, ahol a média nem hülyít minket és ferdítve közöl tényeket; olyat, ahol nem a buta embereket sztárolják; olyat, ahol nem szándékosan butítják a népet; olyat, ahol nem lopják el a biztosítómnál a pénzt; olyat, ahol sétálás közben nem üt agyon egy több kilós stukkó; olyat, ahol nem siklik ki alattam a vonat; olyat, ahol az éppen hozzám kiszálló helikopter nem zuhan le; olyat, ahol az APEH nem felszereltebb a kórházaknál; olyat, ahol a vidéket nem nézik le; olyat, ahol tovább lehet tanulni; olyat, ahol nem kell iskolában kabátban ülni; olyat, ahol digitális táblák helyett felújítják az iskolákat; olyat,ahol nem hazudnak európai színvonalú oktatási körülményekről; olyat, ahol nem rúgnak ki 8000 tanárt; olyat, ahol nem épül völgy nélküli völgyhíd; olyat, ahol nem szabnak gátat a gátépítésnek; olyat, ahol 1metró ára nem 4 árába kerül; olyat, ahol nem ülünk nap mint nap dugóban; olyat, ahol vidéket is fejlesztik; olyat, ahol a segélyezett nem keres többet nálam dolgozónál; olyat, ahol nem gyalázzák a saját történelmi szimbólumainkat; olyat, ahol nem halunk bele a nemzeti ünnepünkbe; olyat, ahol a fizetett adónkból a rendfenntartó szervek nem lövik ki a szemünket; olyat, ahol nem tapossák sárga földig a jogainkat; olyat, ahol a miniszterelnök nem mondja azt, hogy el lehet innen menni; olyat, ahol nem a multikat támogatják a kis- és középvállalkozásokkal szemben; olyat, ahol ha hazudik egy miniszter akkor az lemond; olyat, ahol nem Svájcot ígérnek, ahol kolbászból van a kerítés; olyat, ahol a sikkasztót lecsukják; olyat, ahol mindenek van következménye bárki követte is el; olyat akarunk amilyen régen volt: TISZTESSÉGES, BECSÜLETES, ERKÖLCSÖS, TISZTA Magyarországot! Olyan országban szeretnénk élni, ahol nem ígérnek rengeteg közpénzből Új MAGYARORSZÁGOT!
Mi nem kérünk az Új Magyarországból, mi a régit szeretnénk! Köszönjük!
Aki egyetért terjessze!

Aki szerint esetleg demagóg, az legyen kedves, hagyja el a demagóg elemeket - marad úgy is bőven.

Hogyan küldjünk el fXXXkalapokat a ká anyjukba építő jellegű kritika felhasználásával?


----- Original Message -----
From: gbw
To: manager@penzugyitanacsadoceg
Sent: Friday, September 19, 2008 12:19 PM
Subject: Re: Felvételi


Üdvözlöm!


Köszönöm a gratulációt. (Azért azt megjegyezném, hogy ha Önöknél a személyi adatok elkérése (ami amúgy benne van az önéletrajzban, amit szintén kérnek), és némi üres rákérdezés motivációkra felvételi vizsgának minősül, ne nagyon számítsanak komolyan gondolkodó munkaerőre.)
Időközben gondolatban rendeztem a rendelkezésemre álló információkat, és a következő kép alakult ki: amikor először telefonon megkeresett, érdeklődésemre, hogy milyen munkalehetőségek vannak, azt mondta, hogy nagyon sokféléből lehet válogatni, mert most alakult irodáról van szó. Ehhez képest az interjún kiderült, hogy a rengetegféle lehetőség nagy jóindulattal is legfeljebb csak kétféle: ügyfelezős-mászkálós tanácsadó, és előkészítő munkatárs - de a képzési és előmeneteli struktúrát (amit az interjún felvázolt) áttekintve leginkább csak az első.
Miként egy vájár ritkán képes AJAX portálok fejlesztésére, egy mérnök, vagy programozó is az esetek nagy többségében kudarcot vall vájárként. Annyit már megtanultam, hogy sem nekem, sem az engem alkalmazó/megbízó cégnek nem érdeke, hogy az ügyfeleivel különösebben kapcsolatba kerüljek. Így tehát olyan tevékenységi körökben várok feladatokat, amelyek egyrészt nem igénylik az ügyfelekkel való kapcsolat építését és tartását, másrészt lehetőleg a szakmámba vágóak, hogy értsek is hozzájuk. Továbbra is nyitott vagyok az együttműködésre, de kérem, ne komolytalan mézesmadzagok (ilyen, meg olyan nevű pozíció, hozzá ennyi, meg annyi fizetés, holott mindketten tudjuk, hogy jutalékalapon működnek a tanácsadói munkakörök) húzogatásával, hanem konkrét, elvégzendő feladatokról való tárgyalással töltsük az esetleges következő interjú idejét.

Üdvözlettel:

[gbw polgári neve]


----- Original Message -----
From: manager@penzugyitanacsadoceg
To: gbw
Sent: Saturday, September 13, 2008 12:02 PM
Subject: Felvételi


Üdvözlöm !

Keddi napon tartott felvételihez szeretnék gratulálni, mert sikeres felvételi vizsgát tett.
Tehát így megkapta a lehetőséget , hogy részt vegyen az információs estünkön, amit szeptember 18, és 19 én tartunk 19 órai kezdettel.
Megjelenés, kérjük öltöny , nyakkendő.

További Szép Napot

[manager polgári neve] / penzugyitanacsadoceg

Fecó (hetedikes) meg kapott matekból egy házi feladatot: az alábbi betűkből (K R É O T) hány 3 betűs szót lehet kirakni, és ebből hány értelmes? (Na mármost. Azt nem nehéz kitalálni, hogy 60-at, de hogy abból hány értelmes, az nekem csak akkor derül ki, ha leírom. Hát írja le, akinek két anyja van. Inkább írok rá egy programot, csak persze jól elakadtam, mert hiába vagyok elvileg aspie, a matek sosem ment valami jól, a kombinatorika meg még kevésbé... De benn a bogár a fülben, úgyis lesz belőle programkód.)

Pofon a szarnak?


Tegnap buszoztam (és megismerkedtem az új járatok egy igen csekély részével), éééés... jött az ellenőr. Az egyik ellenőr bámulatosan pökhendi volt a mellettem álló balfax-programozó képű fiatalemberrel, sőt... minél megalázkodóbban beszélt vele srác, annál pökhendibben reagált. Miután leszálltam, kristályosodott ki bennem, hogy be kellett volna szólni neki, hogy ne csináljon már úgy, mint ha valaki lenne. Kis tahó fax, aki abból él, hogy én bérletet veszek. Na majd legközelebb. Különben meg az ilyen ellenőrt fel kellene küldeni egy busznyi kancigány közé, ott legyen legény a talpán.
A másik ellenőr viszont egy hölggyel kekeckedett, emígyen:
- ... azt látom, hogy a gyerek ekkor és ekkor született, nincs semmi probléma. Ha önnel van, sincs semmi probléma. De most van probléma, odafele jegyet kell váltania.
Jól gondolom, hogy a kismamabérlet csak a gyerekkel együtt jogosítja az anyukát a BKV járatain való utazásra?! Ugye nem...

Tévékieg


Pár dolgot elfelejtettem leírni a tévés cikkemhez, mert csak a magam szemszögéből visgáltam. A következő két gondolat általános érvényű, gyakorlatilag mindenkire igaz - és nagyon durván szól a tévé, mint napi több (sok) órás szórakozási forma ellen. (Főleg úgy, ha más szórakozási formák helyett történik...)

• Abbbbsssszholúúúúte shemmmi alkotó tevékenység. Kell magyarázni? Nézel befele egy dobozba, az agyad pedig fekete lyuk módban van (befele minden, kifele semmi).
• Fantáziátlanít, mert valahogy ábrázol. Pl. a Roxfortot ahány gyerek olvassa HP-t, annyiféleképpen képzeli el. Ha olvasás helyett megnézi a filmet, lát 1 ábrázolást, és esélye sincs saját képre. Tehát a fantáziadiverzitást drasztikusan csökkenti a tévé. (Ha olvasás után nézi meg a filmet, akkor is elveszhet a saját elképzelés, vagy a filmbelihez szinkronozódhat.) (Ez különben nem csak gyerekekre igaz, rájuk viszont kifejezetten veszélyes.)

Az utóbbihoz azért a tisztesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a valósághű, arányos, esztétikus, mi több, szép (és nehogy azzal jöjjön nekem valaki, hogy definiáljam az előbbi fogalmakat :)) képi ábrázolás (kellő(en kis) mértékben adagolva) sokat fejleszthet a gyerek vizuális képességein - viszont ez (képes)könyvek segítségével is tökéletesen megvalósítható.

Aspergers must die


Valószínűleg mégiscsak Lacinak lesz igaza, és Asperger szindrómával nem célszerű, esetleg nem is szabad élni. Egyszerűen pokollá teszem a környékem életét, és nem tehetek róla, ellene tenni meg nem vagyok képes. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy elemi szükségletem a gondolkodás, a valamibe való belemerülés (egyedül), és ebben a tévétől-rádiótól a repülőn, autón át a hozzám intézett kérdésekig minden zavar. (De sokszor a körülöttem zajló beszélgetés is.) Közben meg gyűlölök és nem is bírok egyedül lenni, kell a családom. Ezeket a gondolatokat is éjjel fél 1-kor írom, mert ekkor van akkora nyugi, hogy van esélyem rá, hogy összeszedjem őket. (Aztán holnap meg lapos pillantásokat vetek az elvégzendő munkák (és minden mások) felé, mert nem bírom kinyitni a szemem.) Közben ketyeg egy kvarcóra (ami rajtam kívül nem zavar senkit), és zúg a hűtő a hátam mögött. Legszívesebben baltát ragadnék... (Pedig a hűtő econo, és még halk is. Tényleg halk, de akkor is zavar.)
Az enyhe Aspergerben az az igazán nagy szopás, hogy kívülről az égvilágon semmi nem látszik. Nem vagyok autista kinézetű, a legtöbb kellemetlen helyzetet afféle struccpolitikával, esetleg kissé erőltetett humorral el tudom kezelni - azaz féken tudom magam tartani, sőt, félfelszínesen még jó beszélgetőpartnernek is minősülök. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy ha a beszélgetés témája nem menne el a Barátok közt-ben, akár fel is tudom venni a fonalat, és egészen mélyre is tudunk menni. (Persze csak akkor, ha a beszélgetőpartnerem hajlamos a mesélésre, feltárulkozásra. Mert hogy különösebben kérdezni nem fogom, az tuti. Azt ugyanis csak nagyon szarul (=nem jut eszembe a "megfelelő" kérdés, vagy egyszerűen nem érdekel az, aminek érdekelnie "kellene" az adott helyzetben), és nagyon direktben tudok, még egy bolti eladót is megrémítek (volt rá példa), nemhogy egy egyenrangú beszélgetőpartnert - tehát inkább nem teszem.)
Mivel kívülről semmi nem látszik, mindenki azt hiszi, hogy normális vagyok. (Amiben amúgy igazuk is van. :) Valóban normálisnak érzem magam. Viszont szerintem az nem normális, ha párszáz forintokért hazudnak, vagy csak azért, mert úgy szokás. Vagy olyan dolgokról beszélnek, amikhez semmi közük, az ismeretük irreleváns a szempontjukból, nem szórakoztatóak, és nem is szépek. (Kicsit más szavakkal: Isten arcát sehogy sem sikerül meglátnom a munkahelyi furkálódásban, és a szomszéd cimborája komája lányának a férjhez menetelében. Viszont egy gázlángban, vagy egy macskában sikerül.) ÁmDe. Rajtam kívül szinte mindenki (100-ból 99 ember) így csinálja, tehát ha nem is normális, de norma. Pont. És én nem tudok, de nem is igazán akarok ebbe bekompatibilizálódni.) S mert azt hiszi (csak kicsit hosszú lett a zárójeles cucc), eszébe nem jut feltételezni, hogy nekem olyanfajta hiányosságaim lehetnek, hogy mondjuk nem tudom a kérdezéseket a témájuk szerint osztályozni. Azaz nyilván tudom, mert nem szellemi fogyatékos vagyok. Más a helyzet, leírni is nehéz. (Ezért is szar. Még magam sem tudom normálisan elmondani. Tipikus neurotipikus reakció a folyamatosan fejlesztett megfogalmazásaimra, hogy "Össze-vissza beszélsz, kétszer nem mondod ugyanazt!", rosszabb esetben a "Nem mondasz igazat!", vagy a "Most akkor döntsd el, melyik változat az igaz!"... Tündér ilyet (még) nem csinált, de volt, aki igen, és ezzel (is) mély negatív nyomot hagyott.) Szóval a konkrét eseménysor úgy nézett ki (eseménysor alatt egy kb. 2 év alatt lefutott, 30..40 elemből álló rendezett halmazt értek), hogy Tündér azt mondta, hogy ha nem tudok valamit, kérdezzek. Ezután én kérdeztem. Erre jött a lebXXXás, hogy hogy lehet ilyet kérdezni. Jó, baz', akkor nem kérdezek. Aztán megint, kérdezzek. És nem ismertem fel, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket ha megkérdezek, akkor azt hiszi, hogy hülyét akarok belőle csinálni (vagy én nem tudom, mit, de nem akar válaszolni rá), más esetekben (pl. hogy hogyan kell egy vélhetően hazugságot író embernek e-mailben válaszolni jól), pedig szívesen ad tanácsot (amire szükségem is van). Tehát tudom, hogy különböző témákban kérdez az ember (mint már említettem, nem vagyok gyagyás), de ott és akkor, valós időben a téma szerinti osztályozás nem jutott eszembe, csak az, hogy már megint le lettem oltva, hogy nem kérdezek, holott fél órával azelőtt meg azért lettem leoltva, mert kérdeztem.
Na ilyenkor így hogy? Ezt én hogyan kezeljem, amikor pont ott van hiányosság, a(z ezt) kezelő rendszer nem működik? És Tündér? (Nála meg fel sem merül, hogy ezt kezelni kellene, hiszen természetes, hogy minden emberben alapból benne van - ahogy ő fogalmaz.) Ezért mindazoknak, akik tök jó fejnek tartanak, üzenem, hogy próbáljanak velem 1 évet együtt élni, és utána alkossanak véleményt... Ez a ká Asperger szindróma úgy látszik az én (enyhe) esetemben igazából az együttélés során okoz durva zavarokat, amúgy csak nekem kényelmetlen. A nem szűk környezetemnek nem. Ráadásul a rövid távú memóriám szar, a hosszú távú viszont bizonyos szempontból brutálisan jó. Ezért van az, hogy egy évekkel ezelőtti pofonra (átvitt értelmű is, tehát mondjuk beszólás) hasonlító helyzetet látszólag túlreagálok. A rövid távú memória zavara pl. a viták során okoz gondot: előfordulhat, hogy főleg a másik ember (percekkel-órákkal azelőtti) szavait nem pontosan idézem. (Sokszor a sajátomét sem, de annak általában más oka van: az agyam folyamatosan csiszolja, fejleszti a megfogalmazást a háttérben is (mint egy jól nevelt process egy multitasking környezetben), és könnyen előfordul, hogy pár perccel a kimondás után már van egy pontosabb, az adott dolgot jobban megközelítő változatom, amit nem is habozok használni, ha úgy alakul a vita menete. Ilyenkor jönnek megint az "Össze-vissza beszélsz!" és társai reakciók.) Vagy pl. Tündér elmondja, hogyan kell(ene) megfelelni egy tipikus neurotipikus átejtési kísérletre, és egyszerűen nem bírom úgy csinálni, még felkészülési idővel sem, nem hogy valós időben.
Tehát egy csomó (szó szerint) elképzelhetetlen hiányosságom van, amiket leírni is nehéz, mert én nem igazán látom, legfeljebb a konkrét helyzetben, de az általános következtetést csak nagyon gyengén tudom levonni belőle (és ez vééégtelenül idegesít), és kezelni is elképesztő feladat - mert láthatatlan, és feltételezhetetlen, tehát érthetetlen is.
Istenem, Istenem, én magamnak nem kérek tőled semmit. A többieknek kérek sasszemet és nyitottságot, hogy észre vegyék azt, ami észrevehetetlen, mert annyira természetes 150-ből 149 embernek. (Ha megkapják, elmondják talán majd nekem, és leírom egy másik cikkben.)
Egy másik nagyon súlyos és általános probléma a rám ható ingermennyiség kontrollálhatósága. (Tehát nem arról van szó, hogy én állandóan egyedül, sötétben és néma csendben szeretnék lenni, hanem arról, hogy nagyon nehezen viselem, ha a nekem éppen kívánt mennyiségű és összetételű ingerhalmaztól nagyon eltérő halmaz hat rám. Pl. kikapcsoltatják velem a bömbölő techno-t sugárzó hangtechnikámat, vagy valaki bekapcsol egy tévét a szobában, ahol vagyok, vagy repülő/autó megy, vagy valaki hozzám szól, pl. amikor ilyen cikket írok.) Ez a gyakorlatban leginkább a lakókörnyezetet jelenti. Azon belül is a hangszigetelést (mert ugye a csendből könnű bármikor az igényeimnek megfelelő zajszintet előállítani, az utcazajból viszont leginkább lehetetlen), és a térfogatelosztást. Az fényesen kiderült a nyaralás során (egy 2 napig tartó szállodai művelet során), hogy kb. fél napig bírjuk ki 1 térfogatban 4-en komolyabb összeütközés (és meltdown jelenetek) nélkül. (Főleg a két aspoid: Dóri és én. (És az az igazán félelmetes, amikor két autisztikus meltdown-ol - egymás felé...) Fecó kifejezetten rajong ezért az egy rakáson dologért, Tündér meg (még a dóris-meltdownos események előtt) rákérdezett, hogy ugye milyen családias így - hát mondtam neki, hogy nem fogom tudni azt válaszolni, amit hallani szeretne.) Egészen egyszerűen kellene napi pár óra arra, hogy ne érjen más inger, mint amit én szeretnék. (Ez most, ebben a zajjal telített állapotomban konkrétan a pár órán át tartó 0dB SPL-es hanginger-környezetet jelenti, azaz sem autó, sem telefon, sem kérdés, sem beszéd, stb.) Ebben a környezetben tudnám elrendezni a gondolataimat, végiggondolni, hogyan fogom megvalósítani az ötleteimnek legalább a fél ezrelékét, és nem mellesleg tartani a kapcsolatot néhány emberrel IM-en (instant messenger), mert nekem sokkal könnyebb írásban, hangulatjeleket használva kommunikálni, mert ott tudom irányítani a saját kommunikációm emocionális tartalmát, és könnyen "levágom" a másikét, míg a szemtől szembe beszélgetések során (a visszajelzések szerint) nem azt mutatja az arcom, amit kéne, és én sem mindig értem meg, amit a másik arca, szeme mond. (Tehát legalábbis fárasztó, mert az emocionális jelzéseket kódoló-dekódoló rendszerem overdrive-ban pörög, és így is sokat hibázik, ami viszont közeli ismerősöknél, rokonoknál vitákat, máshol félreértéseket szül.) (Onnantól, hogy "Egészen egyszerűen kellene...", idáig le lehetett volna írni az egészet kettő szóban is (perseveration time), csak így talán nem kizárólag az Aspie Különítmény tagjai értik meg.)
Viszont ezt egyszerűen nem vagyok képes megteremteni magamnak. Annyi pénzt, hogy házat (amiben a 4 ember és két tévékészülék úgy fér el, ahogy nekem is jó) vegyen, még egy magamfajta vállalkozónak is évtizedekbe telik összelapátolni. (Ráadásul mivel nem látszik rajtam semmi, segíteni sem fog senki. És nem is kéne olyanfajta segítség, hogy mondjuk intézeti ellátás. (Még akkor sem, ha az intézetnek nagy parkja van, és ott csönd van, ld. Esőember.)) Ebben a környezetben (ahol most vagyok, és ahonnan nincs igazán esély elkerülni) nem tudom visszatornászni a munkaképességemet egy olyan mértékre (ha egyáltalán van olyan mértéke), amivel meg lehet (vállalkozóként) keresni egy (vidéki) családi házra valót (arról nem is beszélve, hogy Tündér nem jön olyan vidékre, ami nekem már eléggé vidék, azaz ember- és álságmentes környezet).
A munkaképesség különben megintcsak megérne egy önálló cikket akár, de nem kap, viszont szerveződött már köré írás itt. (Érdemes és fontos elolvasni, AS-ről akkor még szó sem volt.) Viszont a munkaképesség történetével nem volt még foglalkozva, úgyhogy röviden, a legelejétől: tartósan odafigyelni sosem voltam képes másra, mint ami érdekelt. Ezt kéretik szó szerint venni, tehát tanulni mondjuk 10..15 percnél tovább általános iskolában sem voltam képes. (Mivel tudtam nagyon tisztelettudóan viselkedni (= nyugton ülni és kussolni), ez a tanároknak órán nem tűnt fel - nem kis szerencsémre. Nem egy Asperger tulajdonost ismerek, akivel vérre menő csatákat vívtak a tanárai ált. isk-ban, mert úgymond zavarta a tanítás menetét.) És természetesen otthon sem, ezért aztán a pl. fél órát igénylő házi feladat a teljes délutánt-estét betöltötte. (Persze közben sokminden mást is csináltam, tehát annyira nem volt borzasztó. Szerencsére a szüleim belátták, hogy hiába próbálnak az első a tanulás, utána a szórakozás sablonba belekényszeríteni, miután néhányszázszor elmondtam nekik, hogy én ülhetek a könyv felett, de csinálni úgysem fogom tudni.) Ugyanakkor az engem érdeklő dolgokat is általában a próbák és hibák módszerével menedzseltem, azaz ha csinálni akartam valamit, nem jártam utána, nem végeztem elméleti számításokat, megfontolásokat, csak a legszükségesebbeket, inkább nekiláttam, és módosítgattam, amíg jó nem lett. (Tekintsük az így elért eredményt egységnyinek. A normális előkészítéssel és szisztematikus felépítéssel elérhető eredmény érzésem szerint 10..20 egység lenne legalább.) Egy kisebb csapást élt át a munkaképességem (is, meg a komplett én is) 1995 környékén, amikor egy meglehetősen magas szinten logikusan gondolkodó ember megmutatta, hogy mennyi és milyen mértékű hiányosságom van. (Mivel az ÉletbenTartóGenerátorom egyes-egyedül arra épült (és javarészt arra épül ma is), hogy kevés témában ugyan, de sokkal többet és jobban tudok másoknál, ez, és az akkori barátnőm elvesztése egészen közel sodort az öngyilkossághoz. (Magyarán oda kellett figyelnem, hogy ne tegyem meg.)) Az igazán durva csapáspár azonban 2001 környékén mérődött a munkaképességemre: az egyik ment folyamatosan, 1999-től 2004-ig legalább, ez az exmenyasszony hozzámállása, aminek a lényege az volt, hogy virítsam a lét, miközben ő megmondja, mire költsük, és fekázza a vállalkozást is. Ez azt eredményezte, hogy a vállalkozásom "kikerült belőlem", azaz már nem a saját részemként tekintettem, és ezért szartam rá. (Nem szándékosan, hanem mert úgy működöm, hogy valamit vagy a sajátomnak tekintek, és akkor szívvel-lélekkel csinálom, vagy nem, és akkor sehogy.) A másik pedig egy nagy állami munkahely volt, ahol (ha nem akartam összeütközéseket generálni, vagy mások munkáját is elvégezni) a kreativitásomat és a feladatfelismerésben, -megoldásban mutatkozó kezdeményezőképességemet a nullával kellett egyenlővé tenni. (Magyarán gondosan ügyelni rá, hogy csak azt csináljam, amit mondanak.) Ez egy vállalkozó típusú embernek a vége, mert a vállalkozás, az önállóság pont arról szól, hogy megtalálod a feladatot, megszervezed a megoldását, és meg is oldod. (Persze ha képes lennék állásban létezni, ez nem lenne gond, de nem vagyok. Ez van.)
Igazából az a végtelenül zavaró, hogy tökéletesen ki vagyok szolgáltatva néhány véletlengenerátornak, merthogy rendesen (= annyira, hogy a számláimat és a kajámat fizetni tudjam) nem tudom magam menedzselni. Most éppen fut a szekér, de ez nem az én érdemem, hanem a kockák, amikkel dobálnak a fejem felett, éppen jó felükkel felfelé estek le. Ugyanakkor a szűk környezetem számára elviselhetetlen vagyok (akkor is, ha ezt még nem így érzik).
Lehet, hogy tényleg csak a logoff szünteti meg a problémákat, amiket a 35 és fél évvel ezelőtti unwanted login okozott?...

"Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába"

Ez azt jelenti, hogy kötelező eladni mindenünket, különben a Pokol fenekén fogunk megrohadni? Nem jelenti azt. Azt jelenti, hogy a vagyonunkat ne csak magunkért, hanem a többi emberért, és egyéb élőlényekért is működtessük. És azt is jelenti, hogy ez a legtöbbünk számára nehezebb, mint a tevének a példabeli tevékenység. Az Isten mindenható, ő a tevét is át tudja vezetni a tű fokán, és a gazdag embert is be tudja vezetni a mennyek országába, ha az arra érdemes.

Miért nem nézek tévét?


Az egyik spektrumlakó ismerősömmel beszélgettem, és valahogy szóba került, hogy nem tévézem. Meg is kérdezte elkerekedett szemmel (legalábbis így képzelem, merthogy a beszélgetés - naná, hogy - GTalk-on zajlott), hogy "Te tényleg nem nézel semmit?" arra utalva, hogy egy jól nevelt autista bizony farokfelvágva rohan, hogy megnézze a sorozatát, és közepesen súlyosan kiborul, ha az valamiért meghiúsul. (Főleg ha előzőleg elolvasta a szakirodalmat, látta az Esőembert, és megtanult rendesen autistául viselkedni.) Azt válaszoltam neki, hogy tényleg nem, pedig ez nem igaz. Nem olyan ritka, hogy tévét nézzek, de általában rendkívül dühös vagyok magamra miatta. (Ebből talán következik mindenkinek, hogy az tényleg ritka, hogy saját elhatározásból nézzem. Rendszerint az történik, hogy megy valami, és én ott ragadok a villogó agyzsibbaszdoboz előtt.)
Hiányzik ugyanis egy védelmi vonalam onnan, ahol a legtöbb embernek van, és van egy ott, ahol a legtöbb ember szerint nem kéne, hogy legyen, sőt: kéne, hogy ne legyen. A hiányzó védvonal következtében egy műdráma (azaz nem valóságos történetet elmesélő film) hasonló mélységben tud felkavarni, mint egy valóságos, velem, vagy a környezetemmel történő hasonló esemény - vagyis nem feltétlenül, de a figyelmemet elvonja, és mindenképpen túl mélyen érint. Ebből kifolyólag pl. Tündérem nagy bánatára gyakorlatilag lehetetlen, hogy tévénézés közben szeretkezzünk. És ugyanezért (is) vagyok dühös magamra, ha a tévé előtt felejtődöm: olyan dolog hat rám, ami nincs, nem is érdekel, és ha volna, sem lenne közöm hozzá.
Ugyanakkor az egyszerűen, emberközeli drámai elemek nélkül előadott valós hírek egyáltalán nem ráznak meg annyira, mint illendő lenne. Azt már megtanultam, hogy ennek ne adjak hangot (és mégis leírom, tessék, lehet botránkozni), de továbbra sem értem, miért kéne nekem azon kiborulni, hogy leesett egy repülő és százak szörnyet haltak, amikor nekem senkim nem volt a gépen. Ez nekem inkább műszaki érdekesség: mi vezethetett oda, hogy a hajtómű kigyulladt, mi(k) volt(ak) az(ok), ami(ke)t a szerelők (képzett, felelős emberek) nem szúrtak ki, miért nem oltotta el a tüzet az automatika, vagy annak hibája esetén a pilóta (esetleg a jelző rendszer is hibás volt?), látták-e az utasok a kigyulladó hajtóművet, erről értesültek-e a pilóták, volt-e idő eloltani, ha igen, miért nem oltották el? Vagy próbálták, de a vezérlő rendszer elszállt, és a halon a tartályban maradt?
Na. És nem arról van szó, hogy nem tudnám felfogni, hogy apák a fiaikat, stb. vesztették el. Csak az nem világos, hogy ezért nekem miért kellene kiborulni. (Amikor ugye fekete-Afrikában kb. óránként hal meg ugyanennyi ártatlan ember, és mégsem várja el az illem, hogy kibukjak, satöbbi, satöbbi.) Ráadásul senkinek nem lesz jobb, ha én ezektől kiborulok, mert ha történetesen pl. repülőgép-műszerész vagyok, kiborult állapotban esetleg nem szúrok ki valami hibát, és eldurran egy üzemanyagvezeték a felszálló gép hajtóművében...

Ja. Elkezdtem erről írni már egy postot. (Kicsit sem vagyok ám ki, hogy kétszer is elkezdek ugyanarról írni.) Mindegy, lehozom azt is úgy, ahogy megírtam. (Nem volt befejezve, és elfelejtettem, hogy abban már elkeztem erről is írni, azaz jeleztem magamnak az írási szándékot. Viszont ezt az egy aspektust még tegnap éjjel gyorsan megírtam, és ma reggel lehoztam. Ami fekszik, az pedig nyugszik, ugyebár.) Nos tehát.

Vettem egy polót, ilyet:

Ez a kép tökéletesen kifejezi a véleményemet a tévékkel kapcsolatban - amivel szépen megleptem egy Aspie-különítmény tagot. Ugyanis az Esőember (és a vonatkozó szakirodalom) jólnevelt autistáitól abszolút eltérően én saját jószántamból (tévében) gyakorlatilag semmit nem nézek. Annak, hogy útálom a tévét, két alapvető és egy származtatott oka van:
A1: nem akarom, hogy valami rám kényszerítsen egy időbeosztást,
A2: hiányzik a rámhatás-védelmi vonalam,
Sz: nem értek egyet a legtöbb információ szellemiségével, és gusztustalannak tartom a tévével összenőtt rábeszélőrendszer működését.
Bővebben:
A1: sosem szerettem (és gyakorlatilag nem is tűrtem), ha valaki megpróbálta beosztani az időmet. Ez porbafingó korom óta gyakorlatilag mindenkire vonatkozott, olyan pl. nem jött szóba, hogy először megcsináljam a leckémet, és csak aztán vacakoljak valami elekromos cuccal.
A2: erről írtam az előző (valójában később írott) cikkben.

Sz: erről is írtam már talán, és készül egy cikk, ami elsősorban politikai vonatkozású, de megpróbálok más elemekre is kitérni benne. Van uganis egy vélemény-vezérfonal, egy értékrend, aminek gyakorlatilag minden alá van rendelve, ami a bármelyik csatornán megjelenhet. Emellett van egy szenzációhajhász, ingerküszöb áttörő (és ezzel azt mindig emelő) műsorvezetői és szerkesztői stílus is. Első körben ajánlott olvasmány Aronson és Pratkanis könyve, a Rábeszélőgép. (Ab Ovo, papír kötés 212 oldal, ISBN: 963 7853 03 0 1992. Honlapja itt.)

(Más. Most nézem, hogy ez a 228. bejegyzés a blogszerkesztő szerint. Valójában a sokkal többedik, mert a teljes Randivonal blogom (amivel anno 2004 végén a blogolást kezdtem) 1db postként szerepel. De mindegy, a 228-at meg kell ünnepelni, ugyanis volt nekem egy matektanárom az egyetemen, Dr. Bleyer András, aki - a legtöbb oktatóval ellentétben - meglehetősen értelmesen tanította a matekot. Ő mondta minden esetben, amikor tetszőleges érték kellett, hogy kettőszázhuszonnyolc. Ezért aztán ezt a pozitív egész számot elneveztük Bleyer-féle számnak.)

Miből született a Majdnem Világ?


Ez más, mint hogy mire volt jó végül. (Jó arra volt, hogy kísérleti úton bizonyította a megkívánhatóságomat, tehát ÖnbizalomGenerátorként működött.)
Születni viszont két igény következtében született meg. Az egyikről már írtam sok helyen, ez a biológiai szintű szexuális igényem. A másikról is talán, de össze még nem kapcsoltam a kettőt: az pedig az a vágyam, hogy valakinek gyönyört okozzak. (Az elsőt bizonyos mértékig meg tudom oldani magam is, a másodikhoz viszont mindenképpen kell egy partner. Tehát igazából ez utóbbi szülte a Majdnem Világot az eredeti, még Móni alatti formájában. Móni ugyanis egy rövid kezdeti időszakot leszámítva nem élvezte, ha fizikailag közel voltam hozzá. Az izzadásra fogta, vagy igazat beszélt vagy nem, de lényegtelen is.)
Úgy tűnik, beépített SzeretetGenerátorom van, aminek következtében nagyon erősen igénylem, hogy valakit megérintsek, és az a valaki ezt jólesőséget jelző valahogy viszonozza. És a SzeretetGenerátor (akárcsak a SzexGenerátor) kapacitással terhelt áramgenerátoros kimenetű, tehát időben lineárisan növekszik a feszültség, míg el nem ér valami határt, amikor valahogy kisül. (A két generátor ValahogyKisülése (mindkettőé!) alapította meg a Majdnem Világot anno.)