Ha atomvillanást látunk, helyezzük magunkat kényelembe,
töröljük le az arcunkba csöpögő rohamsisakot,
és nézzük végig az egészet. Úgysem látunk többet ilyet.

Vakító fény

Hirtelen borzasztó világos lett. A fák lángba borultak. A buszsofőrnek volt annyi lélekjelenléte, hogy a fékbe taposson. Így a pár másodperccel később megérkező léglökéshullám csak az oldalára fordította a járművet, komolyabban senki nem sérült meg. A valahai Ikarus gyár remekművének meglágyult, csirizes-nyúlóssá olvadt plexiablakai úgy-ahogy megvédtek minket a közeli irodaházból záporozó üvegcserepektől. Kimásztam az ülések közül, felszedtem a zsebemből kiesett mobilt, és felhívtam a Kedvesem. Nagy meglepetésemre és megkönnyebbülésemre a mobiltelefonhálózat (még) nem állt le.
- Szia Tündér! Biztos láttad a fényt, és hallottad a dörrenést... ez egy atomrobbanás volt. Szedd össze a gyerekeket, szólj a szomszédodnak, vedd a kocsit, és induljatok el a Szentmiháyi úton. Kerüljétek meg a várost, és délnyugat felé menjetek minél messzebb. Délnyugati szél fúj, a radioaktív felhő északkeletre megy, ami benne van, arrafelé szóródik ki.
- Veled mi lesz?
- Meg kell még szervezzem a szüleim kijutását. Most telefonálok nekik, aztán oda megyek. Te egyedül is meg tudod csinálni, és ott lesz a szomszédod is. Ő is műszaki emberke. Majd találkozunk.

Azért nem írtam a blogba, mert nyugodt voltam.
Tényleg.

Mi bajom van, amikor megvan mindenem?

Igazából semmi, csak túl sok minden történt egyszerre:
1. A köcsög volt főnököm nem fizet ki 370700Ft-omat. Enélkül elég nehéz lesz ma befizetnem a mobilszámlámat (-> kikapcsolják a telefonomat), kifizetnem az internet- a villany-, a melegvízszámlát és a lakbért. Továbbá elég nehéz lesz alkatrészeket vennem, hogy kész készülékeket tudjak eladni, magyarán pénzt kereshessek. Ezen kívül nem lesz egyszerű annak a 133000Ft-nak a kifizetése sem, amit egy 3 évvel ezelőtt felvett bankhitel utolsó tőkerészeként kellett volna egy hete befizetnem.
Abban igaza volt, hogy kirúgott, mert chateltem munkaidőben - mondjuk érdekes meghatározása volt a munkaidő fogalmának. A legnagyobb gondot az okozta neki, amikor egy vasárnap délután MSN-en szakítottam Orsival. A másik gondot az okozta, hogy ő elvárja, hogy a nála dolgozó mérnöknek hobbija is legyen a munkája, és szabadidejében is a céges projecteken gondolkodjon. Ha erre tanúim lennének, olyan pert akaszthatnék a nyakába, hogy belekékül, és mehetne állást keresni.
Amiért nem jogos, hogy nem fizet: egyrészt mert megígérte, hogy fizet, másrészt mert egy munkaadó akkor is köteles fizetni, ha nem dolgozom rendesen. Adhat fegyelmit, meg kirúghat, de nem teheti meg, hogy nem fizet. (Ha jól tudom.) Az meg már csak hab a tortán, hogy ha megígéri, hogy maradhat ott a műhelyem (cserébe használhatják a műszereimet), akkor nem kéne kiútálni 2 hét után. (Különben ez az igazi köcsögség... Ez az, amiért semmiféle jóindulatomra a jövőben nem számíthat.)
Persze én vagyok a hülye (ismét), mert láttam a fickót "működés közben": úgy vetít és hazudozik a partnereinek, mintha könyvből olvasná. És nem vontam le a nagyon egyszerű következtetést: nekem is hazudni fog, ha az érdekei úgy kívánják. Ő egy remek magyar vállalkozó, pont annak való és ott, amit és ahol csinál.
2. Fecó (Zsu kisfia) eltörte a karját, és most nem nagyon tudok Zsuval találkozni.
3. Zsu nagyon óvatos. Szeret, talán úgy, mint eddig még senki, de csak lassan enged közel magához/magukhoz. Kérdés, hogy fogok-e valaha is igazán oda tartozni, vagy az ismétlődik meg, ami Mónival.
4. Az is kérdés, hogy egyáltalán képes vagyok-e valahová is tartozni.

Egy KiBeBaszott szemét hulladék ország ez, ahol ha tisztességes vagy, és nem törtető, és adsz a kimondott szóra, akkor átbasznak és átbasznak és átbasznak, de ez nem elég, mert még hülyének is néznek mellé. Ha meg leszerződsz mindenre, és mindent szépen lepapírozol, akkor az állam nyúl le olyan szinten, hogy az kimeríti a szabadrablás kategóriáját. A faszom kivan. Nagyon el akarok innen menni, csak nagyon nehéz lesz Zsut rábeszélnem.