Lét a Mátrixban*
*Szín. mb. észosztó blog. 18 éves kor alatt nem ajánlott!
"Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt ami Vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy Rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő."

Mátrix alatt nem a virtuális világot értem, hanem a "valóst". Élményeimről, gondolataimról, érzéseimről szól ez a naplószerűség, felvillanó képek szavakká alakítva, világhálóba csomagolva.

Az oldal készítőjének nyilatkozata: 1.) Az oldalon elhelyezett írások, képek és egyéb látható, vagy hallható információk nem azzal a szándékkal kerültek közzétételre, hogy bárkit bármilyen jogszabályba ütköző cselekedetre buzdítsanak. 2.) A megjelentetett tartalom a készítő magánvéleménye.

Figyelem!
Kommentezés akkor sincs, ha látszólag van. Ezért.

Mivel a Haloscan megszűnt, új kommentező masinát kell üzembe állítani. Ehhez sajnos szerteszíjjel kellett... öhm... baltáznom a sablont. Ha bármi nem működik/szarul működik, akkor az ezért van. Vagy nem.
Az 1-nél többféle kódolás léte meg suxxx...
2007. február 22., csütörtök
 
Beszólhatatlanság

Szolgálati közlemény


Valamilyen okból a hozzászólásaitokat kezelő Haloscan negátíve diszkriminálja a Picipuha Hálózatközi Felfedezőt (Microsoft Internet Explorer). (Disz)kriminális. Meg sem jelenik a "Most szólj hozzá", nem hogy írni lehetne bele. Tűzróka alatt bezzeg megy. (Nem mondom, hogy tessék Tűzrókát (Firefox) használni, ugyanis azzal hírdetik, hogy milyen frankó gyors. Nem tudom, mivel összehasonlítva, mert az Internet Explorerhez képest dög lassú.) Sajnos a hibát nem én állítottam elő, így megszüntetni sem tudom. Ha néhány napon belül nincs változás, megy a dörgedelem e-mail formájában a Haloscan üzemeltetőinek.
A tükörfordításomról jut eszembe: van egy remek könyv, Fecó kapta, az a címe, hogy A tudás felfedezése. Elsősorban fizika, de szép mennyiségű kémiai tudásanyagot is tartalmaz, egy 12 éves számára is érthető módon, ráadásul rengeteg elvégezhető kísérlettel.
A műszaki pontatlanságra különösen kényes vagyok. (Ha lenne még olyan, hogy lektor, bizonyára a fordítók réme lennék.) Szerencsére ebben a könyvben kevés "Arany Kakadura" akadtam, bár egyik-másik szépen csillog, és harsányan rikácsol. (Az Arany Kakadu díjat a néhai Hi-Fi Mozaik című szakfolyóirat alapította, kitüntetendő a(z elsősorban szaksajtóban) nyomtatásban megjelenő címzetes ökörségeket. Nos az egyik ilyen csillogó tollas egy fordítási hiba. A tranzisztornak - mint azt a fordító bizonyára sejti - három lába van: az emitter, a bázis, és a kollektor nevű. Angolul ez úgy hangzik, hogy emitter, base, és collector. Lefordítva: kibocsátó, alap, és gyűjtő. Hát álltam felette egy darabig, mire rájöttem, hogy miről olvasok...



2007. február 17., szombat
 

"Adj helyet magad mellett
Az ablakhoz én is odaférjek.
Meztelen válladhoz érjen a vállam
Engedd, hogy megkívánjam!"
(Bikini)

Költözés


Elhagyom a Füredi lakótelepet. Felszedem a sátorfát, összecsomagolom a sok mütyűrt, fogadok egy költöztető brigádot, és visszamegyek Újpestre.
Pedig nagyon szeretem azt a lakást. Nem túl nagy, de nagyon jó a beosztása, és van benne valami, ami az első pillanatban megfogott. (És nem csak engem, hanem szinte mindenkit, aki belépett oda.) A kilencediken van, nyugatra néz, bár sajnos egy másik tízemeletesre, nem parkra. Ha jól tudom, két svéd dán úriember, Nilssen és Larssen Nielsen és Larsen terveit vette meg, vagy lopta el a késő Rákosi, vagy a korai Kádár-rendszer. (1967-től épült a Füredi lakótelep, és a két dán úrtól is elnézést kérek a tévedésért.) Később aztán a magyar lakástervezés önálló életre kelt, de jó magyar szokás szerint az íróasztal mögött kiötlött szellemi szikrák nem értek a közelébe sem a két rothadó kapitalista svéd dán terveinek. Hiába harminc méter magasak a házak, óriási terek, parkok vannak közöttük. Ezerszer jobb ez, mint egy modern lakópark, ahol meg lehet számolni a szembe szomszéd szőrszálait, ha véletlen' nem húzza be a függönyt. Különben az, hogy a tízemeletes jó, csak a felsőbb emeletekre vonatkozik. Lent (nekem legalábbis) kimondottan nyomasztó. (Tündérem a másodikon lakik.) Hiába a viszonylag nagy terek, mintha rám akarna telepedni az egész, nincs fény, csak zaj. Még a WC-ben is, ha kakkantanak valahol fent, az ide óriási csattanásként érkezik...
Az egyetlen ok késztetett a költözésre, ami egyáltalán késztethet (mondjuk azt leszámítva, ha Dorottya vissza akarna jönni a lakásába, és felmondaná a bérleti szerződésem): már Tündérem is nagyon szeretné, ha közelebb lennék hozzá. (Az új helyet egyébként Tündér kolléganője lőtte: az egyik szomszédja éppen úgy döntött, hogy kiadja a lakását. Az új hely is a kilencediken van, és onnan is látni az Újpsti Erőmű kéményét. Ugyan keletre néz (és ez állítólag azért rossz, mert nyáron már reggel kifüstöl a Nap az ágyból, és mert délután kettőkor már villanyt kell gyújtani), és 10 négyzetméterrel kisebb, viszont a szomszédok csendesnek tűnnek, és ami a lényeg: közel van Tündéremékhez. Már ki is találtuk Fecóval, hogy a kisszobát megkapja - legalábbis amikor ott van. Átvisszük a szüleimtől a régi íróasztalomat, és berendezzük neki. Tévé, vagyis kábeltévé-előfizetés itt sem lesz. Viszont tévékészülék sajnos kettő is van. Egy kis Junoszty, és Tündér egyik színes tévéje. És hát ugye van még néhány földi sugárzású adó, pl. a teljesen független és politikailag mindig olyan kiegyensúlyozott, mindig igazmondó, széles körűen tájékoztató és tisztességes RTL Klub. Fecó már kilátásba is helyezte, hogy beüzemeli. (Aztán csak tudjam rávenni, hogy a tévézés mellett azért tanuljon is egy keveset...)
Tegnap felhívtam a UPC-t, akik a telefont és a netet is szolgáltatják nekem (és elégedett vagyok velük - balkézzel kop-kop-kop az asztal alsó felén), hogy a Csertő utcából át lehet-e helyezni a vételezési pontot a Kassai utcába, mégpedig pontban március elsején. Azt mondták, hogy át lehet.
(Rekord dőlt. Ennyi pontatlanságot nem bírtam még egy cikkben összehozni.)




That's all, Folks! :)