Tegnap 18:30-tól mostanáig tartott a blogomon.

Az idei karácsonyra a "letisztult minimalista" a legjobb jelző, bár én ezt egy csöppet sem bánom. Ugyanis a karácsony - ha jól csinálják - az egymásra figyelésről szól, és ennek az egyik kifejeződése a személyre szabott ajándék. Úgy volt, hogy a két ünnep között muszáj átköltöznünk az új lakásba, de végül a vevőnk vevője miatt csúszik a dolog, így csak be lesz fejezve az új, de bele még nem költözünk, csak majd január valamelyik hétvégéjén.

Ennek megfelelően a karácsony ünnepét nem kellett villanyszereléssel, meg konyhabútor felfúrással töltenem (habár 24-én még betonoztam egyet), hanem megcsinálhattam egy régóta húzódó feladatot: a szerver biztonsági mentését és a szerverpolc (+ hálózati egységek) letakarítását. Íme a történet, képekben:

Először is, kimerült a szerverben a CMOS és RTC elem. Mivel a szerver egy laptop, a szokásos foglalat nem fér el benne. Így egy "fellábazott" elem van egy miniatűr csatlakozóban végződő érpárra forrasztva. Megpróbáltam fellábazni a kínai elemet, sajnos nem forrasztható. A ponthegesztéssel pedig csak azt értem el, hogy a vadi új elem jól kipukkadt. Nem baj, van másik. :) Vezető pasztával hoztam létre a villamos kapcsolatot az elem és a drót közt, a mechanikai teherbíró képességről pedig a műgyanta borítás gondoskodik.

Közben persze dübörög a gazdaság a biztonsági mentés. (És a Pannon Puma sem készül ugrani. Bár igazat mondott volna Kóka János azzal a pumával anno! Sőt... bár mondott volna az a társaság egyáltalán valamit, ami igaz.) Igen, az a 2.5"-os HDD tárolja a hozzászólásaitokat. (Egyébként az adatbázist jóval gyakrabban (pár naponta) mentem.) A file szintű mentések winrar-ral történnek (tud NTFS jogokat menteni a file-okkal együtt), a partíciószintűek Ghost for linux-szal (ami dd és gzip igazából) készülnek.

Ez itt kérem a szerverpolc - szerver nélkül. A takker majdnem mindenhol kész már, alulról ki lett szedve a tápegység szekció, és egy nedves porrongy van a helyén. (Takarítás tekintetében én a nedves porrongyban hiszek, vagy legalábbis jobban hiszek benne, mint a szárazban.)

Ez egy PC táp, mégpedig egy pici fajta. Takarékossági okokból aminek 5V vagy 12V DC kell, nem a saját dugasztápjáról megy, hanem erről. (Sajnos maradt dugasztáp éppen elég ennek ellenére is.) És erről üzemel a folyosón az "örökké világító" lámpa is, 3W-tal megnövelve a fogyasztásom állandó összetevőjét.

Itt van három kép az előbb emlegetett, egyébként 9W-ot tudó LED modulról. Egy fejlesztés mellékterméke amúgy a jószág, elektromos szekrényhez csináltam valakinek világítást, abba fejlesztettem ezeket a LED-es egységeket. A LED chipek a CREE 3W-os, rendkívül jó hatásfokú (és ennek megfelelően meglehetősen borsos árú) gyártmányai. Sajnos az egész készletem ott ül a (486-os procihoz való) hűtőborda tetején.

Ez pedig a szünetmentes táp, amire a hálózati eszközök és a Hi-Fi cucc van kötve. (Ez utóbbi azért vicces, mert ha jön a szomszéd, hogy szerinte hangos a zene, és lekapcsolja a folyosói villanyszekrényben a kisautomatát, furcsa érzése lesz.) A táp egy régi vágású szerkezet, ez még tudja, ami rá van írva. 48V-os rendszer, 4db 12V/7Ah-s akkut tartalmaz sorba kötve. Üresjárásban kb. 7W-ot fogyaszt, ha az akkumulátorait feltöltötte. Ennyit megér a biztonság. (Őt is szétszedtem, kipucoltam, akksikon mértem feszültséget, de fényképet, na azt nem csináltam.)

A szünetmentes tápoknak van egy "trükkjük". Még a másikkal (ami szintén 1000VA-esnek van hazudva, és elég sokba került, de jó, ha 500W-ot tud ohmos terhelésnél) történt meg, hogy egy, a-tápkábelt-kihúzom-várok-visszadugom teszt során a mögötte levő túlfeszültségvédőben az egyik varisztor felrobbant. Először nem foglalkoztam vele sokat, mert a varisztoroknak egy idő után szokásuk normál munkapontban is kipukkanni, de amikor a csere varisztor is eldurrant, muszáj volt a kérdésnek rendesen utána menni. És a következő derült ki: a szünetmentes táp, amikor a hálózati betáp 230V elmegy, csak az egyik ágat szakítja meg, és áll át a saját inverterére. Amikor a betáp visszajön, egy ideig még a saját inverterről megy, majd átkapcsol a bejövőre. Ha a megszakított ág a fázis, nincs semmi baj. Ha viszont a nulla (és ez a magyar viszonyok között, a kétféleképpen bedugható hálózati csatlakozó miatt könnyen és véletlenszerűen előfordulhat), az történik, hogy földhöz képest az inverter feszültsége a "nullán" hozzáadódik a betáp fázisfeszültségéhez. Mivel a két frekvencia nem pontosan egyezik meg, egy 600..650V-os csúcsértékű lebegés jelenik meg a táplált készülék "nulláján" a földhöz képest arra a rövid időre, amíg a betáp már megvan, de még az inverterről megy a rendszer. Erre pedig semmilyen készülék üzemi szigetelése nem hiteles, és a túlfeszvédő is (ha van) le akarja vezetni. (És addig jó a júzernek, amíg a varisztorok pukkadoznak, nem a készülékek tápegységei.)

A megoldás roppant egyszerű: fázishelyesen kell bekötni a szünetmentes tápot, ami úgy történik, hogy az ember bedugja a konnektorba a kábelt, fog egy fázisceruzát, leellenőrzi, hogy a fenti képen látható helyen van-e az euro csatlakozóban a fázis, és ha igen, összedugja a táppal. (Ha nem, megfordítja a dugót a konnektorban, és újra ellenőriz, biztos, ami biztos. :))

Ha jól csináltuk, így fog kinézni visszapakolás és összeszerelés után a tápos szekció. És bekapcsolás után sem durran szét semmi. (A hostafán fóliából való, felkiáltójeles kapcsolófedő azt hivatott jelenteni, hogy 'ázze, vigyázz, ezzel mindent lekapcsolsz.)

Csakhogy nem vagyunk ám még készen. (Már csak azért sem, mert az egyik rar még fut.) Van ugyanis egy-két megrendelőm, aki nagyon szeret faxolni, ahelyett, hogy e-mailt küldene. Én pedig nem vagyok hajlandó tízezreket költeni egy faxgépre, a vaterás 1..2 ezer forintos uraság levetett masináival meg több ízben is pórul jártam már. (A legutóbbi pont úgy hagy üresen egy sor pixelt, hogy a megrendelési szám nem olvasható, de determinisztikusan.) Így aztán kotorásztam a kacatok között, és mit találtam? Egy színes, széles vásznú, magyarul beszélő (szín. mb.) faxmodemet! Bizony mondom néktek, nagy tisztelet mindazoknak, akik odafigyelnek arra, hogy egy technikai eszközön (mondjuk egy műszeren) magyarul legyenek a feliratok (és legyenek helyesek).

A modem ormótlanka, de szép pirosan világítanak a státuszjelzői, és működik. Jól.

Így tehát a karbantartás végére értünk, már csak az maradt hátra, hogy a friss, ropogós CMOS elem birtokában újra setup-oljuk a szervert. Aki azt képzeli, hogy ez egy DEL, vagy egy F10 kérdése, hát nagyot téved. 1.44"-os floppyról kell bebootolni egy gyári programot, amivel hozzá lehet férni a BIOS setuphoz. Szerencsére ez egy win9x alatt futó program formájában letölthető, és ha az embernek akad még olyan gépe valahol, amiben van floppymeghajtó és win9x van rajta, dombon a tanya.

Ez pedig a +1. kép. Ezek a lámpák világítanak a "szerverterem"-ben. A kompakt fénycsövet nem kell bemutatni, a kevertfényű viszont egy érdekes mókus: egy olyan higanygőzlámpa, aminek az előtétje egy izzólámpa, és az egész közös burába van helyezve. Így a hatásfoka a fojtós változatnál rosszabb, de hagyományos izzólámpa helyére becsavarható, és a méretéhez képest jókora fényt ad. (Névleges teljesítményfelvétele 250W, főleg zokniteregetéskor használom, hogy a sok majdnem egyforma zoknimat is párba tudjam válogatni.)

Jaj, jaj, az új pártállam fékevesztett tombolásában sorra számolja fel a régi pártállam maradványait (vagy az azokon kisarjadt ojjektumokat). Most oda lett a Klubrádió. A Népszava még tartja magát, mossa a még mosható agyakat, habár ki tudja, mikor sújt le rá a Viktátor szentelt vízbe mártott kardja.
És még a hó is eleredt. December harmadik harmadának elején. Hallatlan.

(A Klubrádió tulajdonosa Arató András vajon azonos az arató diszkós Arató Andrással?)

Dudaszót, és utána hirtelen fékezést.
Vagyis nagyon valószínű, hogy megint valaki többre tartotta a jogait, mint a közlekedésbiztonságot...

Túl sok minden vagyok. Olyan, mint a híres gondolat-macska Schrödinger gondolat-dobozában. Egyszerre vagyok egész nap ki sem mozduló pákazsonglőr, programozó, mechanikai tervező, sok ezer fős technopartykon is feltűnést keltő partiarc, földműves, lakatos, villanyszerelő, mérnök, tisztes családapa, érzéki szerető, Istenben feloldódó szerzetes, Istennek fityiszt mutató természettudományos műkedvelő, és mit tudom én, mi még.
Viszont aki úgy néz bele a dobozba, hogy választásra kényszerít, megöl. Sokan megpróbálták már...

Az emberi élet védelmében

A szex jó. Jó, és kész. És mert jó is, és a legtöbbünknél biológiai igény is, csinálni fogjuk, legyen akármi következménye. Mint ahogy csináltuk is, amióta a világ világ. (A mélyen katolikus nagymamám pl., amikor úgy gondolta, hogy serdülök, ellátott fogamzásgátlási jótanácsokkal.)
Tehát azzal, hogy tiltunk, igazából nem csinálunk semmit, vagy legfeljebb csak azt érjük el, hogy a dolgok (még jobban) kicsúsznak a kezünk közül. (Olyan ez, mint a híg fos. Minél erősebben markolod, annál kevesebb marad a kezedben - viszont a szaga annál lemoshatatlanabbul a bőrödbe ivódik.)

Nem jellemző rám, hogy Népszavát olvassak. Úgy kerültem oda, hogy a honlapomon van egy egyszerű kapcateszt, amivel két halmazra válogatom a látogatókat: okos emberekre, és buta robotokra. A harmadik halmaz a hazudós buta robotoké, akik megpróbálják elhitetni az oldallal, hogy ők okos emberek. (Tessék kipróbálni a lehetőségeket, nem lövöm le a poént.) Lényeg az, hogy az egyik út oda visz, ahol a Népszava is nyílik, és pont egy, a témával (a Témával, ahogy Kanárival nevezzük) foglalkozó cikket ajánlott a figyelmembe. A cikkből idéznék egy gondolatot:

Hollandiában például már nincs abortusz, de nem azért, mert ott megtiltották, hanem azért, mert a gyerekeket már az iskolában megtanítják a felelős párkapcsolatra. Ebbe pedig beletartozik a védekezés és az esemény utáni tabletta használata is. Hasonló kezdeményezés Magyarországon is volt - idézte fel Czeizel Endre, a Horn-kormány idején indult el a felkészítés a családi életre program. Az első Orbán-kormány szociális és családügyi minisztere, Harrach Péter azonban "kiírtotta" ezt, mert elfogadhatatlan volt számára, hogy szexről és védekezésről beszéltek a gyerekeknek.

Nem tudom, a Harrachról szóló állítás igaz-e, és az is kicsit demagógnak tűnik, hogy "Hollandiában nincs abortusz". Viszont a dallama sajnos lehet igaz. A katolikus megközelítés (az alapértelmezés szerinti "Ne dugj!") nem működik, sosem működött (pl. Janus Pannonius korában sem*).

Az abortusz: emberölés. Akkor is, ha vannak, akik szerint nem. Mégpedig biztos, 100%-os valószínűségű emberölés.

Az esemény utáni tabletta úgy működik, hogy ha lett megtermékenyült petesejt, nem engedi a szedercsírát (az emberre még nem hasonlító pöttöm embert) megtapadni, beágyazódni - tehát közvetetten, de megöli. Azaz emberölés ez is, de 100%-nál kisebb valószínűségű. Ezeket elkerülni (a mi elég önző, egyéni-karrierista szemléletű kultúránkban) szerintem úgy a legcélszerűbb, ha élünk a jelenleg elérhető családtervezési, fogamzásgátlási eszközökkel, és erre megtanítjuk a gyerekeinket is. (Akinek vallási aggályai lennének, gondolkodjon el a maradék 9 isteni parancsolaton és az egyházi parancsokon is, és szépen gyónja meg a többi bűnével együtt. Egy óvszerrel végzett, vagy (rendes, napi szedésű) fogamzásgátló tabletta melletti szex még házasságon kívül sem nagyobb bűn, mint elhagyni az Istennel való reggeli-esti-étkezésenkénti beszélgetést (ima), vagy nem menni vasárnaponként szentmisére, vagy önzőnek lenni, vagy adócsalni, vagy mondjuk elhozni egy csomag fénymásoló papírt az irodából. Arról nem is beszélve, hogy el nem tudom képzelni, hogy Isten azért teremt egy olyan jó dolgot, mint a szex, hogy aztán jól megtiltsa.) És persze, nem kell fűvel-fával. Az sem baj, ha a kölök megtanul vigyázni a saját, és a mások lelkére is. De ha valakinek úgy jön össze, hogy a partnerei száma összemérhető az ivarérett állapotban töltött napjai számával, hát egy igazi, toleráns kereszténynek nem okozhat gondot őt is elfogadni, és olyannak szeretni, amilyen.

* Vigyázat, a versek egyike-másika sikítva röhögős! De nagyon érdemes elolvasni őket.

Miért nem baj, hogy a kormány festményeket rendelt a magyar történe-
lemről, és miért nem rendelnek ilyet a nyugati demokráciák kormányai?

• a nyugati demokráciák kormányai a polgáraik nemzeti érzelmeit készen kapták. Hiába változtak a határok és az országok elnevezései az elmúlt másfél ezer évben, az ideológiai háttér folytonos volt, az egyes rendszerek egymásból nőttek ki. A nemzeti érzelem tehát ott annyira természetes, hogy senkinek eszébe nem jut foglalkozni vele, és senkinek eszébe nem jut szándékosan tenni ellene sem. Erre jó példa, hogy a bevándoroltatást sem gondolták át, aztán amikor már nagyon kiderült, hogy gáz, hirtelen rájöttek a nemzetfogalom és a mögötte lévő kulturális háttér fontosságára, még a libbantak is.
• a kommunizmus megvalósult formája eredendően volt más, mint az azt megelőző gondolkodásmód. Épp ezért "csinálta meg" a saját (szocreál néven közismert) (propaganda)művészetét. (Önmagában ebben sincs semmi különös, vagy rossz.) Ugyanakkor a Kádár rendszer Magyarországon bevitt egy nemzeti érzelmi vonalat is az ideológiájába. Ezzel - vélhetően szándéka ellenére - sikerült hiteltelenné tennie a nemzeti érzést is sok ember (főleg az értelmesebbje, írástudóbbja) számára. Ezért nem baj, ha valaki foglalkozik az újraépítésével. (Az nyilvánvalóan kérdés, hogy Kerényiék módszere, megközelítése, és főleg a sebessége, a hirtelensége, és az, hogy a nagyon-közel-múlt egyes eseményeit is feldolgozza, jó-e. Ezt hál' Istennek nem egyes megijedt ballibek, még csak nem is a ballib sajtó, hanem az idő fogja eldönteni.)

Interjú Kerényi Imrével

Az írás apropóját ez a cikk és Michael Crichton Idővonal (Magyar
Könyvklub, 2001, ISBN: 963-547-289-7) c. könyve adta.

- Professzor úr! (Ugye szólíthatom így?) Pontosan mivel is foglalkoznak Önök?
- Professzor még nem vagyok, csak egy egyszerű mérnök-fizikus. Úr sem vagyok, hacsak a saját szemétdombomon nem, de ott sem az a cél. Általában a keresztnevemen szólítanak... Ja igen, jövőkutatással.
- Ne haragudjon a buta kérdésért, ezek szerint Önök is elméleteket gyártanak, amiket aztán látványos filmmé gyúrva bemutatnak valamelyik lassan showcsatornává váló tematikus tévécsatornán?
- Istennek hála, erre nincs szükségünk. És bizony, személyesen Istennek hála, mert hitem szerint ő alkotta azokat a játékszabályokat, amiket kihasználva csekély mértékben, ám meglehetősen izgalmas módon előre meg tudunk jósolni jövőbeli eseményeket.
- Most viccel, ugye?
- Koránt sem. Mondok egyszerű példát, kvantumfizikusi képzettség sem kell hozzá. Ön most itt ül velem szemben, egy diktafonnal és egy jegyzettömbbel a kezében. Én megjósolom, hogy 1 perc múlva is itt fog ülni. Azt is megjósolom, hogy 30 percen belül kikapcsolja a diktafont. Sőt, merem állítani, hogy 10 másodpercen belül pislogni fog.
- Értem. Mit mondjak, roppant humoros. Azt esetleg nem jósolná meg, hogy holnap reggel is felkel a Nap?
- Azért, mert valaki nem ért egy viccet, nem feltétlenül a vicc a hibás. Ha jól értem, az előbbi példámról, és a holnapi napfelkeltéről úgy tartja, hogy biztosan be fog következni, tehát determinisztikus esemény?
- Természetesen. Még ha én valamiért fel is állnék, vagy beragadna a diktafonom kikapcsoló gombja, a Nap holnap biztosan fel fog kelni.
- Tévedés. A jövőben (még a legközelebbi, 1 Planck-idő múlva bekövetkező jövőszeletben sem) nem biztos semmi. Minden a világon, ami még nem következett be, valószínűségi esemény. Minden. Ezt nagyon fontos megérteni. A newtoni mechanika összefüggései nem a valóságra, hanem a valóság egy bizonyos modelljére vonatkoznak. Mivel eleink jó megfigyelők voltak, a modell viselkedése (emberszemmel nézve) átlagos körülmények között elég pontosan hasonlít a valóság viselkedésére. Egyébként ugyanez igaz az összes többi fizikai modellre is, a kvantummechanikaira is.
- Nem mondom, hogy mindent megértettem, de jó. Legyen. Tehát nem biztos, hogy lesz holnap reggel...
- Nem biztos, de meglehetősen valószínű. Ezeket a valószínűségeket sokan kutatják, sokan számolgatnak, az előrejelzések tudománya széles tartományban használja a valószínűségszámítás eszköztárát. Amiben mi újat mutatunk, a valószínűségszámítás alapja. Az, hogy honnan vesszük az eloszlásfüggvényeinket.
- Cipőt a cipőboltból... Honnan veszik*?
- Kvantummechanikai elven működő véletlenszámgenerátorokat használunk. Ez így elég misztikusan hangzik, pedig valójában nagyon egyszerű. Az a lényege, hogy egy kellően "apró" részecske állapotmátrixának minden eleme egyidejűleg nem határozható meg tetszés szerinti pontossággal. Sőt, a mérés meg is változtatja az állapotmátrixot, ráadásul jelenlegi ismereteink szerint elvileg is teljesen véletlenszerűen. Tehát nincs más dolgunk, mint egymás után kétszer megmérni ugyanannak az elemi részecskének az állapotát.
- De ebből csak fehér zaj lesz, nem?
- Pontosan. Alapértelmezés szerint ez egy meglehetősen jó fehér zaj közelítés. Azonban észre vettük, hogy vannak benne fluktuációk, és kiderült, hogy ezek egy része jövőbeni események jelenbeli "visszhangja". Egyébként ez a matematikai modell ismeretében egyáltalán nem meglepő. Egy véges felbontással oda-vissza Laplace-transzformált egységugrás éppen olyan interferenciakép-szerű eredményt ad, mint amit a fehérzaj fluktuációiban láttunk. Inkább az az érdekes, hogy ennyire "valóságos" a modellünk.
- Oké, de ezzel hogyan lehet jósolni?
- Nos ez az, amit pontosan még nem értünk. Térben eléggé lokalizáltnak tűnik a folyamat, és időben nem lát valami messzire. (A függvény "előfarka" elvész a zajban. Még akkor is, ha tudjuk, hogy mit keresünk, és korrelációt nézünk.)
- Honnan van pénzük erre a kutatásra?
- Ha tegnap kérdezi, vetítettem volna valami szépet. Most már elárulhatom, hogy az első pár millió forintot egy kamu pályázattal nyúltuk le. Azért árulhatom el, mert ebből a pénzből sikerült finomítani annyira az eloszlásfüggvény boltunkat, hogy az eheti lottó telitalálatos szelvénye a miénk. Ez persze nagy mértékben szerencse és nem kevés befektetés is, hiszen a számokra valószínűségeket kaptunk (mind a 90-re), és ez alapján játszottunk meg 359db lottószelvényt. Tudományos eredmény, vagy mázli, közte volt a telitalálatos is. A majd' két milliárd forint töredéke elég arra, hogy az elcsalt pénzt a kamataival és egy kis vígaszdíjjal együtt kifizessük annak, aki elől elnyertük. A többi egy részéből folytatjuk a kutatást, a maradékot pedig befektetjük, és a hozamaiból 1 év múlva már kórházi berendezéseket vásárolunk.
- Ezek szerint Önöké a világ...
- Igen is, meg nem is. Egy ilyen lehetőség mérhetetlen felelősséget is tesz az ember vállaira. Nagyon igyekszünk elkerülni, hogy lottóznunk kelljen. Senki játékát nincs jogunk elrontani.


* Ez egy Dr. Deák Péter-féle poén. Illik róla megemlékezni, kvantum-elektrodinamikát tanultunk nála a BME-n. Azt tárgyaltuk, hogy legyen nekünk hullámfüggvényünk az elektronhoz, de honnan vegyünk hullámfüggvényt. Sajnos a társaság már volt annyira fiatal, hogy ne teljesen értse a reklámszlogen köré szőtt viccet.

A tévénézés olyan, mint a maszturbálás.
A hatása is, és a célja is. Művileg állít elő egy élményt, ami az árnyéka egy valóságos (már amennyiben a "valóság" valóságos, de ezt itt most nem vizsgáljuk) élménynek. A célja pedig az, hogy átéljünk olyanokat, amiket a valóságban nem tudunk. Vagy mert a valóságban olyan nincs, vagy mert nincs rá pénzünk.
Tehát pótszer is, ebben is hasonlít a maszturbálásra. És ugyanúgy nem tragédia, ha az ember napi egyszer-kétszer tévét néz, mint ha napi egyszer-kétszer maszturbál. (Ha már más nem jutott.)
De azért szeretkezni jobb. És elmenni szép és érdekes helyekre kirándulni, vagy figyelni és kipletykálni a szomszédot is jobb. Vagy legalábbis logikusabb, és valóságosabb. (Nem hittem volna, hogy ilyet leírok, de minden tiszteletem a falusi öregasszonyoké, akik maszturbálás tévénézés helyett ülnek a ház előtt a kispadon és pletykálnak.) Tehát az baj, ha az ember a pótszert választja az igazi helyett.
Oké, kényelem, pénz, munka után fáradtság satöbbi.
Viszont - könyörgöm - tessék úgy csinálni, hogy ne vegyem észre. (Az előre megbeszélt, egymás mellett maszturbálás persze más.)

Jelentem, minden cikk és hozzászólás a helyére került. Részemről megy minden úgy, mint a rendszerösszeomlás előtt.

Akart lenni egy jó kis tévés cikk, de nincs. (Majd lesz.)
Amint látható, az augusztus 15. utáni cikkek elvesztek. A Freeblog behalt, úgy látszik, a biztonsági mentést tároló mittudoménmik is. Szerencsére a viharmadaram RSS olvasója tárolta a kérdéses cikkeket, úgyhogy vissza tudom állítani őket. Mivel a cikkek egyedi azonosítói (UID) így megváltoznak, lesz egy kis munkám azzal, hogy az ismeretlenségbe burkolózó régi UID-ökkel rendelkező hozzászólásokat összevadásszam az adatbázisból, és átjavítsam az UID-öket az újakra. Addig, amíg ez be nem következik, az összes kérdéses cikknél letiltom a hozzászólást, biztos, ami biztos. (Egyébként mekkora mázli, hogy saját a kommentgép. Lassú, de legalább működik, és ha gebasz van, van kéznél ember, aki tudja, hogyan működik, van direkt hozzáférése az adatbázishoz, meg ilyenek. Ja és nekem az a tároló eszköz a biztos (már amennyire ez a fogalom értelmes), aminek a hőmérsékletét kézrátétellel tudom ellenőrizni. :) Az összes eddigi hozzászólás tehát megvan, és ahogy kibogoztam a fent említett gubancot, újra hozzáférhetővé is válik. Majd kaptok értesítést cikk formájában.)

Tyű, most látom, nagyobb a baj: az előző pár cikk UID-je is megváltozott, tehát azoknál is letiltom a hozzászólást, amíg a problémát meg nem oldom. (És kapnak billogot.)

Ja és valahogy így. Annak ellenére, hogy nekem egyetlen blogos dugás nem jött össze (amiről én tehetek: sosem mentem a Tandembe, azt sem tudom, hol van), hálás vagyok a Freeblogot működtetőknek. És igenis van olyan, hogy elszáll minden. Én is csináltam hülyeséget, ment el 300 gigabyte adatom úgy, hogy morzsákat sikerült csak visszavadászni belőle.

Az ilyenekből mindig tanul az ember. Pl. azt, hogy meg kell érteni és tanulni a mögöttünk lévő technika működését és használatát. Volt valaha egy Theophilus Presbiter nevű ürge, aki a középkor első művészeti tárgyú szakkönyvét írta. (Nagy büszkesége a könyvespolcomnak ez a kötet!) És miről szól? Na? Technológiáról is, bizony. Arról, hogyan keverj adott színű festéket, hogyan építs üvegműhelyt, hogyan önts fémet. Manapság a műkedvelő művészek (pl. a bloggerek) nagy része úgy gondolja, hogy nem kell ismerni a művek létrehozásához használt, vagy az azokat tároló technikát. Azt sem tudják, hogy hol van a Dokumentumok mappa. (Hát az Asztalon, nem? Nem. Általában a C:\Documents and Settings\{felhasználónév}\Dokumentumok-ban, vagy a C:\USERS\{felhasználónév}\Dokumentumok-ban.) Ez most egy jó lecke mindenkinek, hogy kezdjen el komolyan foglalkozni azzal, hogy megismerje a számítógépe lelkivilágát legalább annyira, hogy ha valami hanyatt vágódik, legyen tippje, hol kezdje a helyreállítást.

A blogexportot meg tessék használni, ha értékesek azok a bejegyzések. Érdemes akár textfile-ként is lementeni az egészet. Még mindig jobb, mint sírdogálni, hogy jaj, odalett.

A biztonsági másolatokról is muszáj egy gondolatot a végére: biztonsági az a másolat, ami fizikailag is más helyen van, mint az "éles" példány. Azt talán el sem kell mondani, hogy ha egy file-t (fájlt, azok kedvéért, akik most ismerkednek a gépükkel) lemásolok egy másik könyvtárba (más néven: mappába) ugyanazon a winchesteren (HDD-n), az nem biztonsági másolat. Az csak a felhasználó hülyesége ellen véd, a számítógép operációs rendszerének megbolondulása, vagy hardveres meghibásodás ellen nem. Ha kiírom CD-re, vagy DVD-re, és legalább átviszem a másik szobába, az már elmegy. De az igazi az, ha az ember a CD-t/DVD-t/külső winchestert nem hogy a házból, de a városból is elviszi.

Lehet a biztonságot fokozni azzal, hogy több példány létezik. Egy a szomszéd szobában (napi mentéssel, külső HDD-n), egy pedig Vakondturán, a nagyinál a naftalinban. Ez mondjuk egy havi mentés DVD-n, és akkor visszük, amikor megyünk hozzá csirkepálinkát inni. Esetleg a nagyis megoldás helyett - ha nem szeretjük a csirkepálinkát - (egy gyakoribb periodicitással) menthetünk a "felhőbe" is, mondjuk Skydrive-ra. De semmiképpen nem a külső HDD helyett!!!

(Ez a cikk 2011. november 13-án 06:58 órakor lett helyreállítva az RSS olvasómban tárolt változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

(Ez a cikk 2011. november 13-án 06:55 órakor lett helyreállítva az RSS olvasómban tárolt változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

(Ez a cikk 2011. november 13-án 09:15 órakor lett helyreállítva Google-ban tárolt 2011. nov. 6. 15:55:27 GMT-i változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe

Négy éve ezt írtam, most pedig egy újságcikk jutott az eszembe, ami vagy urban legend, vagy nem, de vicces. (A véleményem a vízfej blogból kb. ismerhető*, a hivatalos picsogást elolvassátok máshol. Amúgy meg basszus, rohan az idő, 10 éve volt, de nagyon nem tűnik annyinak.)
Angolul nem tudóknak: az első válás, ami közvetlenül kapcsolódik a 2001. szeptember 11-i eseményekhez, New Yorkban történt. Egy fickó, akinek a WTC 103. emeletén volt irodája, a reggelt a szeretőjénél töltötte. A telefonját kikapcsolta, és a tévét sem nézte. Amikor visszakapcsolta a telefonját, az rögtön csörgött: a kiborulás határán lévő felesége hívta, hogy ugye nem esett baja, minden rendben, és hogy hol van. Ő pedig azt válaszolta:
- Mégis hol lennék? Az irodámban.


* Na jó. A véleményem lényegileg megegyezik az ebben a cikkben utolsóként idézett László és János véleményével, ami ki tudja, meddig lehet egy [origo]-ban, tehát ide másolom:
Van olyan olvasónk, aki aztán a hírműsorokban hallottakat sem hitte el. "Egész éjszaka a tévét néztem. Ez azért volt hasznos, mert a vágatlan, cenzurázatlan képek egyértelműen igazolták, hogy felrobbantották a WTC-tornyokat, ezt saját szememmel láttam" - írta például László, aki meg volt róla győződve, hogy ezt "nyilván nem az arabok csinálták, hiszen a jó előre bekészített robbanóanyagokkal hajtották végre az igazi merénylők, akiknek nem drága a világ békéje és bármennyi emberi élet sem". Nem ő az egyetlen kétkedő, János is azt írta, első gondolata az volt, hogy "a CIA megszervezte a háborús okot az arabok ellen. Afganisztán lett belőle... végül is mohamedán ország az is".

(Ez a cikk 2011. november 13-án 09:25 órakor lett helyreállítva a Google-ban tárolt 2011. nov. 6. 00:37:33 GMT-i változatból. Miért volt erre szükség, miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Az milyen már, hogy valaki komplett eltünteti az összes régi írását?
És főleg... miért?
(Tomcat régi blogja itt volt elérhető, az új, a Bombagyár pedig itt. A linklistából - mint halott linkek, a szintén megszűnt Wing pajtással egyetemben - kikerültek. Viszont egy újat felvettem, Letícia nővért - olvassátok szerettel.)

Más szemében a fűtőszálat is

Megdöglött a mosógépünkben a fűtőtest. (Az a bigyó, amit a vízlágyítóreklámban fűtőszálként mutogat a mosógépszerelőnek öltözött színész.) Ráadásul elég izgalmasan döglött meg: a méréseim szerint kirepedt, és ilyen módon a fűtőszál érintkezésbe került a vízzel. Még jó, hogy a védőföld rendben volt, így senkit nem vágott meg/agyon az áram.
Merthogy a fűtőszál csak az elmeroggyant reklámszövegírók buksijában az a bigyó, amit a vízlágyítóreklámban mutogat a mosógépszerelnőnek... satöbbi. Viszont én hiszek az emberiség fejlődőképességében, sőt még az elmeroggyant reklámszövegírókéban is, ezért elmondom, hogy mi is a fűtőszál, a fűtőtest, és a fűtőbetét.
A fűtőszál, tisztelettel, ellenálláshuzal. Azaz egy, a névleges feszültségtől, teljesítménytől és a tervezett legnagyobb hőmérséklettől függő hosszúságú és keresztmetszetű csupasz drót. Az a dolga, hogy a rajta átfolyó áram energiáját hővé alakítsa. Ha bekapcsoljuk, többnyire a teljes hosszán éget, és mondjuk 230V-os tápfeszültség esetén a hossza legnagyobb részén ráz is. (Soha ne próbálják ki otthon!)
A fűtőtest a fűtőszál és az a szerelvény együtt, ami a fűtőszálat tartja, rögzíti, és megoldja a fűtendő közegbe a hő átadását, a fűtőszál villamos szigetelését a környezetétől, és villamosan köthető kivezetéseket biztosít a fűtőszál táplálásához. Fűtőtestnek általában komplettebb, önállóbb szerelvényeket neveznek, sok esetben magát a terméket is. (A radiátor becsületes magyar neve pl. pont fűtőtest, és ugyebár van elektromos radiátor is.)
A fűtőbetét gyakran átmenet a csupasz-kopasz fűtőszál és a fűtőtest között. Pl. tartalmazza a villamos szigetelést, de önmagában nem képes rögzíteni, megtartani (főleg meleg állapotban) a fűtőszálat. Ilyen pl. a régi rezsók gyöngyszigetelésű fűtőbetétje. De lehet "teljes értékű" fűtőtest is, ami azért lesz mégis betét, mert egy készülék önállóan cserélhető alkatrésze. A hajszárítóba a meleget fújó végén benézve láthatjuk a gyakran spirál alakú fűtőszálat, és az őt tartó, általában kerámia, vagy mikanit/csillám szigetelőkből és fém merevítőkből álló tartószerkezetet, amik így együtt alkotják a fűtőbetétet.
A mosógépekben általában csőfűtőtest van. Ez egy, a fűtendő közeghez és a tervezett legnagyobb hőmérséklethez választott anyagú fémcső, aminek hossztengelyében helyezkedik el az általában egyszeres spirálba feltekert fűtőszál. A szálat tömörített kerámiamassza tartja a helyén, ugyanez gondoskodik a hőátadásról, és a villamos szigetelésről is. A fűtőtest két végén általában kerámiadugóval rögzítve található az eszköz villamos csatlakozása. Ez belül a fűtőszálhoz van kötve, kívül pedig villanyvezeték csatlakoztatható hozzá, leggyakrabban Faston csatlakozóval.

A mosógépekről itt lehet egészen értelmeseket olvasni. Én meg mutatok pár képet, kattintásra megnőnek:

Ez egy régi fajta bojlerbe való fűtőpatron, üzem közben. Jól látszik az izzásban lévő fűtőszál (ami feszültség alatt van, de a kerámia csatorna megakadályozza, hogy a bojler fenéklapjához csatlakozó zsák falához érjen).

Ugyanaz közelebbről. Még jobban látszik a fűtőszál. :) Ez és az előző kép innen van.

Ez egy mosógépbe való csőfűtőtest. Egy webáruházból van, tehát új.

Ez pedig egy használt, vízköves példány. Nincs messze attól, hogy szerződtessék egy tévéreklámba.

Ez egy gyöngysor szigetelésű, rezsóba való fűtőbetét. A fűtőszál a "zsinór" a "nyakláncban". Ugyanolyan spirál, mint az első két képen, a gyöngyök furata akkora, hogy elférjen benne. A két végén az utolsó 6..8cm vastagabb szál (pontosabban  pár szál összesodorva), hogy ne melegedjen fel (annyira, mint a vékony).

Ez egy üvegkerámia főzőlaphoz való fűtőbetét. A fűtőszál itt is spirál, de még a spirál is egy sík kettős spirálba van tekerve, úgy ül bele a kerámia hordozó hornyába. Beépítés után fölé kerül a hőálló üveglap, amire a fazék, abba pedig  a székely káposzta. :)

Végül, de nem utolsósorban mutatok egy táblázatot ipari fűtőpatronokról, elsősorban a felső ábrán látható felépítés rajz miatt.

Most pedig, hogy már tudjuk, hogy a mosógépünkbe fűtőszálat kérni szerencsétlen ötlet, kérjünk nyugodtan bele való csőfűtőtestet. Ha nem értik, mondjunk fűtőszálat, és küldjük el nekik e-mailben ezt a linket.

Interferencia

A Harry Potter heptológia többek között attól olyan jó, amilyen, hogy a helyén kezeli a szerelmet és a szexualitást. Nem azon a helyen, ahol a fundamentalista keresztények szeretnék látni, de nem is azon, ahol a fundamentalista "liberálisok". Hanem a természetes helyén: egy dologként a sok-sok között. Rowling a könyvekben akkor beszél szexualitásról, amikor az a történet, a mondanivaló, a Potter-univerzum szempontjából lényeges. Pl. a 4. kötetben Krum nyilvánvalóan valamelyest intim közelségben kellett legyen Hermionéval, hogy észrevegye, hogy "egy vízbogár van a hajadban, Hermijónni", vagy amikor a 7. kötetben a horcrux Ront egy Hermionéról és Harryról szóló rémlátomással próbálja eltéríteni szándékától. De Dumbledore szexuális irányultságáról semmi nem derül ki a kötetekből. Azt megtudjuk, hogy Grindelwalddal egészen különleges szellemi kapcsolatban voltak, de ez minden, amit megtudunk.

Nagy tisztelet ezért Rowlingnak.

Kár, hogy egy buta, és igazából teljesen értelmetlen megnyilvánulással ezt a szép image-et megtörte. Na nem a Potter-univerzumét, nem is Dumbledore-ét, és még csak nem is a saját írói teljesítményéét, hanem saját magáét - hiszen a Potter-univerzum minden karaktere olyan jól sikerült, hogy nincs rászorulva semmilyen utólagos kiegészítésre, kinyilatkoztatásra. Az univerzum és a karakterei önállóan élnek, még Rowling sem uruk már. Ráadásul végtelenül értelmetlenül taposott a saját szájába Rowling, hiszen ez a kijelentés legfeljebb pár (európai) kirakat-melegszervezet (és általuk agymosott emberek) elismerését válthatta csak ki, és ha hoz is némi pénzt Rowlingnak, az az összes harrypotteroid bevételt nézve zsebpénz. (Tudjunk róla (ne aggódjunk, a kermédiából nem fogunk), hogy vannak a világnak olyan részei, ahol a melegszervezetek nem azért vannak, hogy minden regényben és filmben meglegyen a legalább egy buzi. Pl. Kanadában több melegszervezet is tiltakozik a Pride típusú felvonulások ellen, mert hamis képet festenek a melegekről, és ezzel pont nem az elfogadást szolgálják.)

Rowling ha korrekt lett volna, az olvasói kérdésre azt válaszolta volna, hogy nem tudja. Hiszen az a Dumbledore, akit ő a hét kötetben megírt, nem szexuális, hanem szinte tisztán szellemi lény. A fizikai valóságát egyáltalán nem használja semmilyen erotikus formában. Nekem meggyőződésem, hogy Dumbledore és Grindelwald nem dugtak (hogy egyértelműen fejezzem ki magam). A kapcsolatuk tisztán szellemi lehetett - most kezdem megérezni, hogy miféle is az efféle kapcsolat. Most, hogy Laci haza jött Kanadából.

(Miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Olvasási visszaigazolás

Több helyről kaptam már "kritikát", vagy legalább kérést (legutóbb LittleBeartől itt), hogy csináljak valamit a szemvadító színösszeállításommal. Még Chips is szólt, ő egy linket küldött. Nem igazán foglalkoztam ezzel, mert engem nem hogy nem zavar, sőt szinte még komfortosabb is. Van egy olyan "hülyeségem", hogy egy nekem negatív, vagy közömbös dologban csak akkor lépek, ha több (lehetőleg független) helyről jön trigger. (1db (és szép nagy) idegsejtként működöm. :) Ezzel aztán Tündért sokszor ki is borítom, mert azt hiszi, hogy rá nem hallgatok, viszont egy random másik emberre igen. Nem tehetek róla, hogy ő él velem, ezért általában először ő mondja az adott bármit, és arra még nem "szólalok meg". Ha nem mondaná, a random másik emberre nem "szólalnék meg".) Viszont a fekete (Mátrixos hátteres) alapon világosabb színű karaktereket nem akarom megváltoztatni, ez alapvetően hozzá tartozik a blogom kinézetéhez, és szinte bárminek a kinézetéhez, amit csinálok. Időközben rájöttem, hogy nem kell megfordítanom ezt a színvilágot, épp elég, ha valamilyen úton-módon csökkentem a kontrasztot. Már csak az a kérdés, hogy a fehérből szürke legyen, vagy valamilyen szín. Tehát most kísérletezni fogok. Legelőször VT100-at csinálok mindannyiótok monitorából. :P
További változás, hogy ennek a cikknek már a blogengine szerinti módon jelenik meg a címe, ami azért lesz jó, mert a hozzászóláskezelő fogja tudni idézni, ha egyszer megírom azt a részt. (Később az összes cikkben átírom majd ezt. Is. És a kategóriákat is majdcsak megcsinálom egyszer rendesen.)

(Miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Budapesti Jóslásipari Vállalat

Kétharmaddal minden lehetséges?


Gondolom, többen emlékeznek a hajdani reklámra: "6 schillinggel minden lehetséges. Ausztria lottó!" Nos, úgy tűnik, a kétharmad is legalább 6 schillinget ér, legalábbis egyes újságírók úgy érzik, hogy most aztán már mindent lehet. Még ekkora öblös igénytelenséget is. És nem ám valami huszadik oldal aljára eldugott féltenyérnyi bulvárizé, hanem a címlapon, főhelyen.

Nem, köszönöm, nem állok be továbbra sem a libbant "kollégák" közé. Az igénytelenség, amit nem bírok, különösen a magát az igényesség és a tisztesség letéteményeseként beállító jobboldalon, és még különösebben azért, mert szeretem a hazámat, és mivel az alternatíva a ballib gondolkodásmód (ami ugye nem szereti, nem támogatja, sőt gyakran nem is tűri), nagyon nehezményezem, ha a hazaszeretet gondolatát ilyen szarságokkal járatják le.

(Miért és meddig nem lehet hozzászólni, és hol vannak az eddigi hozzászólások?)

Vekker, 2012. december
21-ére beállítva?

Ébredés


Egy kedves ismerősömmel vallásról beszélgettünk. Ő egy eléggé más istenképet vall magáénak, mint én, bár egészen különös ponton találkozott a két világnézet. Én el tudom képzelni, hogy a világ körülöttünk nem valóságos (The Matrix), sőt azt is el tudom képzelni, hogy én magam sem vagyok valóságos. (Ez már túlmutat a Mátrixon, ebből nem lehetne olyan látványos és sok pénzt hozó akció sci-fit forgatni.) Ő úgy gondolja, hogy ezt a világot Isten álmodja. Hát a kettő végülis kb. ugyanaz. :)

Viszont erről eszembe jutott az Avatar (a Cameron-féle) egy visszatérő gondolata: előbb, vagy utóbb mindig fel kell ébredni.

In aqua vitam

gutbesserWASSER


A fröccs jó. Az én fröccseimnek nincs meghatározott mennyiségük, csak az arányok adottak. Lássuk hát, hogyan készülnek:

• nyugdíjas fröccs*: 1 rész csapvíz, 1 rész szódavíz
• putrimester: 3 rész szódavíz, 2 rész csapvíz
• felfordított: 1 rész szódavíz, 2 rész csapvíz
• nyápic: 1 rész szódavíz, 4 rész csapvíz

* Ez igazából a nagybátyám találmánya, aki szintén villamosmérnök, és 3 éves koromban őt (és a világát) látva döntöttem el, hogy villamosmérnök leszek.

Ha már Isten teremtette

Imádságok szex előtt


Esküvőn voltunk a hétvégén. Azt mondta a pap a nászmisén, hogy akkor jó a házasság, ha az Istent nem zárjuk ki sehonnan, a hálószobánkba is beengedjük. Nos, igaza van. Ezért írtam pár imádságot, amivel kérhetjük a Jó Istent arra, hogy segítsen nekünk örömet szerezni a partnerünknek. (Nem csak a fájdalmainkat, a bajainkat vihetjük Isten elé, hanem az örömeinket, sőt a gyönyörünket is - hiszen tőle kaptuk az erre való képességet és vágyat. Isten nem korlátozza a szexualitást (hiszen ő teremtette),   bátran tegyük hát le Krisztus lába elé bármilyen szexuális gyönyörünket.)

Bevezető: Urunk és Istenünk, te megteremtetted az embert, és férfinak és nőnek teremtetted. Megajándékoztál bennünket a szexuális gyönyör képességével. Kérlek légy velem a szexualitásban is. Add meg kérlek, hogy el tudjam fogadni, át tudjam élni ezt az ajándékodat. Felajánlom neked a gyönyörömet, szent neved dicséretére és dicsőségére.
Ha védekezünk a gyermekáldás ellen (akár óvszerrel, akár fogamzásgátló tablettával stb.), kiegészítésül elmondhatjuk ezt is: Urunk és Istenünk, te minden cselekedetedben megmutatod, hogy a minőséget jobban szereted a mennyiségnél. Kérünk, add meg leendő gyermekünknek, hogy akkor szülessen a világra, amikor felkészültünk a fogadására, és felelősségteljes felnevelésére.

Ez után ízlés szerint el lehet mondani egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, így ajánlva fel a gyönyört Isten dicsőségére, a Szűzanya közbenjárását kérve.

1. Házastárssal/tartós párkapcsolatban: Urunk és Istenünk, köszönjük, hogy egybe kötöttél bennünket. Add meg kérlek nekem, méltatlan szolgádnak, hogy a legnagyobb gyönyört adhassam a házastársamnak (barátomnak/barátnőmnek), Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.
2. Szeretővel/szexkapcsolatban: Urunk és Istenünk! Köszönjük, hogy megteremtetted a szexuális gyönyört, az örömünkre, és kedvünkre. Kérlek, add meg nekem, méltatlan szolgádnak, hogy partneremnek a legnagyobb gyönyört adhassam, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.
3. Homoszexuális kapcsolatban: Urunk és Istenünk, te férfinak és nőnek teremtetted az embert. Azonban titokzatos módon néhányunkat olyanra alkottál, hogy a saját nemének tagjai között vannak, akik iránt vonzalmat érez. Áldd meg kérlek teremtményeidet és egynemű kapcsolataikat, hiszen te alkottad ezt is. Kérlek tehát, add meg nekem, méltatlan szolgádnak, hogy partneremnek a legnagyobb gyönyört adhassam, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.
4. Maszturbáláskor: Uram, még nem találtam meg azt, akit nekem rendeltél (vagy: Uram, akit nekem rendeltél, most nincs örömére az együttlét). Kérlek, add meg nekem, méltatlan szolgádnak, hogy a test szerinti kívánságomat kielégítsem, feszültségem oldódjék, és mihamarább a Te rendelésednek megfelelő, embertársamnak gyönyört szerző szexuális életet élhessek, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké, ámen.

(Felhívnám a figyelmet, hogy a kategóriák között nem szerepel a humor.)

Egykéthá

A rövid haj életet ment


Találtam egy magyarázatot arra, miért kopaszt(at)ják meg a kiskatonákat - azon túl, hogy remek alkalom az egységesítésre, és a kilógók megalázására. Van ugyanis legalább egy olyan eset, amikor nagyon jól jön, ha a katonának rövid a haja. Ez pedig a gáztámadás esete.
Még régebben vettem egy gázálarcot. Most meg összefröcsköltem egy aránylag használható pólómat fémre való alapozóval. Ez ellen a nitrohígító jó. Feloldod a festékpöttyöket a hígítóval, aztán bevágod a mosásba a pólót: a hiperintelligens mosópormolekulák felismerik a nitrohígítóba kapaszkodó festékpigmenteket, és jól körbesünítik őket. (Ellentétben a reklámban látható szétrobbanással.) Az ám, csakhogy a nitrohígító kedvelt tudatmódosító szer, ráadásul bazi mérgező. Na hát itt az ideje a gázálarc (második) kipróbálásának. (Az első eset egy meghülyült akkumulátor következtében állt elő néhány hónapja.)
Kifejlesztettem egy mozdulatsort, amivel biztonságosan felvehető a gázálarc annyi idő alatt, amíg a beszívott levegő elég, és gyakorlatoztam egy kicsit. És bizony, tapasztalható volt, hogy ha elfelejtettem elhajtani az útból a hajam, szépen bejött a hígítógőz a gázmaszk mögé.

Blogpostkomment

Alapfogalmak


Nem elsősorban a rendszeres olvasóim miatt, de hasznosnak látszik összeszedni a blogokkal kapcsolatos alapfogalmakat és magyarázatukat. Tehát:

• Blog: az egész webnapló. Maga az oldal, ami bejön, ha pl. a http://blog.gutbesserwasser.com-ot beírod a böngésződ címsorába. Kicsit szűkebben: az oldalon olvasható cikkek összessége.
• Cikk: egy bejegyzés (mint pl. ez, amit épp olvasol). Postnak is hívják (az angolok. Mi nem, mert magyarok vagyunk, és van rá jó kis saját szavunk).
• Blogger: az a valaki, vagy valakik, aki/akik írja/írják a blog cikkeit.
• Hozzászólás: amennyiben a blogger (és a blog engine) lehetővé teszi, az olvasók leírhatják a véleményüket, ami általában az adott cikkek alatt jelenik meg (vagy külön ablakban, mint nálam). Ezek a vélemények a hozzászólások (amiket kommentnek is hívnak olykor, ugyanaz vonatkozik rá, mint a postra).
• Blog engine: az a szoftverkörnyezet, ami a blog felületét adja, a cikkek, képek, egyéb dolgok tárolását, kezelését megoldja. Szokás blogmotornak fordítani, de ettől engem kiráz a hideg.
• RSS: olyan protokoll, amivel könnyen, automatizáltan követhető egy oldal frissülése (már amennyiben az oldal használ RSS csatornát). (Pl. a Thunderbird is tud RSS-t figyelni, egy új blog cikk így pl. olyan, mintha jött volna egy e-mail.) [Zion hozzászólása alapján javítva]
• Blogring: a hasonló jellegű blogok csoportokba rendezhetik magukat, és egy oldalon megjelenhetnek, a frissülési információikkal együtt. (Hogy ennek - az RSS létét figyelembe véve - mi értelme?)
• Főoldal: a freeblog blogszolgáltató bizonyos időközönként szétnéz az általa hostolt blogok között, és a szerinte arra érdemesekből egy csokrot kitesz a főoldalára. (Olvasói véleményeket is figyelembe vesznek, tehát aki szeretné valamelyik cikkemet főoldalra ajánlani, klikkeljen a cikk alatt a 15 perc hírnév-re.)

(Ha kihagytam valamit, tessék süvölteni, és beteszem.)

Itt-ott butaság, itt-ott hátsó szándék.
(A cikket egy levlistán elcsattanó
szélsőjobbozás ihlette.)

Szélsőséges


Mitől lesz valami szélsőséges? Attól, hogy annak mondják. Attól, hogy annak mondják olyanok, akiknek lehetőségük van elég sokszor, elég sok embernek elmondani. Göbbelsék elég sokszor elmondták, hogy a weimari nyomornak a zsidók az okai. Sokan el is hitték nekik. Rákosiék elég sokszor, hogy a kulákok a nép ellenségei. Ezt is elhitték rengetegen. Kádárék sokat beszéltek az ellenforradalomról, később ugyanez az esemény forradalom és szabadságharc lett, szintén jó sokszor elmondva. Szlotákiában sokszor elmondják, hogy a magyarok szemetek. Itthon egyesek, hogy a szlovákok. Meg azt is, hogy a cigányok. Érdekes, ahol tapasztalat van, kisebb az általános elutasítás. Általában a cigányokat a velük együtt élő falusiak, a melegeket a nagyvárosiak fogadják el jobban, ezt nem rég mutatta ki egy felmérés. Az SZDSZ egy jó pár kérdésben legalább annyira merev nézeteket képvisel, mint azok, akiket a merev nézeteikért leszélsőségesezett, amíg vó't. Csakhogy "liberális" újságírók, nagy hatalmú véleményvezérek máig vannak (hű, de mennyien!) - és mily meglepő, pont ugyanazok, akik az SZDSZ ökle, éles fegyvere* voltak még nem régen.
A szónak tehát kegyetlenül nagy teremtő ereje van. Hacsak nem akarunk egy társaságot vagy eszmét szánt szándékkal marginalizálni (sőt akár el is pusztítani), ne szélsőségesezzünk. És hát gondolkodó ember miért is akarna bármit is ilyen aljas, nemtelen és meglehetősen unintelligens módon, vitán kívül megtámadni? Ha már mindenképpen szeretnénk jelzőket aggatni, nevezzük pl. a kirívóan és mereven nemzeti gondolkodású társaságokat nemzeti radikálisoknak, vagy radikális jobboldalnak.

* "A sajtó a Párt ökle, éles fegyvere." (Rákosi)


/* Személyes érintettség okán is egy gondolat a vége után még: talán egyedül a Betyársereg tagjai között vannak olyanok, akik "betyár" minőségükben fizikai erőszakot alkalmaztak. (Ráadásul tök értelmetlenül, mert a megtámadott lány nem volt abban a helyzetben, hogy bárkinek vagy bárminek ártson. Egyszerűen csak a buziparádé pólója volt rajta, a parádé után is.) Érdekes módon ez az ügy nem durrant akkorát, amekkorát a "liberális" jogvédők aktivitását ismerve várta volna az ember. Sőt, igazából semekkorát sem szólt. A kuruc.info írt az ügyről talán a legtöbbet - persze az ottani eszmeiség szerinti megközelítésben, azaz szerintük rendben volt, ami történt. Messze vezetően szomorú ez, mert két forgatókönyvet vet fel:
- Az illető lány nem volt fontos, pusztán az ember volta nem elég ahhoz, hogy legalább annyira kiálljanak mellette is, mint máskor, mások  mellett.
- A libbant jogvédők nem akarják betámadni a Betyársereget. Tán csak nem azért, mert jól jön nekik, hogy ezek a - finoman szólva - kétes alakok fenntartják a náci veszélyt a maga fizikai valójában?! */

A főoldalhoz
manapság
annyi elég,
hogy Orbán
Viktorra csú-
nyát mondj.

Szerencse


Gyógyszert megköszönni a babonás hit szerint nem szabad, mert hatástalanodik. Nagy szerencse, hogy a mosóporokkal ellentétben a gyógyszerek nem tartalmaznak intelligens molekulákat, így nem tudatosult tegnap az Algopyrinben, hogy megköszöntem, és hatott mégiscsak.
Ja és Orbán Viktor menjen a fenébe. (Hátha végre főoldalra kerül egy írásom. (Bár az nem ma lesz. Ma tök színvonalas a főoldal.))

Sok hűhó...

Oszama - de minek is van vége?


Nagy csindadrattával (ámbár a 2001. szeptember 11-i történethez képest egész visszafogottan) jelentették be, hogy sikerült kinyírni a címbeli jóembert. (Ugye hadd ne mondjam már, hogy "szélsőséges iszlám terrorista vezért", mert pl. Gyurcsányhoz sem teszem-tettem hozzá, hogy szemét liberálbolsi, Varnushoz sem, hogy köcsög buzi, és egyik jól ismert véleményvezérre sem mondtam (és nem is áll szándékomban), hogy büdös zsidó. (Ez utóbbi azért nem kakukktojás, mert a közhiedelemmel ellentétben nem származást, még kevésbé vallást jelent, hanem egyfajta gondolkodásmódot, ami tanulható, választható, de le is vethető, ha valakiben kialakul a felelősségtudat és az emberség. A buzizás pedig abból a szempontból illik a sorba, hogy ugyan sok homoszexuális embernél az ÍgySzületett állapot áll fenn, de ők általában mélyen hallgatnak a szexuális irányultságukról, vagy abszolút természetesként élik meg, ezért nem csinálnak ügyet belőle. Többen (épp elegen) viszont divatból, érvényesülési szándékkal, avagy kényszerből vállalnak homoszexuális kapcsolatokat, ill. vallják magukat homoszexuálisnak. Úgy látom, elsősorban közülük kerülnek ki a pávatollas melegjogi (wtf?!) aktivisták (és vonulnak forma-pávatollban, riadalmat keltve, bizony!), és a többi színes-hangos megélhetési buzeráns.))
Nos nekem Oszama bin Ladennel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha létezik/létezett is ez a személy, mára egy mitizált valakivé, egy elvont személy-fogalommá lett, tehát a fizikai valóságáról nincs értelme beszélni. (Nehogy azzal jöjjön nekem valaki, hogy de hát a videói, mert elzavarom a Pandorára Na'vi csajokat hajkurászni.) Ez az Oszama-kép arra való, hogy megtestesítse a félelmetes iszlám terrorizmust az USA-ban, és a világ USA által kulturálisan uralt részében (tehát itt is), és ennek a célnak tökéletesen meg is felel.
Na de tényleg megölték (a kit is)? És miért pont most?
Tekintve, hogy az Oszama bin Laden-kép egy fiktív valami, a "megölése" nem szükségszerűen járt élő emberek halálával. (Technikai részletkérdés, hogy a derék kommandósok esetleg tényleg kinyírtak valami szerencsétlen arabot Pakisztánban, hogy legalább ne kelljen lenyilazni őket, mint Attila koporsójának hordozóit.) És hogy miért most... szerintem az ún. terrorizmus elleni harc - elsősorban Obama (kül)politikai törekvései miatt - kifulladt, tehát célszerűnek találták elegánsan, vagyis az egységnyi fogyasztók felé elegánsnak látszó módon befejezni. Ennek pedig az a módja, ha a (fiktív) sárkány (még inkább fiktív) feje a porba hull.

25 év. Még 275 van vissza.

Csernobil - avagy - a tudósok értelmes, megfontolt, igazmondó népek, és annak is látszanak


A 137-es tömegszámú céziumizotóp felezési ideje 30 év. Kb. 10 felezési idő alatt mondható, hogy eltűnik az izotóp (az eredeti mennyiség kb. 0.1%-ára csökken). Ezért a hatásvadász mottó. Persze nyilvánvalóan mindenki tudja (ugye tudja?), hogy nem úgy működik, hogy 2286. április 25-én még gigahalál, 26-án meg hawaii.

Csernobilról (ami nem is Csernobil, hanem Pripjaty) nem akarok nagyon írni, Piers Paul Readnél jobban úgysem tudnék. Akit érdekel ennek a katasztrófának a metszete és a háttere, olvassa el az Uram Isten, mit tettünk-öt. Akit nem érdekel, az is...

A Fukushima Daiichi-ben történtekkel kapcsolatban volt a BME-n pár nappal ezelőtt egy remek előadás. Az F29-es terem csurig megtelt, mellékhatásként kiderült, hogy egy galériája is van. (Szellőzése viszont nincs, legalábbis a galérián, de ez most nem fontos.) Az előadást Aszódi Attila tartotta, a BME Nukleáris Technikai Intézet vezetője. Minden szempontból kitűnő előadás volt, remekül vezette fel a földrengésekkel és a cunamival kapcsolatos alapokat és gyakorlati következményeket, és pl. az is kiderült belőle, hogy a fukushimai atomerőműben a hűtésként bevezetett tengervíz (a média sugalmazásával ellentétben) nem hirtelen jött ötlet volt, hanem az erőműbe betervezett ún. súlyos baleset kezelés egyik fajtája. (Aszódi többször kiemelte, hogy a japán hatóságok az első pár napban elszúrták ugyan a kommunikációt, de azóta korrektül tájékoztatnak, az emberek pedig bíznak bennük. Hát Magyarországon ez utóbbi kettő sajnos teljességgel elképzelhetetlen tán még ma is.)
Amiért írok az előadásról, egy legfeljebb ha 3 perces közjáték: valamikor már a vége felé egyszer csak előkerült két greenpeace-es aktivista, előre mentek, szépen megálltak a hallgatósággal szemben, de szélről, és felmutattak két transzparenst "Nincs biztonságos atomenergia – Energiaforradalmat most!", és "Vádlott és bíró egy személyben" szövegekkel. Fontos, hogy a "grínpíszesek" nem zavarták az előadót, nem lógtak bele sem a mozgásterébe, sem a vetítésbe, és egy mukkot sem szóltak. (Személy szerint én sokszor túlzónak tartom az akcióikat és hogy úgy mondjam, sötétzöldnek a hozzáállásukat, de itt és most a világon semmi rosszat nem csináltak azon túl, hogy a kisarkítás önmagában ezúttal (is) teljesen értelmetlen.) A közönség "Menjetek már onnan!", és hasonló kifejezésekkel szólította fel őket távozásra - ez még bizonyos mértékig rendben is van. De csak bizonyos mértékig. Az viszont egyáltalán nincs rendben, hogy Aszódi megállt az előadással, majd kisvártatva megjelent egy tanszéki fogdmeg (ő már akkor is ehhez a teremhez tartozott, amikor én oda jártam), és kitépte a srácok kezéből a (remélhetőleg biológiailag lebomló) nylonra nyomtatott szövegeket. (A Greenpeace írása az esetről itt.)
Aszódi helyében én a közönséget intettem volna csendre, a fogdmeget pedig visszaküldtem volna a szertárba. Értelmes emberek körében a higgadt, tényeken alapuló nézetek megállnak erővel védelem nélkül is, sőt úgy csak igazán. Egyszerűen nem értem, hogy magukat intelligensnek aposztrofáló emberek miért szereznek erőszakkal érvényt az igazuknak, és utána hogy várják el, hogy bízzunk bennük?

A fukushimai balesettel kapcsolatban ezt az oldalt érdemes felkeresni, itt megtalálható többek között az előbb említett előadás írott anyaga is.

PoénoSCH

Palacsintázó


Ezt muszáj elmesélnem, ráadásul szavam sem szegem, mert köze nincs a SchQpához, legfeljebb annyi, hogy a qparendezés következtében elég sokat előfordulok a Schönherzben. Így esett meg, hogy az egyik "hétközi bulis" kör, a PalacsintáSCH vezetőjével elegyedtem szóba (kértem tőle palacsintát), ő meg megkérdezte, hogy nem érek-e rá, és nincs-e kedvem belépni a körbe. A feladat - ki nem találná senki - palacsintasütés. Hát miért ne? Ma (vagyis tegnap) volt az első alkalom, és gáczy jól éreztem magam. Mintha csak odafenn úgy döntöttek volna, hogy helyrehozzák a tizen évvel ezelőtti f*szságom, és bepótolhatom az elmulasztottak jó részét*. (Biztos, hogy ezernyi ilyen, funkyval, bulizással egybekötött önképzési lehetőség volt a Schönherzben akkor is, amikor én futottam a diplomámért. Egyről-kettőről tudtam is, rádióamatőrködtem például, de azt is negyedgőzzel.)
Egyébként elgondolkodtató, hogy akkor most van AS-em, vagy nincs... Mert vannak neurológiai furcsaságaim, meg a DSM-IV kritériumai is elég jól megállnak, de pl. egész gyorsan meg tudtam tanulni feldobva megfordítani a palacsintát, nem csak hogy kibírtam a hangos zenét, de még élveztem is (persze ugyanez igaz a techno partykra is, meg a régi műhelyemre, ahol volt lehetőség kellő 115dB SPL-t elérni), és a társaságot is élveztem. Mondjuk a szociofóbia nem diagnosztikai kritérium, sőt. (És az is igaz, hogy egyetemista koromban is az Schban találtam barátokra.)


* Nem szokásom jajdemegbánni semmi múltbéli dolgot. Itt sem arról van szó. Egyszerűen akkor nem fogott meg az olyan tevékenység, ami akármekkora mértékű ivászattal és bulizással járt. De még a konyhai dolgok sem. Nos azóta voltam agglegény teljesen önellátó üzemmódban, és arra is rájöttem, hogy egy többkomponensű ragasztás, egy falazás, és egy palacsintakészítés között igazából semmilyen elvi különbség nincs. Ha tehát ragasztani tudok, a másik két példabeli tevékenységet is legalább olyan gyorsan, és legalább olyan jól meg tudom tanulni. (Technológiában gondolkodni amúgy is nagyszerű dolog. Megoldottam pl. az elszakadt palacsinta meghegesztését. Nem nagy dolog, inkább maga az ötlet, hogy mentsük meg a palacsintát, a poénos.)

A végtelen üresség szélén
van egy szinte semmi,
láthatatlan civilizáció,
ami létrehozott gyárakat.
A gyárakban minden csa-
varnak értelme, funkciója
van. A civilizációt alko-
tó élőlények nem állnak
meg, hogy felfogják
ezt a csodát.
Ők arra nem érnek rá...

Ülni a földön...


... egy gyárban, és sírva nevetni...

Repül a
repül a
zAranyKakadu!

Rejtvény


Mai kérdésünk: miért érdemel Arany Kakadut* ez az óriásplakát? (Nem nehéz. :))

* A díjról itt lehet olvasni, az oldal legalján.

A Gelka méltón folytatja a hagyományait

Dolgozóbarát

Hát ez kiverte a biztosítékot. Az egy dolog, hogy a csillivilli flash-es honlapnál csak egy rosszabb van: a háttérben folyamatosan zenélő csillivilli flash-es honlap. (Jól van na, az én blogom is zenélt valaha, de nem is akarok eladni senkinek semmit - itt legalábbis. És azért hamar le is szoktam a zenélésről. :P Na és persze hűdemenő flash animáció sincs.)
De nem ez a baj vele, ettől még nem lenne belőle cikk. Hanem ugye jól meg tetszettek figyelni a szöveget? Szépen megfogalmazzák az elvárást, eddig semmi hiba. Aztán azt is mondják, hogy komoly követelményeket csak akkor lehet támasztani, ha adnak valamit cserébe. Na de mit? Hát megbecsülést. Helyes. Már kezdtem örülni, végre egy európai színvonalú munkahely. Kérdés persze, hogyan akarják megbecsülni a dolgozóikat? Nos, igyekeznek jó közérzetet (azért érdekelne, mi módon?) és - most tessék megkapaszkodni - biztonságtudatot teremteni. Nem biztonságot, a legkevésbé sem anyagi biztonságot. Biztonságtudatot. Magyarra fordítva: a biztonság illúzióját. Érezd magad biztonságban, te hülye bérnigger. Valójában ki vagy szolgáltatva a ki tudja, mi mindennek, de a lényeg, hogy te ebből semmit ne vegyél észre. Aztán ha úgy adódik, majd derült égből szeretsz térdelve. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy mekkora lehet a biztonság, ha programpont a biztonságtudat megteremtése.
De most izé... van olyan ember, aki ennek felül? (Van. Szandika pl. biztosan.)

Képes gyermeklexikon -
neurotipikus gyermekeknek

Ablak-Zsiráf


Kati szereti a virágokat. Olvas róluk az Ablak-Zsiráf képes gyermeklexikonban. Pétert az autók érdeklik. Sok érdekes dolgot talál róluk az Ablak-Zsiráf képes gyermeklexikonban. Ildi óvodás, még nem tud olvasni. De a képeket ő is szereti nézegetni az Ablak-Zsiráf képes gyermeklexikonban.

A fenti meghatározás akár az Ablak-Zsiráfból is származhatna, amire amúgy gyerekként elképesztően dühös voltam. Egyrészt azért, mert nincs benne a denevér, másrészt azért, mert a meghatározásainak nyomasztóan nagy része a fenti terminológiát követi. Nem ad használható definíciót a fogalomra, hanem olyan példákkal magyaráz (vagyis hát épp az a baj, hogy sokszor egyáltalán nem magyaráz), amik messze nem teljesek a fogalom tekintetében. És hát ugye egy aspie gyerek (ember) mindig akkora teljességen akar élni, amekkorát fel képes fogni.
(De ne legyünk igazságtalanok, sok-sok hasznos, érdekes, és értelmes dolog is van benne. Pl. megtudhatja a (nagyon) ifjú padavan, hogy az aranyhal nincs aranyból, piros a színe (ez nekem nagy trauma volt anno), és hogy az aranyló csillogásáról kapta a nevét.)

Ez lenne a sajtó szabadsága?

A hangmérnök lázadása


Kis késéssel, de csak elkezdődött a március 15-i állami megemlékezés. (Magyar Televízió, 1. csatorna.) A beszélők hangját nem is visszhangosan, hanem úgy lehetett hallani, hogy az első mögé párszor 10ms késleltetéssel oda volt keverve még egyszer ugyanaz, ugyanakkora jelszinttel (!). És ez a tapsra is igaz, ami behallatszik! (A mikrofon persze - olyan halkan, hogy "bele kellett bújnom a tévébe", hogy halljam - visszahallotta a szembe épületekről visszajövő hangot is, kb. 300ms késleltetéssel, ami ugye teljesen normális dolog. Ezt azért írtam le, nehogy valaki azzal jöjjön, hogy kifogásolom a visszhangot. :P)

Nos ezt technikailag semmi, de semmi nem indokolja. Az sem, hogy az egyes hangsugárzókat - a hasonló hatást a helyszínen elkerülendő - késleltetett jellel kell meghajtani. Ugyanis ezeket a jeleket nem keverve kell adásba küldeni, hanem kiválasztani valamelyiket (leginkább a késleltetés nélkülit), és csak azt. Erre megvan a lehetőség, mert ezek a jelek külön-külön rendelkezésre állnak. Tehát ez durva szakmai hiba, ráadásul az érthetőséget jelentősen rontja.

Mindenesetre nagyon érdekes, hogy majd' minden fideszes állami ünnepségre jut hasonló technikai malőr az "állami" médiumok részéről, míg a más színűeket valahogy mindig sikerül hiba nélkül közvetíteni...

Szeretni érzelmek nélkül

Szeresd ellenségedet - de hogyan?


Az atya erről a nagyon ismert dologról beszélt vasárnap, azonban egy kicsit más megvilágításban, mint ahogy általában hallunk róla. Azzal kezdte, hogy valójában ez egy ellentmondás. Hiszen hogyan szerethetnénk valaki olyat, akitől már akkor kiráz a hideg, ha rá gondolunk, nem hogy ha találkozunk vele az utcán. Aztán elmondta, hogy ez az ellentmondás elsősorban a nyelvünk egy sajátosságának köszönhető: a szeretet fogalmához szorosan kapcsolódó érzelmi töltetnek. Ha a szeretetet nem mint összeborulós "úgy szeretlek, majd' megeszlek"-ként definiáljuk, hanem "segítelek, ahol tudlak/ahol szükséges"-ként, egyből más lesz a helyzet. Azt, hogy így tegyünk, Jézus kérte tőlünk. Tehát Jézus kedvéért, Jézus iránti szeretetünket kimutatva szeretjük - nem érzelmekkel, hanem tettekkel - ellenségeinket. (Az atya egy történetet is elmesélt: egy apáca ("A") naplójában találták meg a halála után, hogy volt egy másik ("B"), akit ki nem állhatott senki, "A" mégis kedves volt vele. "B" nem értette, hogy miért szereti annyira őt "A". Nos a naplóból kiderült, hogy egyáltalán nem szerette, sőt a háta borsódzott, de Jézusra való tekintettel szeretettel fordult felé is. Én meg elgondolkodtam, hogy mennyire képmutatás ez, vagy nem. Ha mondjuk Gyurcsányt fuldokolni, vagy éhezni látnám (utóbbi nyilvánvalóan lehetetlen :-P), biztosan segítenék neki épp úgy, mint azoknak, akiket nem utálok. De valószínűleg felhasználnám az alkalmat, hogy megmondjam neki, iszonytató, amit művel, és biztos, hogy nem mosolyognék rá, legalábbis szándékkal nem. (Van egyfajta automatikus torz mosolyom - mint megfigyeltem - ami sokszor olyankor is működik, amikor egy kicsit sem oda való.))

Egykor trónusodat, Szent Péter, nő bitorolta,
s éppúgy tisztelték, mint az elődeit is.
Tán sohasem derül is fény erre a furcsa titokra,
hogyha babát nem szül, s leplezi ő le magát.
Ettől fogva sokáig - félve, hogy újra becsapják -,
Róma alánézett a reverenda alá.
Nem kaphatta meg addig senki a mennyei kulcsot,
míg bizonyos nem lett, hogy here birtokosa.
Mért hagyták el e régi szokást? Nyilván csak azért, mert
mostanság a jelölt már azelőtt bizonyít.
(Janus Pannonius: Miért nem vizsgálják mostanság,
mint hajdanában, a pápák heréjét?)

Miért ilyen sikeres, és miért hasznos a kereszténység?


A most következő gondolatok valószínűleg nem újak, hiszen a kereszténység lélektanának elemzése kedvelt téma azon tudósok és kevésbé tudósak körében, akiknek valamiért böki a szemét a(z isten)hit és a vallás úgy általában. Nyomtatott és elektronikus formában is széles irodalom áll rendelkezésre, az érdeklődők legalább annyit találhatnak belőle, mint amennyi vallásosat. (Én ezek közül rendesen még semmit nem olvastam el. Nonszent Richárd könyvével (az Isteni téveszmével) megpróbálkoztam, de olyan szinten méltatlan a stílusa a témához is és az író képzettségéhez is, hogy inkább letettem. Mókás különben, hogy egy bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin a (szintén végigolvasni nem bírt) Materializmus és empiriokriticizmus-ban éppen ugyanezt a stílust használja. Vagyis inkább a megfordítás a mókás, hogy Lenin tenyeres-talpas bunkósága hogy köszön vissza szinte pont egy évszázad elteltével, egy tudományos igényűnek szánt XXI. századi műben. Deklerikalize.com*... :P)

A sikerességének egyik fontos tényezője, hogy más olyan vallás, ami azt mondaná, hogy legyél jobb, mint a téged körülvevő emberek, - úgy tudom - nincs. Egy hasonlóan fontos tényező, hogy - tudtommal szintén egyedüliként - kielégít egy lelki igényt, ami az emberek többségénél a gyerekkor befejeződésével fellép. Ezt egy ismerősöm szimplán leapakomplexusozta, szerintem ennyire azért nem szörnyű a helyzet. Mindenesetre a keresztény istenkép egy atyai, törődő istenség, akihez bármi bajjal fordulhat bárki, s mert Jézus sokszor elmondja, hogy "a hited meggyógyított téged", ha valami mégsem úgy történik, ahogy szeretnénk, kimagyarázhatjuk magunknak azzal, hogy kevés volt a hitünk. A harmadik, s talán a legérdekesebb pillér, hogy igazából nem kell Jézus tanítását követni ahhoz, hogy az ember keresztény lehessen. Főleg régen, az egyházi és a világi rend (értsd: uralkodó osztály, gazdasági hatalom) összefonódásának majd' másfél évezrede alatt volt ez látványos. A világi urak támogatták a kereszténységet, cserébe az egyházi rend (amellett, hogy (legalábbis ami a tetejét illeti) jószerével azt csinált, amit akart, Krisztus ide, vagy oda) elhitette az emberekkel, hogy mindez Isten akarata, tehát úgy jó, ahogy van. (Hogy a kommunisták hogy lehettek annyira hülyék, hogy az egyház ellen fordultak (és úgy is maradtak)! Még ma is a trónusaikon ülhetnének, pheee.) Ma pedig, a szentgyónás kis, ám könnyen jövő félreértelmezése által épp elég, ha szándékában, de leginkább külsőségeiben krisztuskövető az ember, sőt még azt is elhiheti, hogy ő tulajdonképpen ettől jó. (A szentgyónás tartalmi lényege, hogy az elkövetett hibáinkat kimondjuk, ily módon szembe nézzünk velük. Belássuk, hogy ezek kerülendők, szándékunk legyen elkerülni, és az elkövetett hibákat tegyük jóvá (penitencia). És végül, a megvallott, és helyre tett rossz dolgokért ne legyen állandósult lelkiismeretfurdalásunk, csak annyira, hogy a legközelebbi alkalmakat el tudjuk kerülni. A baj az, hogy a szentgyónás nagyon gyakran "megbocsátó automatává" silányul. A "bűnös lélek" nem is igazából bánja meg a bűnét (vagy nem tudja, vagy nem is akarja), a penitencia néhány imádság elmondása (amivel jóvá a világon semmit nem teszünk), a feloldozás végén pedig úgy mehet haza, hogy "na most a legközelebbi akármiig megint nyugodtan meghalhatok, mert a mennybe fogok kerülni". Sajnos ez alá a silányulás alá némiképp az egyház maga adja a lovat, pl. a gyors, mise előtti gyóntatásokkal, vagy a búcsú máig létező (és virágzó) intézményével. A búcsú célja, mint tudjuk, a megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetés elengedése. Ehhez bizonyos rituálét kell elvégezni, aminek a legtöbb esetben nem az embertársak szolgálatához, hanem imádságokhoz, egyházi, templomi jelenléthez van köze. Így ez nagyon könnyen lesz "megbocsátó automata", arról nem is beszélve, hogy kevés olyan dolog van, ami a krisztusi gondolattól távolabb állna, mint a bármiféle rituálé. Ide vonatkozik e cikk második bekezdése.)

Na de akkor mégis miért hasznos? Ennek sokkal egyszerűbb, de főleg kevésbé dagályos a magyarázata: ha az embereket nem triggereljük azzal, hogy legyenek tisztességesek egymással, automatikusan egyre kevésbé lesznek azok, azaz egyre inkább evolúciós piacivá, vagyis farkastörvényessé válik a társadalom. Ez hasonló ahhoz az elvhez, amiért nagyon komoly problémát jelentenek a pillanatnyi valóságot ábrázoló fikciók (pl. teleregények). Az emberek ugyanis mindig valamivel a (tévében látható) példák alá lövik be a viselkedésüket. Tehát ha [T] időpillanatban a [T] időpillanatbeli valóságot mutatjuk, akkor [T+1]-ben a valóság már egy kicsit "szemetebb" lesz. Ha ezt folytatjuk, szép lejtő, vagy spirál az eredmény, ki milyen görbét képzel el szívesebben.


* A (nagyon) távoli utókor kedvéért: a pornolize.com oldalra gondoltam, ami bármely, neki elküldött szöveget trágár jelzőkkel egészít ki, tehát így lesz a Lét a Mátrixon-ból pl. a kicseszett gutbesserwasser által összetákolt k*rva lét a szájbab***ott mátrixban.

Epic fail
part two

A szavazás eredménye


Mindkét szavazáson (ezen és ezen) a jobboldali párt(szövetség) nyert. Mivel nem tudom, hányan olvassák a blogot, nem tudom megmondani, hogy a választásra jogosultak hányadrésze választott. Azért fel merem tételezni, hogy 20..30%-nál nem volt nagyobb a részvétel. :P

Mekkorát csaltam, a büdös mindenemet!

Kurvanyád pcforum.hu!


http://pcforum.hu/tudastar/74928/Szerver+tapegyseg+DPS-600+DPS-420+EP071350.html
Frissítés: bizonyos mértékig mea culpa, mert utána jártam, és kiderült, hogy most már a kérdést kiíró is el tudja fogadni a saját megoldását (és akkor nem izélgeti a rendszer, hogy törölje már a témát). Amikor utoljára használtam, erre még nem volt lehetőség.

Kurvaország

Miért nem lesz alkalmazottam?


Talán nem titok, hogy a kenyeremet egyéni vállalkozóként keresem. Többször felmerült már, hogy legyen alkalmazotti státuszban lévő, bejelentett munkatársam. Mondjuk vegyünk példának egy fejlesztő mérnök (képességekkel is rendelkező, de épp úgy mindenes, mint én) kollégát. A bérezéssel az a probléma, hogy ha olyan embert szeretnék, akire lehet számítani is és építeni is, akkor rendesen meg kell fizetnem. Ha a béren spórolok, érvénybe lép a mondás az olcsó hús levéről... Tehát nagyjából 200 ezer forintot illenék a kezébe adnom minden hónapban. A http://www.nettober.com/ oldalon kiiteráltam egy 200220Ft-os nettó bért (feltételezve, hogy nem családos ember a munkatársam), ez nekem (a munkáltatónak) 413770Ft-ba kerül minden hónapban. Ez még generál +25% fizetendő ÁFÁ-t, mert a bér és a járulékai ÁFA mentes kiadások, tehát az eredmény alapot csökkentik, de az ÁFA alapot nem. Ez 103443Ft. Összesen tehát cca. ötszázhúszezer forintba kerül, ha valakinek kétszázezret a kezébe akarok tenni. Ez azt jelenti, hogy a kollégának legkevesebb havi ötszázhúszezer forint bevétel többletet kell hoznia, és akkor még csak a saját bérét termelte ki, nekem egy fillér hasznom nincs abból, hogy ő van. (Mi több, a termelőeszközöket és a megfelelő munkakörülményeket is biztosítanom kell neki, ami szintén nem olcsó mulatság.) Ez egyrészt elég reménytelen, hacsak nem akarom a vállalkozást belehajtani abba a spirálba, aminek a végén lesz egy csinos munkahelyem azzal felszorozva, hogy még a termelőeszközökért és az emberekért is felelős vagyok. Mindeközben tízmilliók mennek át a kezemen, hogy havi párszázezer maradjon nálam (ha ugyan). Másrészt kifejezetten tiltakozik az erkölcsi érzékem is az ellen, hogy valakit úgy zsigereljek ki, hogy az általa termelt haszon 1/3-ával sajnálom meg...
Ez más országokban is ilyen siralmas?

Epic fail

Default


Már régen a fejemben van ez, úgy 2002 óta: az előző cikkben írottaknak van egy érdekes következménye, amiről a legtöbbünk nem hajlandó tudomást venni, de valószínűleg fel sem nagyon tűnik senkinek: Magyarországon mind az országgyűlési, mind a helyi választásokat alapértelmezés szerint (azaz default) a szocialisták nyerik meg. (De főleg az országgyűlésit.) Ha mégsem így történik, az többnyire nem az ellenfél ügyességének köszönhető, hanem annak, hogy a szocik (és szatellitjeik) olyan égbe kiáltó disznóságokat csinálnak, hogy az még az alapértelmezésben rájuk szavazó, de 60-asnál magasabb IQ-júaknál is kicsapja a biztosítékot. Ezt az állítást közvetlenül nehéz igazolni. Saját tapasztalatom ezt egyértelműen mutatja, de az szűk, és nem is reprezentatív minta.  Ugyanakkor a választási eredmények és a körülöttük történt események szépen alátámasztják az állításom.
Habár kedves Olvasóim, a legjobb indulattal sem vagytok reprezentatív minta, azért játsszunk egyet. Itt van két szavazás, a leírásaik mindent elmondanak. A szavazás természetesen titkos, tehát nem látjátok az eredményt, amíg le nem zárom a szavazásokat, és közzé nem teszem. Ez pontosan mához két hétre fog bekövetkezni, tehát február 15-én este 8 körül. (Az gondolom nyilvánvaló, és ezért felesleges kérés, hogy mindenki csak egyszer szavazzon, és arra, amit gondol, függetlenül attól, hogy szeretné, hogy igazam legyen, vagy sem.)
Egyik szavazás
Másik szavazás

A hatalom útvesztője

FujjBlog


Olvastam egy ilyet.
Erről sokminden az eszembe jut. Kezdjük ott, hogy az igazi MSZP-s, és az igazi SZDSZ-es sem tűri az ellenvéleményt, csak most már sokkal szofisztikáltabban, a jelen körülményekhez jobban igazodva nem tűri. Extrém érdekkör sérülés esetén persze ők is tiltanak (holotörvény), de valóban nem ez a jellemző. Hanem az, hogy lejáratják az ellenvélemény képviselőit, gyakran saját maguk által alkotott, ill. átértelmezett fogalmak (fasiszta, náci, terrorista) segítségével. Ez jó trükk, mert el lehet bújtatni még a demokrácia, és a szabadság védelme mögé is, míg egy szimpla tiltást, pláne, ha kellemesen egysíkú is (FujjBlogokTilcsukBe!), elég nehéz így eladni.

Na de miért tud most ez így (ilyen HűDeDemokratikusan) működni a libbantaknál és közvetlen elődeiknél? Hiszen tiltottak ők is, vastagon. Főleg az elődök, főleg 1989 előtt. Nem bonyolult a magyarázat: 1947 óta, amióta a kommunisták első-második generációja (az igazi első ugye 1919-ben volt) átvette a hatalmat Magyarországon, gondjuk volt rá, hogy a teljes tömegtájékoztatás (ők így hívták :P) a kezükben legyen. (Úgy nyilatkoztak a sajtóról, hogy az "a Párt ökle, éles fegyvere".) Ezt ne piros telefonokkal tessék elképzelni (annak ellenére, hogy a szociban voltak ilyenek is minden szerkesztőségben), hanem úgy, hogy az ideológiához hű, kipróbált (akkoriban úgy mondták: megbízható) emberek kaphattak lehetőséget újságot írni, műsort szerkeszteni. 1989-re olyan szinten kiépült ez az apparátus (azaz az elvhű újságírótársadalom), hogy semmi szükség nem volt tiltásra, anélkül is tudta jóformán mindenki, mit és hogyan írjon le/mondjon be, és mit/hogyan ne. Sőt, hogy hogyan lássa a dolgokat. Tehát ez nem úgy megy (ma sem!), hogy Csobánkai Csaba* szerkesztő kinéz az ablakon, és lát egy halom árpádsávos zászlóval felszerelt embert, mire azt mondja: "hmmm, ezekről gyorsan össze kell hoznom egy fasisztázós cikket", hanem amint kinéz az ablakon, elfogja a pulykaméreg, hogy "a kib***ott k***a fasiszta nácik már megint itt randalíroznak az ablak alatt!", és úgy kell visszafognia magát, hogy aránylag kultúrra sikerüljön a cikk. És nagyon kevés írástudót (aki használja is a tudományát) leszámítva mind ilyen, mind így gondolkodik. Ebben a légkörben bőven megengedhetik maguknak a libbantak, hogy demokraták legyenek!

Nézzük a túloldalt, annak is a nem vérgőzös zsidógyűlölő részét, ami egyszerűen csak szeretné megélni a magyarságát úgy, ahogy egy francia megéli a franciaságát Franciaországban, vagy egy román a románságát Romániában, vagy egy szlovén a szlovénségét Szlovéniában, vagy egy amerikai az amerikaiságát az USA-ban, stb. Nekik 1947 óta folyamatosan az jut, hogy ez vegytiszta fasizmus, irredentizmus, satöbbizmus. Ugyanakkor azt is látják, amit sokan nem akartak meglátni: a szocializmus gazdaságilag is rengeteg ostobaságot, sőt tudatos szemétséget csinált, és ugyanezt megtették a rendszerváltás utáni szoci kormányok is. (Meg a nem szocik is, de az ebből a szempontból nem érdekes.) A túloldalnak (jobberek) nem volt médiaelitje, ami újságírójuk volt, az is a szoci gyermeke mind. S mint ilyen, tele rengeteg személyes belső feszültséggel. Mostanra lett médialitjük, de olyan beágyazottságra, mint a libbantak, csak úgy tudnának szert tenni, ha a kommunisták 1947-től alkalmazott módszereihez hasonlóan vennék át a hatalmat, és lenne rá annyi idejük is. Ez - pláne, hogy a külföldi példákat és a nemzetállamok rendszerét figyelembe véve, tulajdonképpen jogosan érzik úgy, hogy itt ők vannak itthon, nem az "idegenszívű liberálisok" - nagyon frusztráló. Ezt a frusztrációt nem tanulták meg kezelni, ezért nem tűrik az ellenvéleményt. Ugyanakkor vicces és roppant groteszk is, hogy ugyanahhoz az eszközhöz nyúl ez a derék Huth Gergely, mint a libbantak: a lejáratáshoz, és a másik "valaki" mivoltának a megkérdőjelezéséhez. A fentebb körülírt okokból az emberek legtöbbjének a szemében éppen a szocializmus emlőin nevelkedett libbant újságírók (és a rájuk következő, még elvtelenebb és hagyománytisztelettől még inkább mentes nemzedék) a "valakik", és a jobboldaliak a "senkik". Ilyen formán kétharmad ide, kétharmad oda, a huthgergelyeknek és a bayerzsoltoknak** van nagyobb szükségük hosszú távon a szólásszabadságra, ezt nem ártana észben tartani. De ha nem így lenne is, kéne annyi értelemnek, kulturáltságnak, és nem utolsó sorban alázatnak lenni minden írástudóban, hogy azt az alapelvet, ami megszólalni hagyja, nem támadja meg. (Élénken emlékszem amúgy az ezerkilenczázkilencvenes évek elejére-közepére, amikor a libbantak akartak mindent elnyomni, lesöpörni, és talán még be is tiltani, ami nem a szentséges internácizmus eszméit szolgálta. Hetenként hívtak tenni a gyűlölet (WTF?) ellen, a Demokratikus Charta aktivistáinak egy nyugodt délutánjuk nem volt, fel-alá rohangásztak a hülye kék szalagjaikkal a városban. Akkoriban nem írtam blogot (talán még ki sem volt találva a webnapló fogalma), de úgy emlékszem, valahová leírtam pont ugyanezt: elmondhatatlanul gusztustalan, hogy annak a szabadságnak a nevében akarnak véleményeket és embereket korlátozni, ami nekik is lehetővé teszi, hogy kinyissák a pofájukat.)


* A név kitalált. Ezzel együtt valószínűleg a burkolt zsidózás nem hivatalos világrekordját állítom fel vele, ugyanis - ha jól tudom - a valamilyen helységnévi mint vezetéknév kedvelt magyarítás volt tradicionális (azaz könnyen felismerhető) nevű zsidó családoknál. Keresztnévként pedig a Péter talán a legkedveltebb, de úgy nem jött volna ki a dupla monogram, így a hirtelen felötlő Csobánka helységhez ugrott be a Csaba, ami tudtommal szintén kedvelt a magyarosító zsidók körében.

** Bayer Zsolt tanított engem a Nemzeti Újságíró Tanodában. Az összes oktatóval együtt arra, hogy az igazságot, a tényeket, a tájékoztatást szolgáljuk, és ne ideológiákat, a legkevésbé pedig pártokat. Ezért is szerettem nagyon azt az iskolát. (És értem én, hogy meg kell élni, de tudod, mit, Zsolt? Ha ez az ára, én inkább folyosót mosok fel napi 8 órában egy plázában. Erre többek között te tanítottál, és hálás vagyok érte.)

Zöldike

UPC Mediabox


Tessék mondani, az hogy lehet, hogy a címben körülírt elektronikus berendezés bekapcsolva 11.5W-ot, standby állapotban 11W-ot (azaz csupán fél wattal kevesebbet) fogyaszt? (A méréshez egy SilverCrest PM334 típusú, konnektorba dugható elektronikus "villanyórát" használtam.)
Tanulság: venni kell sok (!) kapcsolós hosszabbítót, mindent (!) ezekkel csatlakoztatni a hálózathoz, és amikor nem használjuk, kikapcsolni. (Az otthoni telefont, a júpíszí beltérit, a mikrosütőt, az asztali számítógépet (a hozzá való ADSL modemmel együtt, bizony!) stb. pl. biztosan nem használjuk éjszaka, vagy amikor munkába megyünk.) A kapcsolós hosszabbító glimmlámpájának a fogyasztását a SilverCrest nem tudta mérni, de kb. fél watt lehet. Ha rendesen csináljuk, akár havi 1..2 ezer forinttal is csökkenni fog a villanyszámlánk.

GyorsOlvas

Eragon*


Fecó megkérdezte tőlem, hogy "Ugye jobb, mint a Harry Potter?". Azt válaszoltam neki, hogy más. Nem hasonlítható össze igazán a kettő. Bár a Harry Potter heptológia** itt-ott (főleg a többedik kötetekben) kimunkáltabbnak tűnik, az Eragon is remekül felépített, berendezett világ, kitűnő nyelvi fordulatokkal (ami a fordító munkáját is dicséri). A két világ teljesen más: a Harry Potter az időszámításunk utáni 1990-es években játszódik, szorgalmas olvasók pontosan kiszámítottak dátumokat (és leltek ellentmondásokat a sagában). Az Eragon a mi idősíkunkat tekintve időtlen, a daliás időkben játszódik, amikor a legfejlettebb technikai eszközök a malmok voltak, a gépgyártás fellegvárai pedig a kovácsműhelyek. A technika hiányát leleménnyel, erővel, és olykor mágiával pótolták. (Ámbár helyesebb lenne az a megfogalmazás, hogy mi vagyunk azok, akik mindent technikával pótolnak. Nekünk 3..4 emelet megmászása (WTF?) már gondot okoz, és azt sem kérdezik meg egyetlen programozótól sem, hogy a programja hányadik fordításra lett annyira üzemképes, hogy ki merte adni.) Az Eragon ugyanakkor nagyon mai is. Nem leeresztett sisakrostéllyal vívott lovagi tornák láncolata, sőt. Paolini bepillantást enged a politikába, a hatalmi viszályokba, és jól érzékelhető, hogy fiatal kora és amerikai állampolgársága ellenére nagyon is érti a politika elméletét. (Crichton írja az Idővonal című regényében valahol, hogy az egész mai világot a középkorban (ami innen nézve a leginkább hasonlít a daliás időkre) találták ki. És Crichtonnak megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy a fontos dolgokban igaza szok lenni.)
A történet, a felépítés sok kedves emléket idéz. Van ebben a könyvben egy kis Csillagok Háborúja (az ifjú Skywalker és Ben Kenobi párhuzama Eragonnal és Brommal, a jediség és a Lovasság stb.), egy kis Avatar*** (tsa'heylu működik itt is, bár egy fokkal korszerűbb, mint Cameron filmjében: ez itt biza vezeték nélküli), és nyilván még sok minden, amit majd a nálam műveltebbek örömmel, vagy ürömmel felfedeznek. A történet igazán nagy meglepetéseket nem tartogat, sok fontos dologra rá lehet jönni, ha figyelmesen olvas az ember. De talán pont ez a jó benne: hízik az olvasó mája, hogy milyen jól eltalálta.


* Christopher Paolini: Eragon (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 978 9630787673)

** 3 kötet: trilógia, ez ismert. Levezetjük a többit is. 4: kvadrológia, 5: pentológia, 6: hexológia, 7: heptológia, 8: oktológia, 9: nonológia. 10, vagy több kötetes sagát meg ne írjon senki, vagy jöjjön egy latinban járatos kommentelő, és segítsen.

*** Nem szeretnék igazságtalan lenni, eszemben sincs Paolinit plágiummal gyanúsítani. Már csak azért sem, mert az Avatar és az Eragon egyidőben készültek, egymástól nyilvánvalóan függetlenül.

Kerekítetlen világ

Mozgalom a matematikailag pontos időkijelzésért


A legtöbb óra ÓÓ:PP (angolosok kedvéért HH:MM, németeseknek UU:MM) formátumban jeleníti meg az időt. És most már sok esetben másodpercen belül pontosan. (Régebben a DCF-77 vétele volt a kulcs (vagy az igazítás a Magyar Rádió reggel 8-as pontos időjelzéséhez), ma NTP szerverekkel oldható meg nagyon kényelmesen és egyszerűen a szinkron.) Ez azt jelenti, hogy mondjuk 17:59:59-kor is 17:59-et mutat. De hát tök jó, "pittyre" vált, nem? Egy valamit vezérlő óránál tényleg tök jó (sőt elvárt). De egy embereket tájékoztató óránál szerintem szerencsésebb lenne, ha a matematikai kerekítés szabályainak megfelelően mutatná az időt - vagy legalább választható lenne ez az üzemmód. Azaz az előbbi példa szerint 17:59:30-tól 18:00-t mutatna (18:00:29-ig).

Egy leendő (még ki nem
talált) írás címének szántam

Second hand sex shop


Tegnap megtudtam, hogy van ilyen. Budapesten is, állítólag a Dob utcában. Jézus Mária...

Szeretettel ajánlom ezt az
írást Dórinak és  Kanárinak

Hová vezet a biztos út?

Frissítés (2011. február 15.): Ne olvasd el ezt a cikket. Töltsd le/olvasd el ezt a pdf-et, benne van minden, ami a cikkben, plusz pár újabb gondolat. Itt találod azt a változatot, amiből kihagytam a személyes dolgokat, és itt az előbbinek egy olyan változatát, amiben kiemeltem a különbségeket az eredeti (alább olvasható) cikkhez képest. (A legfrissebb, és a jövőben is esetleg frissülő az első link.) A könyvhöz egyébként blog is tartozik, amely itt található.

Sok gondolat kavarog a fejemben, ahogy olvasom ezt a könyvet. (Tomka Ferenc: Biztos út (Szent István Társulat, Budapest, 2010. ISBN 978 963 361 906 3)) Először hoztam egy idézetet a Micimackóból: "Íme, Medveczky Medve úr, amint bukdácsol lefelé a lépcsőn, kopogtatva feje búbjával, kipp-kopp, minden lépcsőfokon egy koppanás. Előtte Róbert Gida, az ő gazdája. Amennyire Micimackó értelme terjed, meg van győződve róla, hogy ez az egyetlen módja a lépcsőn való közlekedésnek. Néha ugyan kétség fogja el, mintha lehetne másképp is, de ezt csak akkor tudná megfontolni, ha egy pillanatra megállnának a lépcsőn, és módjában volna fontolgatni. Talán akkor se." (A. A. Milne: Micimackó)
Aztán írtam olyanokat, hogy "ha nem kell önkielégítened naponta, adj hálát a Jóistennek, és ne olvasd tovább ezt a cikket. Hanem olvasd el inkább Tomka atya könyvét, és jól értsd meg, amit mond..." Habár mindkettő indokolt, egyik sem fedi le azt a hozzáállást, amit szerintem érdemes felmutatni, a dolog nem ilyen egyszerű.

Először összefoglalom röviden, miről szól a könyv. Ez nem szokásom, de ismerlek benneteket annyira, hogy az ajánlott irodalmat úgysem olvassátok el. Ebben az esetben viszont sok fontos dologról van szó a könyvben a szexen kívül. Sőt - legalábbis a kapott publicitás viszonylatában - a többi sokkal fontosabb, mint a "Mikor létesíthetek testi kapcsolatot?" témaköre. (Nem sokára látni fogjuk, hogy ezt a kérdést életszerűbb úgy feltenni, hogy "Mikor jó nekem hosszú távon, ha testi kapcsolatot létesítek?".)

Ezek után nem meglepő, hogy a könyv a házasságra való felkészülésről szól, keresztény szemmel. Egy pap, Tomka Ferenc atya írta. Mielőtt felhördülnénk, hogy de hát mit tudhat egy pap ezekről a dolgokról, gondoljunk bele a jegyesbeszélgetésekbe, az interaktívabb hittanórákba, a négyszemközti beszélgetésekbe, és a szentgyónásokba... Egy pap nem tapasztalatból is igen sokat tudhat a szexről, a szerelmet pedig még meg is tapasztalhatja, habár "helyre kell tennie" magát ilyen esetben. Tomka atya kifejezetten kutatja a témát, ennek a kutatásnak a népszerű összefoglalása a könyv.

A bevezetőben a Szeretet Forradalmáról ír, arról, hogyan lehet megvalósítani a gyakorlatban Jézus tanítását. A többi része a házasságra készülés, kezdve a jó házasság ismérveivel és a leggyakoribb hibákkal, meggyőzőnek szánt (de nem sokára megmutatom: féloldalas) statisztikákkal, és a fogyasztói társadalom visszásságaival. Később szól arról, miért jó, ha nem kerül a pár testi kapcsolatba, és hogy erre hogyan tudja magát kondicionálni az ember.

A könyv - nekem - legfontosabb üzenete a kommunikáció szükségessége. Ezen át vezet az út ahhoz, hogy az egymást ezért, vagy azért szimpatikusnak találó két ember - reménybeli emberpár - (akikben emellett a biokémia is működni kezdett) megismerje egymást minél több oldalról. Később (ha tényleg pár lett belőlük) a kommunikáció, az egymásra figyelés és egymás megértésének képessége segít együtt megoldani a felmerülő problémákat. Akkor is, ha a biokémia már nem úgy működik, mint az első években. (Szánt szándékkal írtam biokémiát szerelem helyett. Egyrészt a könyv meglehetősen ismeretterjesztő szinten, de bemutatja a szerelem érzését kiváltó vegyi folyamatokat, másrészt én személy szerint nem hiszek a "szerelemnek múlnia kell" elvben, pontosabban de (mert tapasztalom), csak kutatom, hogy miként lehet restartolni ugyanazon ember irányába.)

Szintén fontos mondanivalója (és a szempontomból meglehetősen érdekes - lásd később) a szeretet kifejezésének lehetőségei. Fontosnak tartja, hogy megtanuljuk a testitől eltérő szeretet-nyelveket, ennek érdekében javasolja a szexualitástól való teljes tartózkodást. (Tudván, hogy a szexualitás - ha jelen van a kapcsolatban - olyan elemi erejű örömforrás, hogy minden mást elhomályosít.) Fontos megérteni, hogy nem csak a szeretkezés értedő testi kapcsolat alatt, hanem bármi (csók, simogatás, tényleg bármi!), amivel egymást testileg felizgatja a pár, ugyanis pl. az endorfinok termelődése már annak hatására megindul. Ha sikerül nem felizgatni egymást, igénnyé válik, hogy más módokon fejezzük ki a szeretetünket.

Kiemeli még, hogy másokkal jót tenni jó, a személyiséget formáló, érlelő dolog, és hogy erről a szerelmesek hajlamosak elfelejtkezni, ha egymásba felejtkeznek. Miként sok esetben az addig az életük szerves részeként létezett baráti és egyéb közösségekben való működésről is. Sokszor van szó Istenről, Jézusról is a könyvben, de - és ez nagyon a becsületére legyen mondva - mindig az embert szerető, segítő, már evilágon is (és ez tényleg különleges egy keresztény írásban!) boldogságra irányító kontextusban.

Értelemszerűen a szerelem beteljesülésének a házasságot tekinti, és van pár további - enyhén szólva - kifogásolható alapfeltevése, amikről még lesz szó. Lényeges eleme az eszmefuttatásnak az érettség kérdése: nagyon fontos (és hajlamosak vagyunk nem tudomásul venni), hogy az ember személyisége idővariáns elemeket is tartalmaz. Felelős döntéshez kell egy életkor, ezt ő 22..24 éves korra teszi.
Ha egy mondatba akarom sűríteni a könyv lényegi mondanivalóját, az valahogy így szól: ha a (szerelmes) emberpár tartózkodik a mindenfajta testi kapcsolattól mindaddig, amíg meg nem ismeri, meg nem tanulja egymást, és el nem mer köteleződni egymás mellett egy életre, ezernyi utat tud megnyitni az egy (a szexualitás) helyett arra, hogy a szeretetét kifejezze, és a kapcsolat tartósságát biztosítsa.
Na és most következik az a rész, ami inkább az olvasottakkal kapcsolatban keletkezett gondolataimat tartalmazza.

A könyvben van néhány piszok árukapcsolás. Azért nehéz róluk beszélni, mert a többi 99% viszont teljesen jó, és nagyon jó lenne minden embernek, ha megfogadná. Nem az emberiségnek, nem az országnak, nem a családnak, nem az egyháznak, de még a szomszéd Mari néninek sem, hanem annak személy szerint, aki megfogadja. És ebben ez a szép, és ezért baj, hogy az árukapcsolások benne vannak...

Az indítás nagyon ügyes. Ritka az a keresztény írás, ami nem csak fiatalos (az nem nehéz, gitározni kell, meg egyfajta nyelvezetet használni), hanem akár csak részben fiatalos gondolkodású. A "Szeretet Forradalma" fogalom közel állhat mindazokhoz, akik egy kicsit is képesek kilátni a saját világukból, vagy kaptak annyi pofont/picsázást, hogy felmerüljön bennük: a másik is ember. (Én minden valószínűség szerint ez utóbbi kategória vagyok különben. Alapértelmezésben autisztikusan önző, csak annyiszor aláztak meg, hogy alapszinten merült fel bennem, hogy ez nem lenne, ha az emberek egymást emberszámba vennék. Valószínűleg ezért vagyok bizonyos mértékig Jézus (és mindazok, akik egymás irányába mutató szeretetet, türelmet, elfogadást hirdetnek) katonája.)

A könyv pillanatnyi célnak is, és végcélnak is az életre szóló kapcsolatot tekinti. Ez tulajdonképpen nem baj, viszont adott esetben lehet túlzott szigorúság, ami a tapasztalatszerzés lehetőségét veszi el a szófogadó olvasótól. (Esetemben amúgy ez nagyon érdekesen alakult, és eléggé máshogy, mint a fiatal fiúknál szokott. A legelejétől az intelligens, barna hercegnőről álmodtam, akivel eljövünk egymásért :), azaz életre kerestem párt. (Az más dolog, hogy csak elég későn (huszonpár éves koromban) dolgoztam ki rá alkalmazható kritériumrendszert.) Viszont volt később az életemnek egy olyan szakasza, amikor sok szexuális örömet tudtam adni (és kapni is) szerelem nélkül. (Az a bizonyos Majdnem Világ.) Tekintve, hogy nagyon komoly nehézségeim voltak (vannak) a fiú-lány kapcsolatok indítása és működtetése terén (értsd: nem tudtam úgy odamenni egy lányhoz egy tetszés szerinti szórakozóhelyen* (sem), hogy ne visszautasítást kapjak), az önbizalmamnak kifejezetten jót tett (alapvető jelentőségű volt), hogy kísérleti úton igazoltam, hogy ha (szerelemmel) megszerethető nem is, legalább megkívánható vagyok. Egy hasonló adottságokkal és (szexuális biológiai) igényekkel rendelkező fiatalember, aki csak Isten segedelmében bízik, nem tudom, mit csinálhat.)

Kiindulási hibák, pontosabban hibás alapfeltevések:
- Tomka atya (és még nagyon sokak, főleg lányok) szerint kizárólag a szerelem keretein belül működik (mi több, működhet) a szex(ualitás). Ez azonban nem igaz. A szex és a szerelem nem kapcsolódik össze "rendszerszinten", csak kulturális szinten. A nők esetében sem. Szélsőséges, és megrázó példa a nemi erőszak során, a megerőszakolt által átélt orgazmus.
- Az atya szinte elválaszthatatlanul összekapcsolja a nem szerelem alapú szexualitást a pornóval. Ügyes próbálkozás, a pornót gyakorlatilag minden jobb érzésű ember visszautasítja, hiszen pornóban szinte kivétel nélkül sérül az emberi méltóság, tényleg szexuális játéktárgyak a felek. Látványosan a nők méltósága sérül így, de a férfiaké nem különben. Viszont létezik nem szerelem alapú szexualitás úgy, hogy a résztvevők emberi méltósága száz százalékig figyelembe van véve, és meg van őrizve. Ezt tapasztalatból mondom, ismét előkerül a Majdnem Világ kifejezése: nem egy barátommal (nőkkel, a félreértések elkerülése végett) kerültem szexuális kapcsolatba is. Közös elhatározásból, azért, hogy egymásnak örömet szerezzünk. Ezeket a lányokat szerettem, most is szeretem. Ők is szerettek, talán most is szeretnek. Az egyezség része az is, hogy nem sajátítjuk ki a másikat, nem akarjuk birtokolni - vagyis nem szeretünk bele szerelemmel. Tehát ezeket a lányokat nem szerettem szerelemmel. (Ahol mégis, ott megsértettem az egyezség egyik legalapvetőbb elemét, és rendszerint nagy árat fizettem érte. Nem mindenki alkalmas barátság+szex kapcsolatokra, száz százalékig én sem.) Ez egyébként felfogható a felebaráti szeretet egy szép és nagyon bizalmi kiterjesztésének is. Ezek a lányok azzal aranyozták be a napom (amikor találkoztunk), hogy örömet tudtam nekik adni. (Bár zárójelbe kerül, nagyon lényeges filozófiai különbség a keresztény felfogás és az enyém között: nekem a szexualitás az egyik legfontosabb szeretet- (nem kizárólag szerelem-) nyelvem. A biológiai igény kielégítéséhez elég vagyok magam is, de pl. közben nem arról szoktam "fantáziálni", hogy én élvezek, hanem hogy a partnerem. De az igazi, a másiknak örömet adó szexhez kell igazi lány is...) A leginkább egy tavaly ilyentájt csak magamnak megfogalmazott ötletem fejezi ki ezt:
58. Szerzetesrend: a 6. parancsot konkretizáljuk. Definiáljuk a paráznaság fogalmát: paráznaság az a szexuális kapcsolat, amely következtében bárki emberi méltósága sérül. Azaz pl. egy kapcsolatban élő ember ha félredug, és előre nem egyezett meg a párjával abban, hogy ezt szabad, az paráznaság. De ha két egyedülálló valaki kölcsönösen egyetértve, tisztelve és (nem feltétlenül szerelemmel) szeretve egymást lefekszik egymással, az nem. Na és erre épül a szerzetesrend. Örömet szerezni másoknak, ellenszolgáltatás nélkül. Azaz beszélgetünk, lelki társai vagyunk a hozzánk fordulóknak, és ha igénylik (és kialakult az ezt lehetővé tevő baráti, bizalmi kapcsolat), szexuális partnerei is. Mindezt imádsággal, Isten segítségével. (2009. 10. 19.)
/* A sorszám azt jelenti, hogy a feljegyzésre méltónak találtatott ötleteim között hányadik, a végén a dátum pedig a születése napja. Az ötlet ezennel értelemszerűen közkinccsé lett. */ Habár az ember vágyik az otthon melegére, a családra, a szerelmes társra - és ezt a barátság+szex kapcsolatok nem tudják -, ott a másik fele is: az ember a társára féltékeny, ha pedig jelentős szexuális étvágykülönbség van, a monogám társkapcsolat keretei között a konfliktus feloldhatatlan. (Ha más nem, "idegen" szexuális fantáziák + önkielégítés, amikről a párunknak nem számolunk be - és máris hol van az őszinteség!) Egyébként ezt nem csak a nagyobb étkű szenvedi meg (bár fizikálisan és látványosan ő szenved), hanem a másik is, aki (még ha szó sem esik róla) érzi, tudja (ha van csöppnyi EQ-ja), hogy a társának ennél sokkal-sokkal több kell. És ez is baromi rossz ám!
Nagy-nagy kár, hogy a kulturális háttér ennyire szorosan összekapcsolta a két fogalmat (szerelem és szexualitás), és nem lehet (szinte kivitelezhetetlen, őszintén és nyíltan meg aztán végképp) egyidejűleg családot és Majdnem Világot is működtetni. (Oké, a praktikus okai nyilvánvalóak: seregnyi örökös, kusza vagyoni helyzet, szétaprózódó vagyon, viszály, satöbbi. És még nem beszéltünk a régen milliók életét kioltó, és ma is egyre "divatosabb" szexuális úton terjedő betegségekről... De. De ezek alapvetően technikai kérdések, a lélekhez kapcsoltságuk kulturális gyökerű, az én véleményem szerint szó nincs isteni parancsokról. (Mindössze arról, hogy a lényeges, és az ösztönökkel szembe menő tanításokat célszerű volt egy "mert különben elégsz a Pokolban!"-nal megtoldani, hogy minél többeknek legyen kedvük betartani.) Ettől persze nem üldözendő, vagy elvetendő, hiszen része az európai és a magyar kultúrának, csak szerencsés, ha a helyén tudjuk kezelni, és nem köpködünk azokra, akik esetleg nem ezt választják - sőt, pl. megemlítjük a gyerekünknek, hogy itt van lehetősége választásra.)

Bosszantó módon vissza-vissza térő motívum a könyvben a kábítószer. Az érdeklődő olvasó sok cikket találhat az interneten a témában, és a blogban is van egy-kettő. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy olyan, hogy A Kábítószer, nincs. Rengetegféle kémiai anyag van, ami módosítja az ember működését, ezek egy része a viselkedését is, sőt a tudatállapotát is. És messze nem mind illegális! Kifejezetten veszedelmes anyagokat lehet szinte bárhol beszerezni, pl. alkoholt. Aki nem tudja, miért olyan veszélyes, járjon utána. (Nem, nem azért, mert részegen esetleg lelépsz az autó elé.) Az atya érveléstechnikája úgy használja a nagyon negatív érzelmi töltettel bíró "kábítószer" fogalmat, hogy ahol szeretne elutasító hozzáállást kelteni az olvasóban, hozzáteszi a sok mindenhez, hogy "és ezek támogatják a kábítószert is", vagy "és ez kábítószerként hat". Különösen ez utóbbi nagyon övön aluli, mivel a vallási élmények is endorfintermelődés fokozódással járnak, attól "száll el", lesz euforikus az ember. Erről persze nagyot hallgat, pedig nem létezik, hogy ne tudna róla... (Vicces különben, hogy Lenin, aki egy katasztrofálisan szűk látókörű, ugyanakkor vérlázítóan nagypofájú idióta volt amúgy, ezt tudtán kívül telibe trafálta a "vallás a nép ópiuma" kiszólásával. Természetesen az endorfinokról az ezerkilencszázas évek elején mit sem tudott a tudomány, de Lenin valószínűleg felismerte a tünetek hasonlóságát.) A Rábeszélőgép olvasása után persze az ember az ilyen trükkökön elnézően mosolyog, de az ilyen húzás azért baj, mert hiteltelenné teszi a mondanivaló értelmes részét is. (Persze az is lehet, hogy nem trükk. Ez a feltételezés viszont igen sértő lenne az atyára nézve.) (Egyébként ha eddig nem lett volna világos: én alapvetően és kérlelhetetlenül vagyok ellene mindenfajta kívülről bejuttatott viselkedés- és/vagy tudatmódosító vegyszernek. Nekem az elme tisztasága, pontosabban az esetleges kontrollvesztés kontrollálhatósága az igazán alapvető. (Lásd Biovegyszer sorozat.))
Hasonló a helyzet a házasságon kívüli szex és a pornó szoros összekapcsolásával is (mert az is megtörténik ám). Attól még, hogy az ember nem házas, igenis akarhat a szexualitásban örömöt adni, sőt meggyőződésem, hogy a kicsit is igényes, és nem totálisan ostoba emberekre ez a jellemző. Tehát nyilvánvaló szamárság, és ez esetben is remélem, hogy csupán retorikai húzás.
Szintén remélhetőleg retorika (azaz nem komoly állítás) az is, hogy a pedofília, és sok egyéb szexuális visszaélés megszaporodását (?) a fogyasztói társadalom létének nyakába varrja. Egy liberális gondolkodású levelező listán meglehetős rendpárti arcot mutatok, de ezt így azért (ahogy Tomka atya a 41. oldalon leírja) nem merném kijelenteni. Főleg azért nem, mert az előző korokból - pontosan az efféle visszaélések szégyenletes mivolta miatt - jóformán nincsenek adatok. Egy barátom kedvenc vesszőparipája a családon belüli erőszak (nem csak nemi, de az is), erről máig nagyon hézagosak a statisztikák. Mindenesetre abból a megfogalmazásból, ami sok helyen ma is dívik (a férjét sok nő az urának hívja), nekem az következik, hogy a férfi, ha akart, dugott. Szóval nem állítom, hogy régen sokkal rosszabb volt a helyzet, de azt sem gondolnám, hogy ma sokkal rosszabb lenne. (Egyébként az atya becsületére legyen mondva, hogy elismeri az egyházon belüli szexuális visszaéléseket, és még inkább, hogy belátja: a szexuális forradalomnak java részt a megelőző korok (egyházilag alaposan megtámogatott) szexuális merevsége és prüdériája volt az oka. Az persze egy jó kérdés, hogy ha ennyire szabályozott keretek között helyes a szex, ahogy az atya írja, mi módon lehet elkerülni a prüdériát. Ezzel az atya ebben a könyvben sajnos adós marad. Remélem, lesz még egy könyve kifejezetten házasoknak, amiben a szexuális örömszerzés módjairól, technológiájáról ír majd.)

Az is komoly probléma, hogy a szexuális igények csak akkor derülnek ki, ha az ember már tökig benne van a kapcsolatban. Ez hatványozottan igaz a szűzházasságokra, lévén egyik félnek sincs fogalma még a saját szexuális étvágyáról sem. (Ha tényleg az atya szerinti módon szűz. Akkor ugyanis az önkielégítés utáni vágyat is elnyomta. Persze ha ez sikerült, valószínűleg nincs is túl nagy étvágya. Bár ahogy mondani szokták, evés közben megjöhet az étvágy, de akkor sincs nagy(on nagy) baj, ha nincs mit enni, tekintve, hogy nem volt biológiai szintű az igény...) Ugyanakkor az "átlagos", vagy "normális", vagy "világi", azaz szexualitást is tartalmazó kapcsolatokban is probléma ez. Az első pár randin (ahol kb. eldől, hogy akarjuk-e mélyebben megismerni egymást) nagyon nem illik erről beszélni (kb. a randisorozat végét jelenti, mert (rendszerint) a csaj azt a következtetést vonja le, hogy ő biztos csak arra kell), utána meg már együtt vagyunk, és "ilyen hülyeség" miatt nem megyünk szét. (Pedig nem egy kapcsolatom, ami amúgy tök jó volt, okozott nagy szenvedést ezen a vonalon. Volt, aminek a szétmentében jelentős szerepet is játszott az étvágykülönbség.) Mindenesetre a tisztaság abban az értelemben sokat lendítene a világon, ha lehetne a kapcsolat elejétől beszélni magáról a kapcsolatról is, és mindenről, ami a leendő partnereknek fontos. De tényleg mindenről. (Egyébként ide kívánkozik, hogy az egész párválasztási procedúra ha keresztény, ha nem, meglehetősen esetleges. Alig vannak olyan emberek, akik részletekbe menően mutatnák a világnak magukat, és mire a megismerési folyamat oda jut, hogy a messziről nézve apró, de az együttélésben kifejezetten inkompatibilis dolgokra fény derül (és a PEA tombolása is alább hagy :P), már a fene se akarja otthagyni a párját, inkább megköt egy sereg kompromisszumot, akár olyanokat is, amik a hátralévő életére alaposan megnyomorítják.)

Az atya módszerének az igazán ijesztő veszélye a rászocializálódás, rátrenírozódás valamire, jelesül arra, hogy a szex rossz - 100. o. és környéke. De ezután, ha ezt így bevéste magának, hogy fog arra trenírozódni (később, amikor már túl van a fiatal kori beégetési fázison), hogy a szex jó, hogy fogja élvezni (főleg a nő) a házaséletet? (Csúnya dolog, de miközben ezt a részt olvastam, Orwell Állatfarmja jutott az eszembe, ahogy a birkák skandálják: négy láb jó, két láb rossz!) Lebontani egy beégetett gátlást baromi nehéz, és a kutya sem fog vele bajlódni, amikor ott sírnak a gyerekek (mert azért annyira csak feláll a pasinak, hogy néhány gyerek összejöjjön, ráadásul a keresztény házasságban ez feladat is valamennyire), és kéne menni befizetni a sárga csekkeket. Szóval lehet, hogy Tomka atya útja valóban a biztos, mert elválni nem fognak a delikvensek, de asz'szem, inkább legyen tíz kapcsolatom, amiből kilenc tönkre megy, de legalább amíg tart, érezze jól magát a barátnőm, és én is... Vagy, oké, fordítsuk meg. Tegyük fel, hogy a programozás másik fele is maradéktalanul sikerül: a vágyakat is elnyomó mechanizmus a pappal-stólával-gyűrűfelhúzással-holtomiglan-holtodiglannal szerte foszlik. (Az emberi elme csodálatos, ez simán elképzelhető.) Mi garantálja, hogy a frissen felfedezett szexualitás nem fogja elsilányítani a kommunikáció többi formáját, és nem alakul ugyanúgy szexközpontúvá a kapcsolat, és pusztul el pár év múlva, mint a vágyelnyomást nem alkalmazó párok nagy részénél?

Ellentmondást egy helyen találtam: az oxitocinnal ott, hogy szexes kapcsolatnál a PEA dolgozik, a nem szexesnél az oxitocin, viszont a szex nagy mennyiségben termel ox-ot, így a "sikertelen" partnerek is "beégnek" az ember szívébe. (Ezt különben tapasztalom, igazán jól sikerült szeretkezések évtizedekkel ezelőtti képei is bevillannak, nem is túl ritkán.) Ha tehát az ox. nagy mennyiségben termelődik szexszel, akkor miért is jobb szex nélkül, ha csak és kizárólag a hormonosdit nézzük?

Az is érdekes, hogy mindig a lányok akarnak "tiszták" lenni, legalábbis az atya tanúságtevői között. Bár ez igazából nem meglepő. Ami viszont érdekesebb, hogy a pasijaik legnagyobb része (ha nem volt hívő) megtér, és ez valami elképesztően pozitív dolognak van beállítva, visszatérő motívum.

Sokszor hivatkozik statisztikákat, miszerint a házasság előtt szexuális kapcsolatot kezdő párok 70%-a szétmegy, míg a könyvben leírt módon önmegtartóztatóknak csak 5%-a. Itt vagyok tudományos tekintetben talán a legnagyobb bajban, mert nem összehasonlítható mintákat hasonlít össze, és ezt tulajdonképpen el is ismeri. Hiszen az egyik minta deklaráltan nem véglegesnek tervezett kapcsolatokkal is dolgozik** (egyáltalán nem biztos, hogy örök hűséget esküszik egymásnak két nem keresztény alapon működő fiatal, mire az ágyba jutnak), a másik minta viszont egy hosszú, és elég jól dokumentált/ellenőrzött folyamat végeredménye. Nekem inkább az lenne az érdekes, hogy az az 5% miért megy szét. És persze az is, hogy a "világi" minta 30%-a hogyan csinálja az együtt maradást.
Egyébként arról is van véleményem, miért maradnak jobban együtt a keresztény párok, a könyvben leírt okokon (fejlett kommunikáció, probléma- és konfliktuskezelés képessége, szeretet-nyelvek használata) kívül:
1. Megbékélésre vannak kondicionálva. El kell fogadni, amit a "gép dobott".
2. Mire eljutnak a házasságig (és utána a szexig), annyi szállal kötődnek egymáshoz, ami kb. lehetetlenné, de legalábbis értelmetlenné teszi a szétválást. (Ki akarná előről kezdeni az egész "cirkuszt"? - Ezzel különben sok nem keresztény módon felkészült pár is így van.)
3. Az egyház is tiltja. Nagyon nehéz és macerás érvénytelennek nyilváníttatni (azaz felbontani) egy egyházi házasságot.
4. Ideális esetben a pár egyik tagjának sincs semmilyen tapasztalata, nem tudja, milyen a jó szex. Így képesek a meglévőt a létezhető legjobbnak hinni***.
5. Kicsit kapcsolódik az 1-hez, de más: a régi (főleg a II. Világháború előtti, és aztán a szocialista) ember sokkal kevésbé volt individualista, jobban el tudta fogadni az adott helyzeteket, nem törekedett a személyes jobbra, sőt talán meg sem fogalmazta magában. A piacgazdaság, az a bizonyos fogyasztói társadalom azt is magával hozta, hogy az embernek a saját környezetével (beleértve a párját is) szemben megnőttek az igényei. Amíg ez csak összepasszolásbeli (mind lelkileg, mind szellemileg, mind szexuálisan), és nem mondjuk arról szól, hogy keressen sok pénzt, vajon nagyon nagy baj?
Szóval az ember kb. abból válogathat, hogy vagy a szexuális életét teszi tönkre, vagy a többit? Mindenesetre talán nem haszontalan, ha az ember életében van olyan periódus, amikor kísérletezik a szexszel, mert legalább lesz esélye arra, hogy megtudja, technikailag milyen a jó szex. (Azt mondják az öregek, hogy 10%-ot tesz hozzá a kapcsolathoz, de a hiánya 90%-ot ront rajta.)

Végül: ha lecsupaszítom az érveléstechnika simlis részét, a testet (és ezen keresztül a lelket is) feleslegesen sanyargató önmegtartóztatást (tehát az önmegtartóztatás azon részét, aminek hormonális haszna nincs - vajon van ilyen része?), és a választott (keresztény) világértelmezést, komolyan (azaz tudományos igényességgel) ellene mondani a benne foglalt alapelveknek nem tudok. Viszont nagyon fontos megérteni, hogy ha működik a módszer, csak akkor működik, ha ténylegesen mindenfajta, a testet izgalomba hozó kapcsolattól tartózkodnak a partnerek. (Ide értendő mindenképpen a csók, de valószínűleg még a simogatás, az ölelés is.) Ebben a tekintetben tehát a leghagyománytisztelőbb keresztények java része is óriási tévedésben van. Ha csak nem szeretkezünk, vagy ha csak elkerüljük a nemi szervek közvetlen izgatását, vagy bármi "ha csak", akkor teljesen feleslegesen szívatjuk magunkat!

Nekem volt még egy érdekes hozadéka is a könyv elolvasásának: magamba nézve arra jutottam, hogy a szeretetkifejező képességem jóformán kizárólag a szexualitásra korlátozódik. Persze képes vagyok emulálni egy születésnapi ajándékot, egy mosogatást, vagy egy ElviszlekValahová-t, de ami igazán elemi erővel belülről jön, az csak a szexualitás... Szóval könnyen elképzelhető, hogy vannak a szeretetnek olyan dimenziói, amik előttem ismeretlenek (értsd: fehér foltok, nem is sejtem őket).

Ha valaki a cikk végigolvasása után úgy érzi, hogy ellentmondok magamnak, legyen szíves újra elolvasni, és komolyan venni a szövegértésre vonatkozó ismereteit. (Vagy adott esetben pótolni, de senkit nem szeretnék megsérteni.) Ezzel együtt valóban egymásnak feszülő álláspontokat tartalmaz a cikk, ami azért különösen izgalmas, mert mindegyik megjelenik bennem, mindegyiket képviselem. Ez sajnos egy olyan kérdés, amit az én tudásszintemen nem lehet megnyugtatóan eldönteni.

Frissítés (2011. jan. 13. 08:16): egy igen fontos dolgot kihagytam a statisztikás részből. A "világi" esetben ugye összejövünk (ki mikortól definiálja az együtt járást, én a csóktól szoktam - merthogy ugye sajnos a kapcsolat elején a kapcsolatról nem lehet beszélni), együtt vagyunk, szeretkezünk is, majd leginkább valami feloldhatatlanul inkompatibilis dolgok halmaza miatt az esetek 70%-ában szétmegyünk. Így gyakorlatilag a teljes hibaarányt tartalmazza a "világi" eset, hiszen ritka az, hogy valakik szétmennek, mielőtt ágyba bújnának... A könyvben helyesként leírt módú esetekben viszont semmi nem ismeretes arról a hibaarányról, ami az együtt járást elkezdő (az sem derül ki, mi alapján definiálják az együtt járást), de a házasságig el nem jutó párok adnak. Igazából ezért nem hasonlítható össze a két adat, viszont nagyon érdekelne az atya tanítása arról, hogy hogyan derül(jön) ki két "tiszta" fiatal számára, hogy akkor mi most együtt járunk, és milyen esetekben/indokokkal (és hogyan) bontsunk fel egy együtt járást. A legjobb az lenne, ha - mint a sikeres-házas tanúságtevők - az így élő fiatalok maguk beszélnének erről. (Ennek pedig az a módja, hogy meg kell őket kérdeznem. Nem lesz egyszerű, de megpróbáljuk.) És még azt is jó lenne kideríteni, hogy melyik csoportban átlagosan hányadik próbálkozásra jön össze a (működő) házasság/együtt élés. Az atya könyve azt sugallja (de nem mondja!), hogy a "jól készülő" csoportban ez a szám nagyon kicsi, közel van az 1-hez. Ha ez tényleg így van (tehát kisebb, mint mondjuk legalább 2.0), akkor vagy valami olyan rendező erő működik, amit nem ismerek és nem értek, vagy az egyéni vágyak/igények kellő mértékű csökkentésével gyakorlatilag bárki jó bárkinek.


* Persze arra hamar rájöttem, hogy a párságra esélyes lányokat felesleges bulikban, zenés-táncos szórakozóhelyeken stb. keresnem, mert - miként én nem - ők sem járnak ilyen helyekre, legalábbis élvezetből nem. Az eddigi legnagyszerűbb ötletem az volt, hogy elektronikai alkatrészekre kellene nyomtatnom a "társkereső adatlapom"...

** Mondjuk azért remélem, hogy ez nem rántja el nagyon a statisztikát. Én legalábbis minden nem Majdnem Világ lányt véglegesnek szántam, akivel szeretkezésig jutottunk, és akivel testi közelségbe kerültünk (mondjuk csók), azzal az ágyba is. (Egy kivétellel, bár őt igazán nem akartam páromnak, főleg azután, hogy az édesapja afféle párválasztási teszt-beszélgetést tartott velem elsősorban arról, hogy hogyan képzelem a jövőmet.)

*** Ehhez álljon itt egy aranyos vicc: mammer és tatter üldögélnek a házuk előtt, nézik a naplementét, a fák leveleivel játszó szellőt, a madárkákat, szóval tiszta idill. Egyszer csak mammer feláll, odaballag tatterhez, és lekever neki egy nagy pofont.
- Hát ezt meg mér' kaptam?
- 70 éve vagyunk házasok, és nem volt egy jó szexünk.
Jó. Tatter nem szól semmit, mammer visszamászik a székébe. Tatter pár perc múlva feláll, odatotyog mammerhez, és egy akkora pofont ad neki, hogy lerepül a tornácról, bele a tüskebokorba. Mammer kikászálódik a bokorból, felmászik a lépcsőn, és megkérdezi:
- És én miért kaptam?
- Honnan tudod te, milyen a jó szex?!

Mint a DHMO

Veszélyes anyagok


Szörnyű mérges gázok kaphatók szabadon, sőt az alábbi kettőt egyenesen élelmiszerekhez keverik. Az E942 pszichotróp anyag, underground techno partykon lufiba fújják, onnan lélegzik be.
Az E290 pár százalékos koncentrációban is mérgező, belélegezve fulladásos halált okoz. Ez a levegőnél nagyobb sűrűségű gáz sok borosgazda halálát okozta már.